Komment nélkül

Pedig lenne mit írni, de most nem teszem!

Szárcsa

Barátréce, a majdnem pár

Télvégi tavaszváró

Ahogy a szezon elején ez a jelenség várható volt, úgy be is következett! Lejárt lemez lett a tél. Volt hideg, és hideg is volt, volt havazás, volt didergés, vacogás, cipekedés. Voltak kellemes pillanatok, voltak izgalmas jelenetek, de elég is volt ennyi belőle.
A közeli tó jege lassan, de biztosan elolvadt. A szántók, rétek talaja kiengedett. A húsok őrzőit egyre inkább a friss hús kezdte érdekelni. Ugyan mindig akad egy-egy visszajáró vendég, de már másfajta aktivitást sodor a szél magával.
Bizony, így jár az aki fejébe veszi, hogy segít a szabadok népének túlélni egy kemény telet. Ezzel a képpel elbúcsúzok a húsok őrzőitől egy jó pár hónapra. Repüljetek, rakjatok fészket, költsetek, neveljetek fiókákat.
Egerészölyv

Fácán

Ahogy az ölyveket elengedtem, az erdei etető irányába fordult a figyelmem. Az etetőt alig lehetett megközelíteni, mert mindenhol állt a víz. Így az itató-installáció megint csak egy csúnya giccses foltként mutatta magát az erdőben. Volt még pár liternyi napraforgóm. Kivittem. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően kiültem pár órára.
Ritkás havazás vette kezdetét. Nagy pelyhek hullottak az égből. Hol sűrűbben, hol ritkábban. Nem mutatkozott tartósnak, a meteorológia ugyan jelezte, de a hőmérsékleti tartomány miatt nem maradt meg.
Néhány órával később, egyszerűen elszublimált a havazás. És ahogy eltűnt, elvitte magával a telet. Biztos vagyok benne, hogy fog még beletaposni a lelki világunkba ez a tél, hiszen szokott.

Kékcinke

Széncinke

Nagy fakopáncs

Zöldike

Ahogy kibújtam a lesből, és magamra vettem a hátizsákot, már nem a fakopáncson járt az eszem. Nem a havazáson, és nem azon, hogy mikor kell újra húst vinnem az ölyveknek.
Az erdő kora tavaszi zenéjét hallgattam. Zöld küllő, fekete harkály, egy ölyv. Már nem úgy szóltak, mint egy hónappal ez előtt.
Szaladj hát tél, fuss és vissza se nézz! Köszi, hogy itt voltál. Megbarackoltad a fejünket, többször is. Keress magadnak más játszó pajtásokat!
Hogy, mi sem mutatja jobban a közelgő tavaszt?! A megfigyelési naplómba újabb bejegyzések kerültek. Barázda billegető, mezei pacsirta, bíbicek. Daru krúgatás hasítja a levegőt. Nyílfarkú récék, barátrécék, búbos pacsirták szaladgálnak egymás után. Egy tollát tépett libatojó, aki már fészket rakott...
Elkezdődött a Nagy Tavaszi Madárvonulás.
Barna rétihéja hasítja a levegőt, miután lábával összeakaszkodott párjával a levegőben, és zuhanásba kezdtek.

Nem vagyok nagy tőkésréce rajongó, de nem hagytam ki.

Barátréce.

Libák vegyesen. Hol többen, hol kevesebben úsztak be e képbe. Hol szólóban, hol párban. Jól esett kint feküdni a parton.

Poros szürke állományom, gyors zakatolásba kezdett.

Vizes poszt V.: Tényleg vizes

1.

Rohanás, autózás, besátrazás, átkozódás a szúnyogok miatt! Dörgés, villámlás, összecsomagolás. A gát mellett egyébként is a srácok a szénájukat pakolják, pótkocsikra. Itt sok babér nem fog teremni! Rohanás, autózás, még a stéghez kell érnem mielőtt ez a kicsi eső el nem kezd jobban esni. Jól haladok, bár kicsit gyanússá válok magamnak, mert a gépet betekertem egy esőkabátba. Fekvés várakozás, szúnyogok sehol, tök állat, Esik az eső, szemetel kicsit, erősen borul. A lencse előtt a kárókatona is megunta az esőt és elhúzott. Én is megyek. Nem nagyon van idő pakolászni. Kilépek a nádasból, és...apám úgy esik, zuhog, fújja, dörög, villámlik. Zivatar. A közepe. Nem látok semmit. Rohanás a kocsihoz. Még 800 méter. A nádfalat keresztbe fújja előttem a szél. Pár perc alatt mindenem elázik, a szemüvegem párás, a bakancsomban áll a víz, a pulcsim már nem tartja a vizet, a nadrágomból a bakancsomba folyik. Zuhog. Villámlik, dörög, fújja minden irányból, még 500 méter. Nem látok semmit, a hátizsák a hátamon, tele cuccal, a kezemben a gép betakarva. Zuhog, ömlik. 

Jobb hátsó ajtó kinyit, táska be, gép be, ülés elázik. Csomagtartó kinyit, álcaháló be, babzsák be, csomagtartó elázik. Elkezdek vetkőzni, bakancs le, gatya le, pulcsi, póló le, bedob a kocsiba, bal első ülés elázik. Beesek a kocsiba, gép kicsomagol szétszed, megtöröl, telefon elázott. Irány haza.

Kormorán

2.

Napsütés, nyomulás, esti fények, jó hangulat. A tavon csíkos vöcsökfiak követik anyjukat még a víz alá is. A téma sajnos megfoghatatlan, de már formálódik egy terv, ami előbb vagy utóbb de össze fog jönni. Séta gáton. Becuccolás, szúnyogok, átkozódás. 

A teremtő valamilyen különös gondossággal keveri a kártyáit. Újabb fellegek gyűlnek a víz fölött, fodrozódnak, fúj a szél, dörög. Egyre nagyobb hullámokat korbácsol a szél. Megint...megint csomagolás, rohanás, a kocsi még 800 méter. Zivatar. Ha hinnék az összeesküvés elméletekben, most azt mondanám, hogy itt valami komoly dolog van a háttérbe, és van is! A felhőszakadások kialakulásának a feltételei mostanában kedvezőek. Nagy hőingadozások, párával telített levegő, magas nappali hőmérséklet, meleg, felfelé húzó légáramlatok.

Megint eláztam.

Tőkés réce

Dankasirály

Szürke gém
Történet: beleesik a vízbe, kivesz egy halat, egy másik gém hajszolja, egy sikertelen leszállási kísérlet után, egy másik helyen fogyasztotta el zsákmányát.

Egy szárnyaszegett barátréce.

3.

Csak azért is meg kell próbálnom, ha a fene fenét eszik akkor is! nem mondom, hogy nem kerülget a szerencse...de volt már jobb is!
Új generációs barkóscinegék hada bugyborékolt a nádasban.

 Vízityúk...a közel pont határán, és ami maradt belőle egy észvesztő menekülés után.

És ezzel a pár kockával keretbe is foglalom a posztot. A tó nagyon széles, a túlpart lehet vagy 300 méter. Ha fúj a szél, belekutyul a vízbe, és a háttérbe, így az olyan semmilyenné válik. Ha szélcsend van akkor jobb a helyzet, de nem sokkal. Márpedig egy ekkora méretű tavon általában nincs szélcsend.

Kormorán