Most május 25-e van. Továbbra sincs mivel feldolgozni a képeimet mert a pc, még mindig szervízben van. Március 20-án kezdődött a hullámlovaglás. Nemrég, nagyjából egy hete valamelyest megnyugodni látszik a háborgó tenger. Kerítettem egy külső merevlemezt, és a gondos előrelátásnak köszönhetően, ami nem volt más, mint a pc-m összes anyaga, le lett mentve egy külső meghajtóra, az adatok most visszakerültek hozzám. Legnagyobb örömömre! Az elmúlt 10 év anyaga, is rajta van. Talán egy mappa szublimált el valahová az éterben, de ez legyen a legkevesebb.
Lassú lépésekkel haladok a képek feldolgozásában. Nagyjából 80 Gb-nyi anyagon kell átrágnom magam, egy olyan gépen, amiben csak vendég vagyok, így ez még inkább bonyolultnak látszik.
Mindezektől függetlenül:
2017/04/17
1. alkalom
Egy csónakban fekszek. Állati hideg lett hajnalra. Egy búbos vöcsök pár ropja násztáncát. Ritkán látok ilyesmit, azt is csak sötétbe. Na tessék! A szerencse nem mindig csapódik az emberhez, még 6 óra előtt lejátszódik minden. A szárcsa viadal, és az első alkalommal elcsípett pelyhes kislibák, akiket zsinóron húz maga után a tojó. A kiscsoportos hadosztály. Csak úgy tapossák a vizet. Próbálják tartani a tempót, amit a szülők diktálnak. A víz nyugodt és párás. Mégis bukdácsolnak.
2017/04/22
2. alkalom
Egy újabb hideg hajnal ért a csónakban. Utólag bevallom kicsit nehéz összeszedegetni, hogy mi történt és milyen sorrendben. Inkább csak az érzéseim után megyek. Egy kíváncsi búbos vöcsök "támadott" meg. Kijár a tónak a csónak felőli végébe, mert ott elég mély a víz a kényelmes vadászathoz, és a leszóródott etetőanyag miatt a halak itt nagyobb töménységben fordulnak elő.
Kanalas, cigány, és böjti récék röfögnek a tavon. Persze a közepén, így csak a sóvárgás maradt.
Viszont a kislibák, nőnek mint a gomba. Szőrösödnek rendesen.
2017/04/23
3. alkalom
Délután
Könnyű zápor szárcsákkal. Nem feltétlen szeretem a fura-fényes napszakokat, de most megbarátkozok vele valahogy. A reggeli órákkal ellentétben fény legalább van. Már csak türelemmel kell kivárni azt a pillanatot, mikor valaki beúszik a megfelelő helyre.
Úgy tűnik a vöcsök nem szégyellős. Szép madár, szeretem. A közeli nádszigetben nem csak a libák fészkelnek, hanem gémek, kormoránok is. A vöcsök is húzgál mindenféle anyagot, talán építkezik. Kanalasgémek is fészkelnek, de jó messzire járnak vadászgatni, így csak remélni merem, hogy augusztus vége felé rátalálok arra a helyre. Barna rétihéják riogatják a madarakat, gyenge pontot keresve csapatokba.
Ellenfényes délután lett.
2017/04/28
4. alkalom
Újabb délutáni próbálkozás, nagy szélben, kevés sikerrel. Egy vízi tyúk bukdácsol a csónak előtt, próbálja gyorsan megkerülni, több kevesebb sikerrel. Amit sikerül neki eltűnik a védett nádasban. Én is eltűnök, bár utamat szegi egy törött páncélos.
2017/04/30
5. alkalom
Egy újabb bőrt próbálok lehúzni a rókáról. Több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebb sikerrel! Szárcsák úszkálnak a csónak körül, egy vízityúk idétlenkedik a közel pont határán. Ekkor már egyre laposabb a víz biztosította izgalom.
Egy kedves barátom írta, hogy ami tavaly volt az nem biztos, hogy idén is lesz. Igaza volt. Tavaly gémek ugráltak fejeseket a vízbe halakra vadászva. Idén két ugrás láttam. Az egyik nagyon messze volt, a másik nagyon közel. Bakcsók vannak, de nem olyan interaktívak. Betudom az idei évi speciális időjárásnak.
Ezek után még két alkalom volt, amikor lett volna lehetőségem ringatózni a vízen, de nem tettem. A napközbeni távcsövezések nem hoztak olyan eredményeket melyeket érdemes lett volna beleégetni a memóriakártyába.
05/08-án egy hűvös reggelen, még jóval 6 előtt, gondoltam visszaviszem a csónakot a kiindulási pontra, mivel nem az enyém, viszont mások is használják, és az egyezség is így szól, ha elviszed, akkor vidd is vissza. Az egyik végét lekötöttem a lombkoronáról, a kötelet összecsavartam, a másik végénél pedig történt valami. A víz nyugodt volt, és párás. Bár én csak annyit láttam az egészből, hogy a hullámok összezárnak a fejem fölött. Zuhanással indult a nap, még reggel 6 előtt. A víz büdös volt a télen belevitt szerves anyagtól, és hideg. Ahogy kiugrottam a tó partjára, őrült módon kezdtem kidobálni a zsebeimből a pénztárcámat, a telefont, rohantam a kocsihoz, hogy kinyissam, mert ha a kulcs zárlatos lesz lőhetem az egészet. A telefont a kocsiban szedtem szét, még világított, a pénztárcámat kifordítottam, szerencsére csak a műanyag kártyák voltak benne. Általában tök üres! :-)
Levettem magamról amit csak tudtam, és mire újra ki tudtam belőle szállani, addigra belülről ázott el.
Ezzel a kiscsoportos hadosztályról levettem a tekintetem.
Amikor ezek a sorok íródnak (2017/05/30), kislibák már nem is olyan kicsik.
