2020-as tél...közeleg

Gondoltam - én balga lélek -, hogy kimegyek a szombat délutáni lapos napsütésbe, egy kicsit fényképezgetni. Viszek egy kevés, napraforgót is magammal, ha már arra járok, talán megint lesz valami, egy karvaly, vagy fenyőpinty. Jó lenne egy fenyőpinty. Tavalyi szezonban rengeteg volt, idén semmi.    Még leparkolni sem volt lehetőségem, mert nem fértem be a bejáróra az ott várakozó pótkocsitól. Az erdő könyékig lubickolt a vadászokban. Nem kellett sokat gondolkozni - a vadászok a vadak erdészei - megfordultam és elinaltam. Vigaszágon körbe csatangoltam egy halastavat. Vagy inkább másfelet. Az egyik tó az üres volt, és a másik is. 

A nádszegélyben gurgulázó barkóscinegék mellett nem akartam szó nélkül elmenni. Szeretem ezeket a kis madarakat.  Élénk, kíváncsi tekintet. Barátságosak. Ketten voltak a nagy nádrengetegben. Csoda, hogy egymásba botlottunk. 

Barkóscinege

Valamikor még megpróbálom ezeket a kicsi vicces Elvis hasonmásokat becserkészni. 

Ahogy szokott lenni, eljött a másnap is. A fél országot hóeséssel, a másik felét pedig semmivel nem riogatták. Vasárnap délutánra ugyan ígért a meteo egy kicsi havat, és be kell vallani hittem benne. Az ember azt hinné, hogy milyen jó hogy vannak fagyok, mert legalább az erőben, nagyjából bokáig, lábszár középig érő víz megfagy. Hát...nem fagy meg. Viszont van ezen kívül egy csomó rossz oldala is. Minden egyes lépésnél beszakad. A csizma - ami két embernek jó ezen a világon összesen, az egyik aki feltalálta, a másik pedig aki eladja -, az már az oda vezető úton teljesen ráhűlt a lábaimra. Utána már az a pár óra egy helyben kuporgás mit sem változtatott a dolgon. De hogy ne csak a csizmáról és a hideg vízről szóljon a mese, volt még egy csomó helyen - ahol víz már nem volt -, sár. Na az sem volt melegebb. De azt is meg kell állapítani, hogy ebéd után, egy kínzással felér, hogy tele hassal kell ücsörögni, föld közeli pozícióban. Ebéd után, ebéd előtt. Viszonylagos dolog. Nekem ebéd után. Nekik, ahogy néztem, inkább előtte. 

A kamerába bambulás közepette, kellett rájönnöm, hogy minden nagyon közel van. Újra rá kellett jönnöm, hogy ezek a madarak nagyok. A szárnyuk meg pláne nagy. Így született egy csomó félig-kép!

"No de a sikertelenséget a madárfotósnak tűrnie kell..." (V.S.)

Egerészölyvek viszont jöttek, néha öten is kínozták egymást. Voltak harcok, viták, unalmas zabálás és lettek képek is. Az öregek a rangsorba előbb állók hosszan ettek sokat, a fiatalabbak és gyengébbek ugyanezt a mennyiséget próbálták fele idő alatt lenyomni a begyükbe. Egyik másiknak sikerült is, ahogy néztem. 

Ekkora madarat, 400 mm-es fókusszal, 20-22 méterről kell megfogni. A habitusfotó még belefér a      50 %-os vágásba, viszont az érdekesebb mozgás-felvételek nem. Hiányosak lesznek. 

Canon 300 mm f/2.8 L IS USM

Valamikor 2015 január derekán gondoltam egyet és elutaztam vidéki fickóként a fővárosba, hogy teleobjektívemet lecseréljem egy másikra. Akkor még nem hittem, hogy a 300 mm-es f4-es fényerejű lencsénél van jobb a világon. És lett. Megváltam az egyik 300-as lencsétől, hogy legyen egy másik 300-as lencsém. 2015-öt írtunk még akkor. Kezdetét vette egy remek utazás, ami alighanem még nagyon sokáig fog kísérni. Rengeteg felejthető és még több felejthetetlen élmény, pixelekbe sűrítve. A világ egyik legjobb képességeivel rendelkező teleobjektív, ami valóban adja a 300 mm-es fókusztávolságot. Nagyon gyors és nagyon éles. Nagyon szép. Nem akarom tovább imádni, mert mégis csak egy tárgyról van szó! :-) De nem mehetek el szó nélkül azok mellett a dolgok mellett amiket ezen keresztül láttam. Szuper fényerővel.

