22

1961-ben jelent meg J.Heller, 22-es csapdája című könyv. Aki látta a filmet sok mindenről lemaradt, a könyvhöz képest. A könyv címe kalandos volt, ezt a wikipédián el lehet olvasni. 

A történet röviden: Orr dilemmájáról szól aki nem akar több bevetésre menni, mert ha megy, őrült, ha őrült szereltesse le magát, de ha belátja, hogy őrült, akkor talán nem is beteg annyira, vagyis mehet bevetésre, ha megy bevetésre akkor őrült, és ez így tovább. 

Van egy épület ami, 22 éve használaton kívül van, van mellette egy másik ami szintén 22 éve használaton kívül van. Játék a számokkal?!

A két épület, micsoda véletlen, 22 méterre van egymástól! Ilyen nincs!

Az egyik épület végében van egy padlásajtó. Szúette, és farontó lepkék lakták, csupa lyuk, viszont szép a textúrája. Az ajtó bal oldalán egy szocialista fotel háttámlája látszik, a szövet foszlott, piros színe megkopott. Az ajtó jobb oldalán egy vas kukucskál kifelé. A rohanó világot vizslatja szüntelen. A kettő között viszont ott pihen egy kuvik. A madár a padláson lakik. Az ajtó küszöbjén pihen, nézi az alant szaladgáló egereket, hallgatja a seregélyek hangos ricsaját, ami az épület melletti nyárfáról szól. A szemközti épület egyik ablaka az ajtóra néz. A természet lassan visszahódítja ami az övé, így a kőris lassan, de megállíthatatlanul benövi a teret. Az ajtó délre, dél-nyugatra néz, az őszi nap melege szinte egész nap odasüt. Az ablakok rég kitörtek. Egy metszőolló segítségével rést ütni a gyenge kőris hajtások között nem nehéz feladat. De, hogy a levágott ágak ne menjenek veszendőbe, odakerültek az ablakba, megspékelve egy kevés fekvőtujával, mert az jobban tartja a vizet. Az ablak belső párkánya széles, így az állvány helyére egy zöld vödör került. Kicsit nyűttes, kicsit törött, de erre tökéletes.
Kiszámíthatatlan, hogy a madár mikor tartja pihenőjét. 7-12 között, és 12-és 5 között valamikor. Eddig nem volt két egyforma nap, pedig volt vagy 2 hét amikor csak megfigyelés, óvatos építkezés történt.
Ezek után el kellett jönnie annak a pillanatnak is, mikor a gép is odakerült a vödörre. A keresőben ott egy kuvik. Mellette a fotel. Kicsi mozdítás, fotel eltűnik, de ott van a vas. A kuvik figyel. A lencsén keresztül nézi a pupillámat, az biztos. Simán belelát szerintem még a poros tekervényeim közé is a szemem idegpályáin keresztül. Nem hiába Athene madaráról van szó!
Jogos a kérdés! Hogy a pillangóba jön ide Heller 22-es csapdája?!
Lehet gondolkozni!
Van egy les, üzemel. Van egy madár, úgy fest, hogy fotogén. És persze van a környezet, amiben oda nem illő dolgok vannak. A madár eszmei értéke 100.000 Ft. Érdemes-e a megszokott környezetet ledönteni, hogy jobb fotók készüljenek?! Eljátszottam a gondolattal, hogy viszek egy létrát, felmászok, eltolom a fotelt, és a vasat. Így a háttér homogén lesz. Mi lesz a madárral?! Elmegy?! Akkor az egész herce-hurca fölösleges volt, viszont nem lesz ott fotózás szempontjából egy zavaró tényező sem! Ha minden ott marad, akkor viszont lesz madár. Jövőre is, remélhetőleg, mert vagy két éve él itt.
Nem adom fel. Ha lesz tél, és kutya hideg, akkor remélhetőleg, madarunk beköltözik melegebb, szélvédettebb helyre, és akkor....
Hogy mit is csinál egy kuvik, mikor épp pihen? Unalmas! Tollászkodik, ásít, görcsöt köt a saját nyakára, kirázza a tollát, amiből csak úgy száll a por, kacsingat, nézelődik, máshogy tollászkodik, ide-oda járkál, kapkod poénból az épp arra repülő rovarok felé! Köpeteket ereget magából, ennek ékes bizonyítéka, a fal töve, bár eddig csak az eredményét láttam, a folyamatot nem. Ilyesmiket!
Kuvik - Athene noctua