Ahogy a puszták nomádjai eltűntek, úgy szépen lassan kezdett megfogyatkozni a madár állomány is. Az őszi vonulás most nem volt olyan szépen kitartott mint az előzőek. A mocsár, ahol eddig gémek és gólyák kavarták az iszapot, most nem tudom hol voltak. Leginkább mindenhol. A darvak vonulása nagyon elnyújtott volt és lapos.
Ez nagyjából ugyanannak az időjárási körülménynek tudható be. Meleg és csapadékmentes idők járnak. A határban mindenki mozog. Ilyen ez a fura mezőgazdaság. Mindenki szállít mindent. Mindenki egyszerre takarítja be a megtermelt terményeit. Mindenki kukoricája egyformán száraz. Mindenki egyformán tudja a tarlót kezelni, és egyformán tünteti el a kukoricaszárat. a búzát mindenki ugyanakkor veti és senkinek nem akar kikelni a földből. Jó lenne egy ki eső. Próbáltam nyomokat keresni, de szárazságban nem ment. Nem vagyok indián.
Túlestem néhány őz lesen, sikertelenül. Beüzemeltem pár etetőt télire, de még tart a nyár...október végén is.
Így maradt egy kiürülő félben lévő madáritató. Kicsi forgalommal.
Tengelicek.
Balkáni fakopáncs
Csíz.
Seregély...idei példány.
Foltos nádi poszáta...nagyon közel jött.
Barát poszáták...tavasszal is voltak...kb két percre.
Egy házi rozsdafarkú.
Afrikai vadgerle.
Egy zöld küllő.
Nem is biztos, hogy elsőre meg tudnám mondani, hogy mennyi alkalmat ölelt fel. 5 vagy 6 talán.
...a másik nagy mumus még mindig hátra van. A mozgásérzékelő ugyan működik. Mi sem bizonyítja ékesebben, hogy a falu összes macskáját sikerült elcsípni, az udvaron.
Volt egy süni is. De ügyesen kislisszant az érzékelőből. Valószínűleg a magas fű miatt. Kicsit okosabb lettem.
Próbáltam megfogni a szomszéd galambjait tizedelő nyestet is, de a próbálkozások ellenére csak a galambokat kedveli.
A nappali és éjszakai hőmérséklet különbségek miatt, a doboz amiben a gép, és a másik doboz amiben a vaku van, úszott a vízben.
A másik két alkalommal, amikor épp nem éjjel hanem nappal próbálkoztam, és nem a kertben hanem erdőben, ott sem jártam nagyobb sikerrel. Nem baj, lesz még itt szép, új világ!
