Záróakkord

 

Mint minden kottának, ami egy zongora előtt van, ennek is elérkeztem a végéhez! 

Drapériák

 Nem hittem volna, hogy vissza fogok térni a DATE egyik kedvelt aulájába...aztán mégis úgy lett!

Szeptemberi, esővel tarkított koreste. Szerencsésnek mondhatom magam, egy meghívót szorongattam a kezemben. Névre szólóan. Ezek nem olyan képek amiket én szoktam csinálni. Még csak nem is hasonlítanak. Másfélék, nagyobbak, nyugalmasabbak. Másféle egyensúlyt árasztanak, máshol húzódnak az erővonalak. Nem kell büdös közelről nézni, kicsit távolabbról talán jobban érvényesül. Lágyabb műalkotások, ám mégis ugyanannak a közönségnek célozva. Azoknak akik valamilyen formában rezonálnak a művészet valamilyen ágával. 

Ezek az alkotások nyugalmat árasztva magukból függnek egy falon. Egy aulában. Debrecenben, a DATE-én. 

A művész, Madar Lili Adrienn. 

Jó állta a sarat, mindenkit fogadott, mindenkivel beszélgetett. Mindenki akart egy mosolyt, amit meg is kapott!