2020. június 7., vasárnap

Puszták nomádjai - 2020/6

Május 22-én a seregélyek kirepültek. És ezzel a huszáros húzással magukkal vittek mindent. Május 23-án még végig néztem egy odú foglalást.  A kék, ez egyik többször is bement a ládába, majd kijött, Vartyogtak. Az azt követő héten hatalmas szél volt. Felváltva őrizték a ládát. Őrült módon kapaszkodtak a tetejébe. Hol az egyik, hol a másik. Május 28-án, bele kíváncsiskodtam a ládába, és jó nagy meglepetésemre, két tojás volt benne. Volt ám nagy öröm. Június 1-én, még láttam a két madarat, hallottam a kótógásukat. Ám azóta semmi. A ládában a tojások mellett, döglött egerek jelentek meg. Valószínűleg a kuvik éjjel bejárt a ládába, húsraktárt csinált belőle. A nálam jóval okosabbak, akiktől próbáltam tanácsot kérni, nem tudtak adni. Többen is jelezték, hogy ilyennel még nem találkoztak. Meg kell mondanom, nem is olyan nagy öröm. 
Pár éve még kíváncsi lettem volna egy kuvik költésre. Lehetőségem lett rá. Egyáltalán nem örültem neki. A kuvik számlájára írom a szalakóta költés meghiúsulását. A szalakóta kifejezetten nappali madár. A kuvik viszont nem kifejezetten éjjeli madár. Hasonló táplálkozási szokás, hasonló költési idő. Egy területen ez egyáltalán nem szerencsés. A kuvik, mivel itt volt tavasszal, hamarabb kezdte a ciklusát, így ő lett a nyerő. Az viszont mindenképp érdekes, hogy a madár-hármas kő-papír-olló játékában egy bizonyos ponton nem lehetett eldönteni, hogy ki fog győzni.
A vércse megverte a kuvikot, a kuvik legyűrte a szalakótát, a szalakóta viszont lenyomta a vércsét. Ez nekem körbeverésnek, döntetlennek tűnik. De mivel a kékek érkeztek a legkésőbb, így ők lettek az abszolút vesztesek. 

Hogy a csúcspont eszmei értéke mennyi lehetett?! Nem tudom! 2+5 kuvik, 2+5 vörös vércse, 2 szalakóta. Ezen kívül 1 pár seregély és a fészekalj, 1 pár parlagi galamb, 1 pár füsti fecske. 
Azóta ugyan voltam kint párszor. A kuvikok szerencsére elkezdtek kiszivárogni a ládából, mára már csak egy maradt bent. A vércsék lassan kirepülnek. A puszták nomádjai újabb nemzedékkel bővülve élvezik a repülés adta szabadságot.
Vörös vércse. A tojó hűségesen hozza a táplálékot. A hímet ritkán látom. Egyszer ugyan megjelent egy szöcskével, amin csak kicsit csodálkoztam. Biztos mellé nyúlt a gyepen. Végül is csak egy szeme van.
















Őz, az ikreivel. Igen, én is látom, hogy három van, de ebből csak kettő az övé. Az egyiket elzavarta. 



Az egyik békésen szundikáló kuvik fióka. 





2020. május 28., csütörtök

Puszták nomádjai - 2020/5

Pár bejegyzéssel ez előtt volt valahol egy szalakóta, ami vitatkozott valamivel, és az elmúlt bejegyzésben esett pár szó az anyai ösztönökről. Akárhogy is nézem ezek valahogy összefüggnek. 
A nélkülözhetetlen werk fotókat most mindenki kénytelen lesz nélkülözni. Pedig készültek. 
Amikor 7 után előkerült a két szalakóta, nekiugrott a ládának. Ám a láda nem volt üres. Pedig örültem volna ha az. Régóta nézegettem a ládát, hogy nem kell senkinek, de azt nem gondoltam volna, hogy egy jól megtermett kuvik család foglalta el. A fiókák meg ráadásul már ki is keltek. Vannak vagy öten. Plusz a két szülő. 
Okozott egy kevés fejtörést ez mindenkinek. Remélem a szalakótáknak lesz annyi lélekjelenlétük, hogy valahogy megbékélnek a dologgal, illetve remélem, hogy a kuvikéknak is lesz annyi lélekjelenlétük, hogy nem mennek egymás agyára. 
Azt nem mondom, hogy felhőtlen volt az öröm részemről. Elég sok mindenre gondoltam, de erre biztosan nem. 
Amikor a vércsék elfoglalták a ládájukat, már vívtak harcot a baglyokkal, mert a ládában most is van még a köpetből pár darab. A tavaly kirakott hengeres kuvikodú alatt tavasszal kiborult a téglafal, pedig ősszel már volt benne bagoly. A ládát hazavittem, megjavítottam, és nem hittem volna hogy vissza kellene vinnem a leomlott fal mellé. Pedig azt kellett volna tenni. 

Ahogy a hajnali sikertelen akciók átváltoztak délutáni próbálkozásokba, úgy bennem is felcsillant a remény hogy talán lesz egy csapnivaló felvételem egy kuvikról. Az éjszakai fotózásra nem vagyok berendezkedve. Nappal viszont nem mozog a madár. De izgalmas. Ha viszont mozog a madár, akkor a vércse nem csinál semmit. A szalakóták viszont kumma messziről figyelnek mindenkit. 
Egy picit zavaros lett az állóvíz. 
Senki ne értsen félre, nem panaszkodok...és nem is dicsekszek. Válaszokat keresek. Vagy próbálok találni. 

