Éjjeli utazás

 Persze nem nekem. Nekem csak az izgulás jutott. Viszont megint okosabb lettem...azzal, hogy az akkuról üzemelő, napelemes mozgásérzékelős lámpa nem ad annyi fényt amennyi szükséges lenne, ahhoz, hogy a váz, vaku villanás nélkül is boldoguljon. Vicces dolog ez mert ilyesmi nincs a neten. Kevés kivétellel, ott csak a végeredményt lehet látni. 

Egy párszor azért kimentem, tisztes távolból néztem, ahogy a tök sötétben villog a vaku. 

Éjjeli utazók. Süni és a többiek

Mezei nyúl

Sün

Vörös róka. Vigyázz mit kívánsz, mert a végén még teljesül! 

Mezei nyúl

Vörös róka. Kullogva. Ez nagyjából úgy van, hogy a vaku csak minden 10. felvételnél villant. Amikor a róka szépen állt és a kamerába bámult akkor épp nem volt fény! 

Mezei nyúl

Európai őz

Érdekes, hogy ezek a felvételek, valahogy kívánják a nagyobb területeket. Illetve nem igénylik a szűk vágásokat. 

Csak a felvételek feldolgozásánál láttam, hogy egy légy rátojt az üvegre...belülről! 

Élet 18 mm-en III.

Olyan ez mint amikor valaki mesél egy olyan mozifilmet, amit még nem is látott. Vagy olyan mint amikor valaki arról az étel elkészítéséről ír könyvet, amit még sosem főzött meg. Na így vagyok én is ezzel a széles látószöggel. Nehéz olyan dolog köré történetet írni, ami úgy történik meg, hogy nem is vagyok ott. 

A legutóbbi próbálkozás óta, helyszínt váltottam. Ennek nagyon egyszerű oka volt. Kudarcba fulladtak a lehetőségek. Kiköltöztem egy félig nyitott területre, korlátozva a leszálláshoz szükséges területet.  Kerestem csapásokat. Találtam is. Örültem volna, ha így marad, de a súlyos zúzmara letörte a nagy ágakat. 

Kivártam a megfelelőnek tűnő kb két hetet, mire legalább én megszoktam a távolságot. Aztán jött a sok párás idő, köddel, meg minden...

Így megint tolódott a program. Be kell vallani ez a költségtakarékosabb megoldás. 

Persze kihívás mindig van. 

Görény, vagy nyest, vagy menyét. Én inkább ezek közül a nagyobb testűre szavaznék, ha lehetne látni valamit a képen.

Hol egy vaddisznó. 

Vagy épp ölyvek. 

Ezek közül az ölyv tűnik egyszerűbbnek, akármennyire is hihetetlen, hogy ezt mondom, de egyenlőre ez tűnik egyszerűbbnek. Szerencsére nem egy madár jár oda, többen vannak. Nem tudom, hol lehet ennek az eleje és a vége, mikor van az amikor már el lehet mondani, hogy ez a kép elég jó lett. Gőzöm sincs. De egy biztos. Ilyen közelről még sosem fényképeztem ölyvet. 

Széles látószöggel, kicsi gyutávval, közelről. Nem tudom mennyi lehet a távolság, de szerintem valahol a 40-55 cm között lehet. A találati arány valamivel bonyolultabb. Kettő darab, egyenként 16 GB-os kártya van a gépben, a sorozatképek száma le van csökkentve 5-re. A gép egy feltöltött akkumulátora nagyjából egy ilyen nap után, ahol több mint 1100 felvétel készül, kevesebb mint 4 óra alatt, gyakorlatilag teljesen lemerül, a folyamatos fókuszálás, pufferolás, adatmentés miatt. Nem tudom, hogy érdemes, levenni a képek méretét 10 mpx-re, vagy a folyamatos fókuszt leállítani?! Gyanítom még több kép készülne, ami a kukában landol. Így is ott landolt, kicsivel kevesebb mint 1100.

Egerészölyv. Kicsi szélesebb látószöggel...kicsit közelebbről. 

Itt végképp közel jött. Azok a felvételek amelyek ezek után készültek, teljesen életlenek. 

Élet 18 mm-en: II

A minap az egyik kedves ismerősöm, erre csak ennyit mondott: "Nehéz hobbit választottál!" 

Helyesbítek, ez nem nehéz, hanem őrültség! Jó sok sebből vérzik, és persze egy csomó érthetetlenséggel tűzdelt. Az utóbbi bejegyzés óta még készült nagyjából 3500 felvétel. Lassítottam a vázon, hogy a benne lévő két kártya egész napra elég legyen. Nem biztos, hogy jó ötlet volt. Minden felvétel után történt egy mentés, viszont a váz így lemaradt egy csomó dologról. Voltak alkalmak, hogy szajkók töltötték ki az egész napot. Nem egy zárkímélő dolog az ilyesmi, az biztos. Volt, hogy egész nap nem történt semmi. Volt, hogy a csali szőrén szálán eltűnt. Volt hogy nem. 

Nem adom fel. A cuccot elvittem máshová. 

Mindig ki kell próbálni.

Egerészölyv. Hol egy, hol kettő. Vagy szajkók.

 

 Egy dolog viszont biztos. Ami messzebb van mint 1,2 méter, az elveszett. Ezt viszont nem lehet befolyásolni. És még egy csomó más dolgot sem.

Élet 18 mm-en

Nagyon sok mindent lehet találni a neten a széles látószögű fotózással kapcsolatban. Ha ezt a széles látószöget már vadvilági fotózásra használja valaki, arról már kevesebb dolog van. Ha ezt a két dolgot pedig összekapcsoljuk azzal, hogy mindez automatikus módon működik, arról pedig még eggyel kevesebb dolgot...de még így is jut bőven.

Bár van egy csomó jó tanács...sorolok is párat gyorsan. Ne csinálj új dolgokat, mert azokat már mások megtették helyetted. Olyan dolgokat csinálj amit már mások megtettek előtted. Ez a két mondat pont ugyanazt jelenti, csak másik szemszögből.

Azt viszont elfelejtették leírni, hogy ez egy "zárgyilkos" rendszer. Csak úgy ontja magából a törlésre váró felvételeket. Valamerre halad a dolog, csak nem tudom melyik irányba. Minden egyes sikertelen nappal közelebb kerülök a még több sikertelenséghez!
Napok kellettek, mire rájöttem, hogy kell egy polárszűrő, mert az éles szemű madarak simán belátnak belde nyíláson. Napok kellettek, mire rájöttem, hogy hiába van, csendes expo mód a vázon, még akkor is hangos a zár keltette hang, amit felerősít a kamera ház. Szivacsból vágtam ki talpat amit a váz fekszik. Éjjel nem is jött össze a mutatvány. Biztos akad még néhány dolog ami vagy nem jut eszembe, vagy eszembe jut ugyan de nem tudok mondatba öltöztetni a szavakat.
De nem panaszkodok, volt már a kamera előtt fácán, róka, szajkó, szarka, őzek. Azt sem hittem volna, hogy ölyvet fogok fényképezni... kevesebb mint 1 méterről. Illetve úgy fogok fényképezni, hogy nem is vagyok ott. Nehéz is úgy történetet kerekíteni, hogy csak a végeredményt látom.
A képek, komment nélkül:

 Helyszín váltás után.

A felvételek igen...egyhangúak, ölyvek, mint általában télen szokás. Csak épp 18 mm-es fókusztávolsággal.
A zárszámláló szerint 5800 felvétel készült, 11 alkalommal.