Eleje - közepe - vége.
Ahogy a gyurgyalagok utáni vágy alább hagyott, fellobbant a lehetőség, hogy legyenek szalakóták. Ez a lehetőség egészen addig világított míg azok ki nem repültek. Nem jutottam odáig.
Búbos banka másodköltésének lehetősége is fellobbant, és ez is pont addig világított míg azok ki nem repültek. Ez nem múlt el nyomtalanul, mert két felvételt készítettem. Azokat is mobillal. Persze a madarak másodjára máshol találtak maguknak lehetőséget a költésre, és csak akkor tudtam lefülelni őket mikor már tollasodtak. Bár jövőre ezt a lehetőséget is figyelemmel kell kísérni. Közben kisütöttem néhány tervet a jövőre nézve.
Találtam egy fasort, ahol a varjak mellett, szarkák, kék galambok és vörös vércsék költenek. Ez sem tűnik rossznak.
Az egyik lesemben annyi darázs lett, hogy rendesen kell várni egy jó hideg reggelt, mire én is beköltözhetek, ők meg ki.
Egy kialakított tavi lesemet elöntötte a nád.
Az egyik odúba, amit tavasszal raktam ki, beleköltözött egy nyaktekercs...és mivel erre speciel nem gondoltam, így a les és odú távolsága ehhez a kicsi madárhoz nem jó. Csináltam pár felvételt a barátság kedvéért.
Volt pár alkalom, amikor gólyatöcs fiókákat fényképeztem hajnali ellenfényben, de ezek a képek, a nyaktekerccsel együtt nem kerültek pc-re, mert formatáltam a kártyát. Ugye milyen okos vagyok?! Ja, persze! Na ezért nem volt érdemes tanulni!
Hasaltam egy leeresztett halastóban, nem feltétlen madarak inkább rókák miatt, de ahogy a róka, úgy a madarak sem jöttek össze. Pedig az ott hagyott hal tetemek elfogytak. Nem maradt más csak néhány barázda billegető, és pár ízeltlábú
Orrszarvúbogár
Barázda billegető
Csüngőlepke
Orrszarvúbogár
Barázda billegető
Csüngőlepke
Egy ideálisnak tűnő helyen, búbos vöcskök neveltek fiókákat, már anyányiak voltak, mikor elhurcolkodtak, mert a szárazság miatt apadni kezdett a víz.
A tavasszal épített madáritatóra, a kamerafelvételek szerint csak ketten jártunk. Egy galamb, és néha én, amikor töltöm az itatót vízzel.
Ezek közben felnőtt két fészekaljnyi fecske. Próbálkoztam nem keveset, elcsípni belőle. Amikor a fészekhez érkeznek. Milyen szépen hangzik, ugye. Szétfeszített szárnyakkal, és farok tollakkal, lassan fékezve. Ellenfényben.
A helységben én már nem férek el, így kell egy jó hosszú vezetékes távkioldó, mert a digitális sokat késik. A háttér nem egészen autentikus, így azzal is kell kezdeni valamit. Sehogy nem jó. Ha befelé jön akkor a háttér nem stimmel, ha kifelé megy akkor meg menekül. A DOF nem több mint 3-4 centi. Nagyon ritkán születtek éles, szép képek. pláne hogy a madarak szemből jönnek.
Mire rájöttem, hogy mi is kellett volna csinálni, addigra elrepültek. Így van ez rendjén!
Mire rájöttem, hogy mi is kellett volna csinálni, addigra elrepültek. Így van ez rendjén!
Füstifecske
Kínlódtam előtérrel, háttérrel, vakuval, lámpával, pozíciókkal...aztán kirepültek. Na akkor nyugodtam meg, hogy nem kell többet bénáznom fecskével ebben az évben.
Az uborka szezon kierőszakolt végére pedig, egy úszóles és mellcsizma kombináció maradt. Egy mocsárban - ahol akár még madárparadicsom is lehetne -, olyan hirtelen csökkenésnek indult a víz, hogy mire észbe kaptam, és az úszólest megcsináltam, kivittem, és még én is ott lehettem, a víz lett vagy 50 fokos, tök fekete, büdös. Persze ez a madarakat mit sem zavarja, csakhogy egy 10 ha-os területről van szó, ahol a vízmélység nem haladja meg a 7 cm-t. Tele parti madárral, gémekkel, libákkal. Egy őz baktatott végig a vízben a madarak között.
Csak pár werk fotó maradt, emlék gyanánt.