Borult délután ígérkezett. Nem úgy lett. Felhőket sodort a szél. Egyiket a másik után. 
A bambulás közepette valahogy beesett az ajtón két perc kuvik! A hím valahonnan megjelent, de nem húzott be a ládába. Nyilván az lehet, hogy nincs rá felhatalmazása a tojótól. 









Ahogy a tojó megjelent, és átvette az instant, feje veszített egeret, úgy én is lebuktam. A váz ugyan csöndes üzemmódban volt. Az éjjeli vadásznak viszont jó a hallása. Gondolom, nem esett nehezére kiszúrni a frontlencsét.





Vércsééknél is változott a családnevelés. A hím már bemegy a ládába, és a nyílásból vadászik. Ha viszont fog valamit, azt a tojónak adja. Menő a feje vesztett egér.


Nem túl szerencsések a délutáni próbálkozások, több szempontból sem, viszont akkor  van rá több időm! Talán legközelebb! Talán felhős időben...

2020. május 24., vasárnap

Puszták nomádjai - 2020/4

Nehezen gyűlnek a lehetőségek, és még nehezebben a lehetőségek. Mindig van jó csomó dolog ami képes eltéríteni az embert, de erről itt nem nyitnék nyílt vitát. 
Az elmúlt bejegyzést után csillapodni látszott a roham. A szomszédok valahogy megbékéltek egymással. Úgy tűnik, hogy az anyai ösztönök és az anyai ösztönök elég erősek egymás ellen, még akkor is ha a szóban forgó anyák nem ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. És bizony ez akár még gondot is okozhat a későbbiekben
Hogy nem mérgesedjen el az amúgy is éppen egyensúlyban lévő, fura állapot, hirtelen ültettem egy oszlopot, és legalább olyan gyorsan raktam rá egy ládát. 
Az éjjeli vadászok nagyot nőttek, azt nem tudom megmondani, hogy milyen gyorsan, mert ilyet még nem láttam.
A nomádok érája, úgy tűnik nem csak időben hanem térben is bővülni látszik.

Vörös vércse. Egy másik tojó jött kíváncsiskodni. Gondolom a lakhatási támogatás miatt.


Seregély. Érdekes, hogy a fiókanevelés alatt is hurcolászik fészekanyagot. Vagy bármit csinálhat, amit egyáltalán nem tudok. Egy kedves ismerősöm mondta egyszer, hogy marha jól néznek ki ezek a madarak, amint ezekkel a hosszú fűszálakkal bajlódnak! Igaza volt.












Európai sün. A táguló éra jegyében... Egy kicsi mentőakció is szorult a dologba.


A következő alkalom már a délután jegyében telt. Nem sok sikerrel.



Seregély. Bigyóval a csőrében. Nem rossz dolog, hogy az unalmas perceket legalább ez a seregély színesíti meg!



Szintén a táguló éra jegyében...hazafelé menet. Fából készült karón ücsörgött ez a szerkő. El sem repült. Gyakorlatilag mellette álltam meg. Az sem zavarta, hogy 3 méterről mellette nyitottam ki az ajtót, és pakoltam ki a cuccomat. Nem is értem miért csinálta. Kellenek ilyen képek is.

Fattyúszerkő




Lassan kellene néhány következtetés is levonni! Talán legközelebb sikerülni is fog!

2020. május 19., kedd

Ami az itatóból látszik - újabb fajok

Próbálkoztam már elég sok mindennel,ami az itató illeti, de arra kellett rájönnöm, hogy nem én irányítom ezeket a jelenségeket. Ha van víz, akkor majd lesz valami. Nappal madár, éjjel meg egyebek. Macskák, nyulak, őzek. Van valakinek ötlete, hogy mivel lehet helyben tartani egy denevért?
Újabb fajok jelentek meg a víz körül. A közelben lévő nádas, a gyümölcsfák, a gondozott udvarok sok mindent vonzzanak. 
A délután záporozó seregélyek mindig nagy fürdéseket rendeznek. A fajok szépen gyülekeznek. Cigánycsuk, ráadásul kettő. Vagy fülemüle. Gyönyörű madár. Annak ellenére, hogy nem valami színpompás. De minél egyhangúbb, annál szebben szól. 
Fülemüle

Cigánycsuk. A délutáni, homályos ellenfényben


Ketten hajtottak a csaj szívére. Az egyik láthatóan nem olyan szép mint a másik, de valahogy megtalálta a számítását ebben a fura világban...még nyitott csőrrel is. 




Seregély


Azé', a légykapónál felkaptam a fejem.



Meglepetés mindig van. 

Puszták nomádjai - 2020/3 - 7 után

A hajnal szépen lassan átkúszott a reggelbe. Egyre közeledő, kevés dologgal összetéveszthető vartyogás vegyült a madárdal közepébe. Amelyik madárnak ez a vartyogás konkurenciát jelentett, halkabbra vette a reggeli nótaszót, és persze voltak olyanok is amelyek nem tették. Azt nem tudom honnan, talán a semmiből, de az biztos, hogy nagyon gyorsan előkerült a két kék. Egy pár kékbe öltözött, agresszív, tollas madár-gerilla. Gyorsan rendet tettek a környéken. Elzavarták a parlagi galambokat, a seregélyeket és a közelben ólálkodó szarkákat. A vércsékkel is vívtak egy rövidke csatát. Nem utolsó látvány a pusztában látni ilyen kék madarakat, amint felfelé csapó röptükkel képesek összezavarni mindenkit. Nagyon gyorsak, és mindent szemmel tartanak. 
Így lépett színre 7 után, a két szalakóta. 
Szalakóta












Egy tétova seregély a végére



Hogy miért volt ez a nagy felfordulás?! Ez egy jó kérdés!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...