2021 augusztus hónap - 1. bejegyzés

Nekem ne mondja senki! Én megpróbáltam. Újra mellcsizma, megint be mocsár, les húzgálás, elesés...na jó az vicces volt. Aztán újra rá kellett jönnöm, hogy alapjaiban megringatva mindent be kell vallanom, hogy kezdő vagyok. Húdekumma korán felkeltem, neki indultam, rohantam, kocsiba be, nyomultam, széles mosolyra húztam a számat, amikor hamarabb értem oda mint a szokásos pecás, és nagyjából 27 másodperccel később rájöttem, hogy nincs nálam a csizmám. Tovább nevettem, a térgyemet csapkodtam...ez is vicces volt. Megfordultam és irány haza. Amikor haza értem 1/4-ed 6 volt. Nem rohantam vissza. Inkább kifestettem a nappalit. Az sem rossz dolog. 

A következő alkalommal megint hajnal. Jajjj, nagyon jó volt. Régi izgalmak, új évbe csomagolva. 

Gólyatöcs. Sípolva minden miatt. 

Réti cankó, plasztikus színekben.

Gólyatöcs. 

Füstös cankó.

Kis lile. 

Sárszalonka. 

Gólyatöcs. 

Van egy ismerősöm, nem csípi az ellenfényt. Én sem, de be kell vallani, hogy igazán szép felvételeket ilyenkor lehet készíteni. 

2021 július - hónap vége

Ha szemfülesebb vagyok akkor ez nem a hónap végi utolsó bejegyzés, hanem a júliusi...kb...harmadik. De nem voltam. Ahogy észbe kaptam, és új felvonást nyitottam, akkor már láttam, hogy szalmaláng életű kapcsolat lesz. De az is valami. Ahogy a mocsár egy szelete kiszáradt, új utat nyitott egy másik szeletnek, amit egyéb elfoglaltságok miatt nem tudtam nyomon követni. Ez van.

Elővettem hát a jól bevélt régimódi szokásokat...a hason fekvést és belecsaptam a lecsó...szélébe.

Kis lile. Azt sem tudom mikor láttam ilyen madarat. 

Réti cankó. Azt sem tudom mikor láttam ilyen madarat. 

Gólyatöcs. 

Füstös cankó. 

Szürke gém. 

Sárszalonka. Azt sem tudom mikor láttam ilyen madarat. 

Füstös cankó. 

A felvételek közel sem az mindent elsöprő optimálisnak tűnő időben készültek. Akikor az idő és vele együtt a napjárás alkalmas volt, akkor nem volt madár. Ez van. 

2021 július - Első

 Rondán eltoltam. Későn jutott el a válasz a receptorokhoz. Az úszólesemet elfúúútta ja széééélll...jól bele a nádasba. A víz viszont elkezdett jelentősen csökkenni, és ugyanazzal a lendülettel melegedni, így a hínár is jól megszaporodott. Alig tudtam kivadászni azt az izét. 

A visszaúton egy hagyományos balkanyart követően, a régi iskola jutott eszembe. Amikor még az iszap szagát kihasználva lehetett elbújni a nádasban, egy hevenyészett platón...hová lettek ezek az idők?! Elmúltak!

Másnap délután próbáltam kihozni a hirtelen jött helyzetből a lehető legjobbat. Az meg vagy sikerült, vagy sem! Egy biztos, a mellcsizma miatt felhólyagosodott a vádlim. Az iszap olyan volt mint régen, büdös, és tele iszapcsigával. A szúnyogok kellemesen döngicséltek...mindenhol. Megfigyelés szempontjából izgalmas volt. Madarak...egy kékbegy, egy pettyes vízicsibe. Valahol guvat nyúzta a hangszálait. Nagy kócsag, kis kócsag, nyári lúd. A barkós cinegék büdösül magyaráztak valamit. 

A történet java részt gólyatöcsök körül forgott. Mint régen. 

...és a kanalas gémek körül, amik az előző napon kóvályogtak a levegőben. Jó volt amikor beesett az ablakon. 

Füstös cankó. Az is beesett az ajtón. Jött egy tojó is. Csonka lábbal, ugrálva próbálta a víz felszínén úszó rovarokat összekapkodni. 

A kanalasgém szülő is megérkezett. Fejüket összeérintve üdvözölték egymást. 

Füstös cankó.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, egyszerre jöttek, és egyszerre mentek. 

Másnap...semmi.