Szomszédfecske

Nem indult jól ez az év, fecske szemmel! Az aszályos tavasz miatt nehezen indult a költés, nem csak a szomszédban, de az egész utcában. Nem is néztek a szomszédok rám egyenes szemmel, amikor az udvar kellős közepén elkezdtem egy fecske dagonyázót csinálni. Nem igényelt nagy tervezést a dolog. Egy, nagyjából 2 x 4 méteres teknő az udvar közepén, kibélelve fóliával, feltöltve vízzel, az egyik oldalában felhalmozva egy csomó föld. Valami kommunikáció tuti van a madarak között, mert néhány nap alatt híre ment a dolognak. Az udvaron megjelentek a fecskék, egy csomó füsti, molnár fecskék, rigók, zöldikék, seregélyek, cinkék, verebek, galambok, macskák...a mozgásérzékelővel nem tudtam sok mindent kihozni belőle, de okosabb lettem...jövőre. Mobil teknő, elég hosszú hogy röptében lehessen belőle inni, mondjuk 6 méter, persze nem az udvaron. Valahol máshol. Na mindegy!

Olyan jól sikerült a dagonyázó (Völgyi Sanyinak üzenem, még mindig nem úgy lett, ahogy az interjúban gondoltam...sok évvel ez előtt), hogy a szomszéd fecskék is bele kezdtek a fészek renoválásba. Nagyon örültem neki. Szeretem ezeket a kis madarakat. Azt nem mondom, hogy egyszerű újat mutatni ebben a témában, és be kell vallanom, hogy nekem sem ment. Minden évben van valami elképzelés és ötlet, de minden évben van más is. Az első költésről rendszerint lekések, most sem volt ez másképp. Sokáig tartott mire eljutottam, oda, hogy rászánjam magam. Ez lett belőle, 16:9-ed es képek. álló formátumban, egy jó öreg manuális, fix 50-es lencsével, kizárólag manuális beállításokkal. 

Füsti fecske, a szomszédból

Egyhangú felvételek. De nehéz eltalálni, hogy a madár éles legyen, az ablak viszont ne...

Nyári tingli-tangli

A Puszták megmaradt nomádjainak távozása után következett egy kis téblábolás. Ez a téblábolás hatalmas zivatarokkal volt tarkítva. Az egyik nap még kanalasgémek lábalták a mocsarat, amire valljuk be őszintén fentem is a fogamat, majd két nappal később a közel 110 mm eső, ami a területre esett megemelte a vizet nem kicsit. Amikor sikerült kivergődnöm és megnézni mi történt szomorú látvány fogadott a határban. A közeli, érésben lévő búza és őszi árpa táblákat, mintegy 300 ha-nyi területet semmisített meg a jég. Mezőgazdaságban dolgozok, így nagyjából sejtem, hogy mit érezhetett a gazdája a táblának. A mocsárban nem volt nehéz megtalálni távcsővel az úszólest, mert a nádat is leverte a jég. A madaraknak csak töredéke maradt meg. A fészkek egy részét a hirtelen emelkedő víz magával sodorta.

Próbáltam még lopni pár pixelt a tóvá változott mocsárból, de valljuk be őszintén (ezt is), nem volt értelme. A fényképezőgépet a fejem fölött tartva jutottam be a leshez. A mellcsizmámba befolyt a víz. Azt hiszem ez meg is pecsételte az őszi madárvonulással kapcsolatos terveimet. 

Kis vöcsök, ennyire futotta.

Vass Albert után szabadon:

Bulámbuk

"... Szóval te vagy hát az a híres Bulámbuk – mondotta haragosan az Erdő Angyala –, aki összehemperged az őz füvét, összetaposod a vaddisznó földjét, fákat döntesz a borz lakására, és csupa olyasmit csinálsz, amit nem kellene csinálnod. Azt gondolod, hogy ez így jól van?

– Jól van, hát – felelte ostobán és neveletlenül a csúnya, nagy, fekete, neveletlen szarvasállat, akinek Bulámbuk volt a neve –, nagyon jól van ez így! A tisztás füvén hemperegni jólesik fürdés után, és ha az őznek nem tetszik ez, menjen másfele legelni. Hempergetés után nagyon jólesik táncolni egy keveset a bükkösben, mivel ott jó puha a föld. S ha ez nem tetszik a vaddisznónak, hát menjen, és keressen más bükköst magának. A fákat kidöntögetni is nagyon jó és mulatságos. Minden nagyon jó és mulatságos, amit én teszek. Akinek mindez nem tetszik, az menjen máshova. Én Bulámbuk vagyok, a nagy, fekete szarvasállat, és azt teszem, ami nekem tetszik. Most például labdázni akarok, amint láthatod...."

És tényleg csak úgy labdázott fajtársával. Védte a nőstényt, ami épp tojásokat rakott egy tölgy tövébe.

Nagy szarvasbogár