A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vízityúk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vízityúk. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 2., szombat

Egy mocsár bűvöletében - IV.

08/19

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy valamikor el kell jönnie annak a pillanatnak, amikor olyan mértékű madártömeg jelentkezik, hogy igazándiból csak hallgatózni és nézelődni lehet. Az előző alkalom sok mindennel kecsegetett, és bíztam benne, hogy még nem ért nyugvópontra a madársereglet gyülekezése. Volt már ilyesmiben részem, nem lehetett egy rendes képet sem készíteni, hiszen mindegyikbe belógott egy vagy inkább 7 madár valamelyik testrésze. Ettől az elmúlt alkalom még messze volt.
A madártömeg túlnyomó részét a gázlók közül fekete gólyák tették ki, volt néhány szürke gém, akik unott arccal nézelődtek. Három kis kócsag, egy csomó szalonka, és egy csokorra való cankó alkotta e díszes kompániát.
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy olajozott mozdulatokkal vettem magamra a pulóveremet, fújtam be magam szúnyog riasztóval, halásztam elő az álcázó hálómat, egyre hangosabban hallottam a fülemben a dobogást. Siettem, pedig még mindig nagy erőkkel sütött a nap. A csillag nagy erőkkel bombázta a Földet. Meleg volt akkor is. A nem tudom hányadik hőhullám közepén volt kicsiny hazánk.
Settenkedés, osonás, topogás. A nádas izegő hangja nem tudta elnyomni a gázlók zaját.
Óvatos lesbebújás, elhelyezkedés. A hátizsákomat kisebbre cseréltem, hogy könnyebben tudjak vele mozogni. Kevesebb dolog fér bele, ami nem olyan rossz. A madarak egy része, elinalt, de mivel a mocsárnak van egy kevésbé látható része, ott még maradtak jócskán. Így jó esély van rá, hogy szépen lassan visszaszivárognak.
Lassú mozdulatokkal csomagoltam ki a masinát, és rakta a helyére, bújtattam ki a napellenzőt nyíláson.
Utána viszont éreztem, hogy őrült sebességgel száguldok egy hullámvasúton. Hol lefelé, hol felfelé. Kanyarok jöttek jobbról, jöttek balról.
A felvételek feltöltése, lineárisan történik. Készítési sorrendben.
Kanalasgém






Lett egy gyűrűzött kanalasgém, JL22.

"Gyűrűszám: Budapest [HGB] PH10522 
Egyéb jelölések: Színes gyűrű, fehér, JL22 (2017.05.17.)


Gyűrűzési adatok: 
Madárfaj: Kanalasgém (Platalea leucorodia) [1440] 
Kor: jelentett: P [1]; Elfogadott: P [1] 
Ivar: jelentett: Ismeretlen [U]; Elfogadott: Ismeretlen [U] 
Dátum: 2017.05.17. 
Időpont: 
Hely: Tömörkény (Csaj-tó X.), Csongrád, Magyarország [HG43] 
Koordináták: 46°36'2"É 20°3'19"K 
Koordináták pontossága: Pontosan a megadott koordinátákon [0] 
Státusz: Fióka [-] 
Gyűrűző: Pigniczki Csaba, Dr. 576 (ringer576@gmail.com) 
Elfogás módja: Röpképtelen állapotban fogva [R] 
Manipuláció: Nem történt (fogás helyén elengedve/szabadon hagyva) [N] 

Megfigyelési adatok: 
Verifikáció: Ellenőrizve van [1] 
Madárfaj: Kanalasgém (Platalea leucorodia) [1440] 
Kor: jelentett: F [2]; Elfogadott: 1y [3] 
Ivar: jelentett: Ismeretlen [U]; Elfogadott: Ismeretlen [U] 
Állapot: Egészséges (szabadon hagyva vagy engedve) [7] 
Körülmények: színes lábgyűrű(k) alapján azonosítva [81] 
Dátum: 2017.08.19. 
Dátum pontossága: A megadott napon [0] 
Időpont: 
Hely: Ecsegfalva (Berettyó ártér), Békés, Magyarország [HG41] 
Koordináták: 47°10'24"É 20°55'39"K 
Koordináták pontossága: Pontosan a megadott koordinátákon [0] 
Státusz: Ismeretlen/Nem kódolt [U] 
Megtaláló: Szabó Gábor 
Távolság: 92 km; 46 fok 
Eltelt idő: 0 év 3 hónap 2 nap [94] 
Hivatkozás: 2017/2385 

