Puszták nomádjai - 2020/6

Május 22-én a seregélyek kirepültek. És ezzel a huszáros húzással magukkal vittek mindent. Május 23-án még végig néztem egy odú foglalást.  A kék, ez egyik többször is bement a ládába, majd kijött, Vartyogtak. Az azt követő héten hatalmas szél volt. Felváltva őrizték a ládát. Őrült módon kapaszkodtak a tetejébe. Hol az egyik, hol a másik. Május 28-án, bele kíváncsiskodtam a ládába, és jó nagy meglepetésemre, két tojás volt benne. Volt ám nagy öröm. Június 1-én, még láttam a két madarat, hallottam a kótógásukat. Ám azóta semmi. A ládában a tojások mellett, döglött egerek jelentek meg. Valószínűleg a kuvik éjjel bejárt a ládába, húsraktárt csinált belőle. A nálam jóval okosabbak, akiktől próbáltam tanácsot kérni, nem tudtak adni. Többen is jelezték, hogy ilyennel még nem találkoztak. Meg kell mondanom, nem is olyan nagy öröm. 

Pár éve még kíváncsi lettem volna egy kuvik költésre. Lehetőségem lett rá. Egyáltalán nem örültem neki. A kuvik számlájára írom a szalakóta költés meghiúsulását. A szalakóta kifejezetten nappali madár. A kuvik viszont nem kifejezetten éjjeli madár. Hasonló táplálkozási szokás, hasonló költési idő. Egy területen ez egyáltalán nem szerencsés. A kuvik, mivel itt volt tavasszal, hamarabb kezdte a ciklusát, így ő lett a nyerő. Az viszont mindenképp érdekes, hogy a madár-hármas kő-papír-olló játékában egy bizonyos ponton nem lehetett eldönteni, hogy ki fog győzni.

A vércse megverte a kuvikot, a kuvik legyűrte a szalakótát, a szalakóta viszont lenyomta a vércsét. Ez nekem körbeverésnek, döntetlennek tűnik. De mivel a kékek érkeztek a legkésőbb, így ők lettek az abszolút vesztesek. 

Hogy a csúcspont eszmei értéke mennyi lehetett?! Nem tudom! 2+5 kuvik, 2+5 vörös vércse, 2 szalakóta. Ezen kívül 1 pár seregély és a fészekalj, 1 pár parlagi galamb, 1 pár füsti fecske. 

Azóta ugyan voltam kint párszor. A kuvikok szerencsére elkezdtek kiszivárogni a ládából, mára már csak egy maradt bent. A vércsék lassan kirepülnek. A puszták nomádjai újabb nemzedékkel bővülve élvezik a repülés adta szabadságot.

Vörös vércse. A tojó hűségesen hozza a táplálékot. A hímet ritkán látom. Egyszer ugyan megjelent egy szöcskével, amin csak kicsit csodálkoztam. Biztos mellé nyúlt a gyepen. Végül is csak egy szeme van.

Őz, az ikreivel. Igen, én is látom, hogy három van, de ebből csak kettő az övé. Az egyiket elzavarta. 

Az egyik békésen szundikáló kuvik fióka. 

Puszták nomádjai - 2020/5

Pár bejegyzéssel ez előtt volt valahol egy szalakóta, ami vitatkozott valamivel, és az elmúlt bejegyzésben esett pár szó az anyai ösztönökről. Akárhogy is nézem ezek valahogy összefüggnek. 

A nélkülözhetetlen werk fotókat most mindenki kénytelen lesz nélkülözni. Pedig készültek. 

Amikor 7 után előkerült a két szalakóta, nekiugrott a ládának. Ám a láda nem volt üres. Pedig örültem volna ha az. Régóta nézegettem a ládát, hogy nem kell senkinek, de azt nem gondoltam volna, hogy egy jól megtermett kuvik család foglalta el. A fiókák meg ráadásul már ki is keltek. Vannak vagy öten. Plusz a két szülő. 

Okozott egy kevés fejtörést ez mindenkinek. Remélem a szalakótáknak lesz annyi lélekjelenlétük, hogy valahogy megbékélnek a dologgal, illetve remélem, hogy a kuvikéknak is lesz annyi lélekjelenlétük, hogy nem mennek egymás agyára. 

Azt nem mondom, hogy felhőtlen volt az öröm részemről. Elég sok mindenre gondoltam, de erre biztosan nem. 

