Régi iskola, újra gondolva IV.

Áttettem a székhelyem. A víz veszettül fogyott már, újabb és újabb gyomok kerültek elő, újabb és újabb madarak tűntek el a látóhatár fölött, újabb és újabb helyeket keresve, ahol megtalálják boldogulásukat, a lehalászásokig. Bevallom azt már én is várom.
Egy olyan helyre tettem le, magam, amit napközben szívesen látogatnak parti madarak. Ilyenek is, olyanok is! Napközben néztem ki a helyet, kicsit alakítottam rajta, mert sok volt a gyékény, és akkor jöttem rá, hogy ez bizony szúnyogriasztás nélkül nem fog menni. Nád, sás, gyékény, meleg víz, mocsárszag, ott még napközben is volt szúnyog. Óhh, mi lesz itt hajnalban?!
A soron következő reggel, mondjuk, hogy ne szakítsam meg a sort, másnap. Mindenki izgult! Működik? A riasztó is? Megtalálom sötétben? Lesz mozgás?
Volt, a szúnyogok, csak úgy döngicséltek, de nem támadtak meg! Egy III. folrgalmi kategóriás készítményt találtam a boltban, dietil-tuloamid van benne, hatékonyan riaszt két óráig, de annyi pont elég.
Eredmény:
Sárszalonka. Ilyenkor már elkezdik kis vándorlásukat, és csapatokba verődve jelennek meg. Őrült gyorsan repülnek, állandóan figyelnek, csodásak, orrnehezek.

Réti cankó

Kis lile

Sárszalonka

Réti cankó

Temminck partfutó

Sárszalonka, talpig rajtra készen

Régi iskola, újra gondolva III.

Bár már az előző alkalom sem volt egyszerű, de adtam magamnak még egy esélyt. Másnap hajnalban. Na ekkor más alig láttam, egyrészt nem volt egyszerű, mert a meleg miatt nem lehet pihenni éjjel sem, hajnalban a szúnyogok kínoznak, de ki a francot érdekel ez!
...hogy mindig van valami! :-)
Temminck partfutó (na ettől is odavoltam)

Nagy kócsag
És ezennel emelem kalapom Hantai Peti: S-modellje előtt!
Sokat kellett várni, hogy legalább egy gyenge utánzatot tudjak készíteni, csak Peti kedvéért! :-)
Ha megnézed, te is láthatod! :-)

Szürke cankó

Nagy kócsag

Kis lile

 Gólyatöcs
Későn kelő csapat, de rendszeres jönnek, mennek.

Gyökerek

Vissza a gyökerekhez! Eccer, még régen, mikor még sokkal kisebb hal voltam ebben a koszos vizű akváriumban mint amilyen most vagyok...de most sem vagyok olyan nagy! Na szóval, vettem egy sigma 400/5,6-os telét. Egy 1000D vázra volt gyakorlatilag ráragasztva, mert sokat nyúztam mind kettőt. Imádtam. 400 mm, tele, AF, beépített napellenző, állványcsavar, kellemes fogás, ilyesmi. Na egészen addig míg az anyám, aki már sok üveget látott életében bele nem nézett a lencsébe, és azt nem mondta, hogy, ez édes fiam, olyan koszos, hogy csoda, hogy kilátsz rajta! Na mondanom sem kell, elkezdődött a sigma jó nagy utazása, utólag a nagy semmiért! Küldözgettem, ide, oda, jobbra, balra. Egy hozzáértő arc kiderítette, hogy nem is koszos, hanem, most már nem emlékszem melyik két lencse közötti, kanadai gyanta nevű ragasztó egyszerűen szétporladásnak indult. Ez egy tuti ragasztó, ami nem változtatja meg a lencse optikai tulajdonságait. Viszont mivel ennek nincs oldószere, így nem lehet nem takarítani, meg kell várni míg szépen elporlad teljesen. Ilyen egyszerű dolog miatt nem akartam eladni, nem volt kedvem átverni senkit egy falatnyi pénzzért. Ennél a fotósbecsület sokkal többet ér! Ha valakinek van ötlete a lencsével kapcsolatban, írjon bátran! A további történet, ráraktam a vázra, irány a szikkasztó. Hajnal, fekvés, babzsák, álcaháló, várakozás, a víz egyre kevesebb! madarak egyre kisebb eséllyel fordulnak elő a lencse előtt, mert mindenhol előfordulnak.

Az eredmény! A lencse lassú, lomha, hangos, az automata fókusz működik, más nincs is benne ami elromolhat.

Szürke cankó - Tringa nebularia

Temminck partfutó - Ereunetes temminckii
(vagy legalábbis remélem nagyon nem lőttem mellé a határozással)

A sigma lencsét egyszer még megjavíttatom, legrosszabb esetben néhány év múlva Leventének arra tökéletes lesz, hogy megtanulja a fotózás csínját-bínját, ha kedve lesz hozzá!