Adatok megtekintése térképen: http://tringa.mme.hu:8080/mme/captures/map/NjY1MDAzMQ 

A madár alapadatai (a lista táblázatba másolható és konvertálható): 
Dátum;Állapot;Körülmények;Hely;Ország;Megyekód;Szélesség;Hosszúság;Név 
2017.05.17.;8;20;Tömörkény (Csaj-tó X.);Magyarország;HG43;46.6005;20.0552;Pigniczki Csaba, Dr.; 
2017.06.17.;8;81;Tömörkény (Csaj-tó IV.);Magyarország;HG43;46.5747;20.078;Pigniczki Csaba, Dr.; 
2017.08.19.;7;81;Magyarország;HG41;47.1732;20.9274;Szabó Gábor; "


Fekete gólya. A múltkori tömegből csak néhány példány maradt mutatóban.


Nagy kócsag. Egy távolabbi, és egy közelebbi példány. A közelebbi példányból mindösszesen ennyi fért a keresőbe.




Egy fiatal kanalasgém kaszálta be magát, célegyenesbe. Rendesen fölfelé kellett fényképezni. 




Kis kócsag


Nagy kócsag



Egy társas idilli kép. Gázlók, barátok, akik egy asztalközösséget alkotnak, egy mocsárban, ahová vendégségbe járok.


Erősen kapaszkodtam a hullámvasút kocsijának a szélébe.

Fekete gólya


Kanalasgém

Füstöscankó. A les előtt bóklászolt.


Kanalasgém a les mellől.


Egy fiatal kis kócsag, zsákmányolási szándékkal, erőltetett menetben.




Fekete gólya


Sárszalonka.



Kanalasgémek




Vízityúk. Szintén a les mellett. 


Sárszalonka










Egyszer menet közben kártyát kellett cserélnem. A képek nagyságát át kellett állítani 10 megapixelre. Sok kép készült, és még többet nem készítettem el. Sok madár volt. Nagyon sok.
A mikor otthon neki ültem a válogatásnak, akkor jöttem rá, hogy bizony nyugvópontra jutott a mocsár. Ma volt a csúcspont..és hogy mi lesz ezek után?! Nem tudom!

Hát így vagyunk mi ketten! A Körös -Maros Nemzeti Park és én!




2017. június 1., csütörtök

Kiscsoportos hadosztály

Most május 25-e van. Továbbra sincs mivel feldolgozni a képeimet mert a pc, még mindig szervízben van. Március 20-án kezdődött a hullámlovaglás. Nemrég, nagyjából egy hete valamelyest megnyugodni látszik a háborgó tenger. Kerítettem egy külső merevlemezt, és a gondos előrelátásnak köszönhetően, ami nem volt más, mint a pc-m összes anyaga, le lett mentve egy külső meghajtóra, az adatok most visszakerültek hozzám. Legnagyobb örömömre! Az elmúlt 10 év anyaga, is rajta van. Talán egy mappa szublimált el valahová az éterben, de ez legyen a legkevesebb.
Lassú lépésekkel haladok a képek feldolgozásában. Nagyjából 80 Gb-nyi anyagon kell átrágnom magam, egy olyan gépen, amiben csak vendég vagyok, így ez még inkább bonyolultnak látszik.
Mindezektől függetlenül:

2017/04/17
1. alkalom
Egy csónakban fekszek. Állati hideg lett hajnalra. Egy búbos vöcsök pár ropja násztáncát. Ritkán látok ilyesmit, azt is csak sötétbe. Na tessék! A szerencse nem mindig csapódik az emberhez, még 6 óra előtt lejátszódik minden. A szárcsa viadal, és az első alkalommal elcsípett pelyhes kislibák, akiket zsinóron húz maga után a tojó. A kiscsoportos hadosztály. Csak úgy tapossák a vizet. Próbálják tartani a tempót, amit a szülők diktálnak. A víz nyugodt és párás. Mégis bukdácsolnak.