Amikor a vércsék elfoglalták a ládájukat, már vívtak harcot a baglyokkal, mert a ládában most is van még a köpetből pár darab. A tavaly kirakott hengeres kuvikodú alatt tavasszal kiborult a téglafal, pedig ősszel már volt benne bagoly. A ládát hazavittem, megjavítottam, és nem hittem volna hogy vissza kellene vinnem a leomlott fal mellé. Pedig azt kellett volna tenni. 

Ahogy a hajnali sikertelen akciók átváltoztak délutáni próbálkozásokba, úgy bennem is felcsillant a remény hogy talán lesz egy csapnivaló felvételem egy kuvikról. Az éjszakai fotózásra nem vagyok berendezkedve. Nappal viszont nem mozog a madár. De izgalmas. Ha viszont mozog a madár, akkor a vércse nem csinál semmit. A szalakóták viszont kumma messziről figyelnek mindenkit. 

Egy picit zavaros lett az állóvíz. 

Senki ne értsen félre, nem panaszkodok...és nem is dicsekszek. Válaszokat keresek. Vagy próbálok találni. 

Borult délután ígérkezett. Nem úgy lett. Felhőket sodort a szél. Egyiket a másik után. 

A bambulás közepette valahogy beesett az ajtón két perc kuvik! A hím valahonnan megjelent, de nem húzott be a ládába. Nyilván az lehet, hogy nincs rá felhatalmazása a tojótól. 

Ahogy a tojó megjelent, és átvette az instant, feje veszített egeret, úgy én is lebuktam. A váz ugyan csöndes üzemmódban volt. Az éjjeli vadásznak viszont jó a hallása. Gondolom, nem esett nehezére kiszúrni a frontlencsét.

Vércsééknél is változott a családnevelés. A hím már bemegy a ládába, és a nyílásból vadászik. Ha viszont fog valamit, azt a tojónak adja. Menő a feje vesztett egér.

Nem túl szerencsések a délutáni próbálkozások, több szempontból sem, viszont akkor  van rá több időm! Talán legközelebb! Talán felhős időben...

22

1961-ben jelent meg J.Heller, 22-es csapdája című könyv. Aki látta a filmet sok mindenről lemaradt, a könyvhöz képest. A könyv címe kalandos volt, ezt a wikipédián el lehet olvasni. 

A történet röviden: Orr dilemmájáról szól aki nem akar több bevetésre menni, mert ha megy, őrült, ha őrült szereltesse le magát, de ha belátja, hogy őrült, akkor talán nem is beteg annyira, vagyis mehet bevetésre, ha megy bevetésre akkor őrült, és ez így tovább. 

Van egy épület ami, 22 éve használaton kívül van, van mellette egy másik ami szintén 22 éve használaton kívül van. Játék a számokkal?!

A két épület, micsoda véletlen, 22 méterre van egymástól! Ilyen nincs!

