Addig örülj míg zene szól a fejedben...

 ...és nem a szél tombol!

2016.
Egy zománccal átitatott kiállítás nyílt egy előre megtervezett Amerika nap után. Szoros volt az biztos. Mondanám, hogy nem vehetek részt a nyomozásban, mert személyesen érintett vagyok, de nem mondom, pedig igaz. Láttam azoknak a képeknek a születését, és egyik másikat még most is nézem a falon. A kiállító, egy szilfid menyecske, rövid barna hajjal...

2023.

Egy zománccal átitatott kiállítás nyílt a múlt héten, egy előre megtervezett Amerika nap után. Szoros volt az biztos. Kicsi Déja vu! Most is mint akkor, a megnyitó szépen sikerült. A vers betalált, a szöveg szépen szólt, a terem megtelt. Mondanám, hogy nem vehetek részt a nyomozásban, de nem mondom mert nyakig benne vagyok.

Érdekes volt a másik oldalról figyelni. Látni, ahogy a Gondolatból valóság formálódik, egy konyhában, egy garázsban, egy kemencében, papíron, fémen, ecsettel, festékkel. Rengeteg munka van benne, sok utána járás, autózás, cipekedés, izgulás, keretezés, fúrás, faragás. A kiállító, egy szilfid menyecske, hosszú barna hajjal...

Jó volt látni az arcokat, belehallgatni néhány beszélgetésbe, elcsípni pár foszlányt. Jó volt ott lenni.

Beszélgettem a kiállítóval, előtte pár nappal...

 - Ne feledd "Az ízlés semmilyen formában nem képezheti vita tárgyát"! - mondottam

 - Miért modod ezt ? - kérdezte.

 - Mert biztos hogy lesznek olyan vélemények melyek nem tetszenek!

 - Nem baj, hadd jöjjön! 

 - Bírom a hozzá állást! - válaszoltam. Ezzel befejeztük a beszélgetést.

Igazunk lett. A mindenféle vélemény között, lett olyan is ami súrolja a rágalmazás ronda, irígységtől bűzlő határát. Nem baj, hadd jöjjön! Bírjuk a rázót! Tudunk ésszerű módon, intelligensen válaszolni az eddig fel nem tett kérdésekre! Még akkor is, ha azok hülye kérdések! 

Fincsi volt a szendvics, ugye tesó?!