2017/04/22
2. alkalom
Egy újabb hideg hajnal ért a csónakban. Utólag bevallom kicsit nehéz összeszedegetni, hogy mi történt és milyen sorrendben. Inkább csak az érzéseim után megyek. Egy kíváncsi búbos vöcsök "támadott" meg. Kijár a tónak a csónak felőli végébe, mert ott elég mély a víz a kényelmes vadászathoz, és a leszóródott etetőanyag miatt a halak itt nagyobb töménységben fordulnak elő.
Kanalas, cigány, és böjti récék röfögnek a tavon. Persze a közepén, így csak a sóvárgás maradt.
Viszont a kislibák, nőnek mint a gomba. Szőrösödnek rendesen.














2017/04/23
3. alkalom
Délután
Könnyű zápor szárcsákkal. Nem feltétlen szeretem a fura-fényes napszakokat, de most megbarátkozok vele valahogy. A reggeli órákkal ellentétben fény legalább van. Már csak türelemmel kell kivárni azt a pillanatot, mikor valaki beúszik a megfelelő helyre.
Úgy tűnik a vöcsök nem szégyellős. Szép madár, szeretem. A közeli nádszigetben nem csak a libák fészkelnek, hanem gémek, kormoránok is. A vöcsök is húzgál mindenféle anyagot, talán építkezik. Kanalasgémek is fészkelnek, de jó messzire járnak vadászgatni, így csak remélni merem, hogy augusztus vége felé rátalálok arra a helyre. Barna rétihéják riogatják a madarakat, gyenge pontot keresve csapatokba.
Ellenfényes délután lett.




















2017/04/28
4. alkalom
Újabb délutáni próbálkozás, nagy szélben, kevés sikerrel. Egy vízi tyúk bukdácsol a csónak előtt, próbálja gyorsan megkerülni, több kevesebb sikerrel. Amit sikerül neki eltűnik a védett nádasban. Én is eltűnök, bár utamat szegi egy törött páncélos.













2017/04/30
5. alkalom
Egy újabb bőrt próbálok lehúzni a rókáról. Több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebb sikerrel! Szárcsák úszkálnak a csónak körül, egy vízityúk idétlenkedik a közel pont határán. Ekkor már egyre laposabb a víz biztosította izgalom.
Egy kedves barátom írta, hogy ami tavaly volt az nem biztos, hogy idén is lesz. Igaza volt. Tavaly gémek ugráltak fejeseket a vízbe halakra vadászva. Idén két ugrás láttam. Az egyik nagyon messze volt, a másik nagyon közel. Bakcsók vannak, de nem olyan interaktívak. Betudom az idei évi speciális időjárásnak.









Ezek után még két alkalom volt, amikor lett volna lehetőségem ringatózni a vízen, de nem tettem. A napközbeni távcsövezések nem hoztak olyan eredményeket melyeket érdemes lett volna beleégetni a memóriakártyába.
05/08-án egy hűvös reggelen, még jóval 6 előtt, gondoltam visszaviszem a csónakot a kiindulási pontra, mivel nem az enyém, viszont mások is használják, és az egyezség is így szól, ha elviszed, akkor vidd is vissza. Az egyik végét lekötöttem a lombkoronáról, a kötelet összecsavartam, a másik végénél pedig történt valami. A víz nyugodt volt, és párás. Bár én csak annyit láttam az egészből, hogy a hullámok összezárnak a fejem fölött. Zuhanással indult a nap, még reggel 6 előtt. A víz büdös volt a télen belevitt szerves anyagtól, és hideg. Ahogy kiugrottam a tó partjára, őrült módon kezdtem kidobálni a zsebeimből a pénztárcámat, a telefont, rohantam a kocsihoz, hogy kinyissam, mert ha a kulcs zárlatos lesz lőhetem az egészet. A telefont a kocsiban szedtem szét, még világított, a pénztárcámat kifordítottam, szerencsére csak a műanyag kártyák voltak benne. Általában tök üres! :-)
Levettem magamról amit csak tudtam, és mire újra ki tudtam belőle szállani, addigra belülről ázott el.
Ezzel a kiscsoportos hadosztályról levettem a tekintetem.
Amikor ezek a sorok íródnak (2017/05/30),  kislibák már nem is olyan kicsik.





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...