Az egyik épület végében van egy padlásajtó. Szúette, és farontó lepkék lakták, csupa lyuk, viszont szép a textúrája. Az ajtó bal oldalán egy szocialista fotel háttámlája látszik, a szövet foszlott, piros színe megkopott. Az ajtó jobb oldalán egy vas kukucskál kifelé. A rohanó világot vizslatja szüntelen. A kettő között viszont ott pihen egy kuvik. A madár a padláson lakik. Az ajtó küszöbjén pihen, nézi az alant szaladgáló egereket, hallgatja a seregélyek hangos ricsaját, ami az épület melletti nyárfáról szól. A szemközti épület egyik ablaka az ajtóra néz. A természet lassan visszahódítja ami az övé, így a kőris lassan, de megállíthatatlanul benövi a teret. Az ajtó délre, dél-nyugatra néz, az őszi nap melege szinte egész nap odasüt. Az ablakok rég kitörtek. Egy metszőolló segítségével rést ütni a gyenge kőris hajtások között nem nehéz feladat. De, hogy a levágott ágak ne menjenek veszendőbe, odakerültek az ablakba, megspékelve egy kevés fekvőtujával, mert az jobban tartja a vizet. Az ablak belső párkánya széles, így az állvány helyére egy zöld vödör került. Kicsit nyűttes, kicsit törött, de erre tökéletes.
Kiszámíthatatlan, hogy a madár mikor tartja pihenőjét. 7-12 között, és 12-és 5 között valamikor. Eddig nem volt két egyforma nap, pedig volt vagy 2 hét amikor csak megfigyelés, óvatos építkezés történt.
Ezek után el kellett jönnie annak a pillanatnak is, mikor a gép is odakerült a vödörre. A keresőben ott egy kuvik. Mellette a fotel. Kicsi mozdítás, fotel eltűnik, de ott van a vas. A kuvik figyel. A lencsén keresztül nézi a pupillámat, az biztos. Simán belelát szerintem még a poros tekervényeim közé is a szemem idegpályáin keresztül. Nem hiába Athene madaráról van szó!
Jogos a kérdés! Hogy a pillangóba jön ide Heller 22-es csapdája?!
Lehet gondolkozni!
Van egy les, üzemel. Van egy madár, úgy fest, hogy fotogén. És persze van a környezet, amiben oda nem illő dolgok vannak. A madár eszmei értéke 100.000 Ft. Érdemes-e a megszokott környezetet ledönteni, hogy jobb fotók készüljenek?! Eljátszottam a gondolattal, hogy viszek egy létrát, felmászok, eltolom a fotelt, és a vasat. Így a háttér homogén lesz. Mi lesz a madárral?! Elmegy?! Akkor az egész herce-hurca fölösleges volt, viszont nem lesz ott fotózás szempontjából egy zavaró tényező sem! Ha minden ott marad, akkor viszont lesz madár. Jövőre is, remélhetőleg, mert vagy két éve él itt.
Nem adom fel. Ha lesz tél, és kutya hideg, akkor remélhetőleg, madarunk beköltözik melegebb, szélvédettebb helyre, és akkor....
Hogy mit is csinál egy kuvik, mikor épp pihen? Unalmas! Tollászkodik, ásít, görcsöt köt a saját nyakára, kirázza a tollát, amiből csak úgy száll a por, kacsingat, nézelődik, máshogy tollászkodik, ide-oda járkál, kapkod poénból az épp arra repülő rovarok felé! Köpeteket ereget magából, ennek ékes bizonyítéka, a fal töve, bár eddig csak az eredményét láttam, a folyamatot nem. Ilyesmiket!
Kuvik - Athene noctua

2012. 06. 20

Egy kis banka, egy kis CorrectExpo és egy kisebb katasztrófa!

A történet röviden: kaptam egy bankát, de csak reggeli fényekben tuti. Amire nincs időm. Sebaj, megyek este! Odaérek kb 6-ra, a tulaj, akivel előtte már beszéltem, hogy lábatlankodnék kicsit a portáján, gurul szembe velem egy kerti szüttyögővel, nagyjáról egy rotikapa, egy utánfutóval, és mi történik, na mi?! Defekt a bal 1-re, az odútól kb 8 méterre. Bankák jobbra el! Nyilván a paraszt gyerek menti ami menthető, kiugrok a kocsiból, irány a roti, elkezdtem letépni a gumit a felniről, a tulaj nagy kerek szemei láttára, hogy gyorsan eltűnjünk a szem elől. Tulaj kérdezi mit csinálok, bátyám maga egy rendes ember, hogy ideenged, de hagyja, hogy segítsek, a korára való tekintettel. Nem mondott nemet! :-) Bankák vissza, csaptak egy kört és megint eltűntek. Néha odanéztem az odúra, valami hiányzik! Nem látom a beszállót. Biztos a rongy szemeim miatt! Gumiköpeny letépve, durrdefekt a rotin, érzékeny búcsú, irány az odú. Becuccoltam, gép beburkol, letakar. Belenézek, beszálló tényleg nincs! Bakker! Odarohanok, eltörve három darabba. Irány az akácos, újabb beszállókért, kettőt is vittem. Bankák jobbra el, talán vissza sem jönnek. De nem, visszajöttek, de mivel a beszálló új, ezért arra nem repültek. Pár képet ugyan sikerült lopnom tőlük, de mivel az odú a földtől kb 50 cm-re van, és a legközelebbi kontrasztos háttér meg nagyjából 3 km-re, így a katasztrófa teljes lett! A nap erősen tűzött, üveget is lehetett volna vele vágni. A háttér nem más mint az ég.

A dolgon még sokat segített, hogy egy kuvik betelepedett az odú melletti villanyoszlopra, és folyamatosan riasztotta a bankákat, hogy még véletlenül se legyen szerencsém.

A képek a CorrectExpo-val lettek átméretezve. Kösz szépen F.B.! :-)

Régóta gondolkozok rajta, hogy kellene egy kuvikot keríteni magamnak, de nem hittem volna, hogy bosszúságot okozva kell képet készíteni róla! Nagyjából úgy is sikerült!

Kuvik - Athene noctua

Búbos banka - Upupa epops

Nagy varia nincs benne, egy madár, egy álhernyóval a csőrében. Hol jobbra, hol balra néz.