...2020 január derekán gondoltam egyet és elutaztam vidéki fickóként a fővárosba, hogy teleobjektívemet lecseréljem egy másikra. Akkor még nem hittem, hogy a 300 mm-es f2.8-as fényerejű lencsénél van jobb a világon....nehezebb biztos. Egy Albert Einstein nevű fickó azt mondta, hogy ha minden kísérletet ugyan olyan módszerrel végzünk el, akkor az eredmény is ugyanaz lesz. Ez csak a sokadik olyan dolog volt ami miatt megváltam a világ egyik legjobb teleobjektívjétől, hogy egy másikat tudhassak magamnak. A fényerő maradt, f2.8. A mi változott?! A fókusztáv megnőtt, 400 mm-re. A súly is, nem kicsit, 5 kiló, nagyjából. A képek amelyek eddig készültek, minőségre nem rosszabbak. Talán kicsit gyorsabb.
  

Kék cinke

Becsaliztam a szomszéd galambokat. Határozott céllal.

Csak mentett kép, vágatlan.

Barkós cinege, a közeli nádasból

Fácán kokas - kocsiból

A karaván halad

Azt nem lehet mondani, hogy sokat unatkoztam mostanában, bár legkevesebb időt a fotózással töltöttem, de mindegy. Sakkoztam, matekoztam, cipekedtem, etettem. Volt idő mikor azt gondoltam, hogy csak werk fotók készítéséből fog állni ez a téli szezon. Egy alkalommal még egy kedves üzenetet is kénytelen voltam hagyni az arra ténfergő embereknek.
Élet az etetőben! Jól meglepődtem, mikor benéztem, hogy hogy is állunk napraforgóval, és egy erdei egér pislogott rám vissza. Békésen megvártam míg kimászik és egy csinos ugrással eltűnik az erdő rejtekében. Egerünk egy kicsit nyűttes volt, a farka el volt törve, és a jobb szeme nem állt jól.
Erdei egér

Akkor is meglepődtem, mikor hosszú és unalmasnak tűnő csönd után egy őzbak agancsával futottam össze az itató mellett. Valami történik az biztos.

Egy másik vonalon, tök véletlenül volt lehetőségem kézben tartani egy karvalyt. A Gólyák című rajzfilmből is megtudtuk, hogy a madarak üvegvakok, és ezt a karvaly is megtudta. Nagy sebességgel csapódott egy ablaknak, rajta hagyva a lenyomatát, amiről egy ETF kép jutott eszembe...de ennek a megközelítését inkább hagyjuk most. Apám, hogy milyen kecses madár a karvaly, pille könnyű, szinte nincs is súlya, és nagy. Pihegett, nem vágta mi történt, de pár perc ocsúdás után elrepült. Nem hittem volna, hogy mobillal fogok karvalyt fényképezni.

Karvaly

Persze a kiállítás is jól sikerült...legalábbis mások mondták!

Itt épp egy félkész állapot látható.

Nem is hittem volna, hogy mennyit el lehet szöszölni a képek falra rakásával.

Persze ezek mellett próbáltam pár kocka erejéig kiülni, ide is oda is, és volt egy kevés cserkelés is.

Minden több-kevesebb sikerrel zajlott. Mindenhol fogy a kitett elemózsia, szépen óvatosan. A fényképezőgép nélkül tett látogatások alkalmával mindig sikerült megállapítanom, hogy lesz még itt ölyv, és fácán és talán még róka is. 

Őz suta. 

Rendesen kerülgetett, és a les nem takart el minden szagot, bár, ha lehet így fogalmazni, szerencsére szélárnyékban voltam, így jutott pár kocka.

Széncinke

Nagy fakopáncs (ok)

Tavaly a dióra voltak rágyorsulva, ebben az évben úgy tűnik inkább a cinkegolyó jön be. Szeretem a harkályokat. 

Erre a jelenségre egyáltalán nem számítottam. Általában nem szeretik egymást elviselni és mindig van egy kicsi összetűzés. Most nem volt.

Kékcinke

Kipróbáltam, hogy mennyire kényelmetlen valójában a les. Elég kényelmetlen. De ez a fácánokat úgy tűnik nem zavarja.

Vadászidőszak lévén nehéz olyan hétvégét kinézni, amikor nem hallatszik puskaropogás. Hallatszott. Így az állatok csak száz felé szaladtak és repültek a határban.

Fácán kakas

A cserkelés eredményekén készült pár felvétel barkós cinegéről, Szeretem ezeket a kis mókás figurákat. Szépek, csak a téma nehézkes egy kicsit, mert valahogy ki kell csalni a nádasból.

Barkós cinege

A napokban a hideg és köd miatt keletkezett zúzmara szerintem nem csak engem fogott meg. Készítettem pár felvételt. Nem hiszem, hogy a "hűdecsúcs" kategóriába tartoznak, de mindenképp érdekes volt sétálni ilyen időben, csöndben.

Mondanám hogy jobbat várok, de eddig sem unatkoztam! De az les melletti fákon ücsörgő ölyvek mindenképp biztatóak.