...egy erdő...egy les...egy itató...nagyjából 600 liter víz. Körülbelül ennyi szükséges egy jól üzemelő erdei itató egészséges működéséhez. A les jó helyen van, egy erdőben, egy kedves tisztás közepén. Az őszi napsütés átszűrődik a fák levelei között, énekes madarak marasztalják a nyarat, őszapók, cinkék keresgélnek a közeli fák levelei között. Harkályok kopogtatják végig a fák törzsét. Kisharkály hangja villan a susogásba.
De hova ez a rohanás! Hol marad a történet eleje?
Nosza: Telefon csörög, átlagos beszélgetés. Másnap reggel indulás. Az út kényelmes. Az itató vize tiszta. Jogos a kérdés! Milyen a háttér? Mint egy erdő, pont olyan! :-)
Ennyit a történet elejéről!
A les kívül barnára festett, belül kényelmes! Nem, nincs benne bőrfotel, mert ha ilyenben szeretnél ülni, akkor maradj otthon!
A "padló" szőnyeggel borított, tompán fogja a regiszter alatti mocorgást. Az üveg tiszta, mint ahogy az lenni szokott!
Várakozás! Kis beszélgetés Zolival. Történetek innen-onnan. Mocorgás a lesen kívül. A tetőn! De hát a tetőn nincs semmi! Akkor ez csak vaklárma. Megint mocorgás, elengedjük a fülünk mellett!
...arcokra fagyott mosoly...visszatartott lélegzet...megdermedt mozdulatsor...inakba, izmokba fagyott energia...hatalmas súlyok nyomják a mellkasomat a székbe...kerek szemek, kitágult pupillák, felhúzott szemöldök...néma csodálkozás...
Egy ragadozó "esett" le az itatóba, a les tetejéről! A les teteje nincs magasan!
...lassan keresi a kezem a gépet, Zoli keze is keresi a gépet, csak a sajátját.
Madarunk figyel, fülel, nézi a vizet, az alját, az erdőt hallgatja.
Az ujjak megtalálják a kioldógombot, a szemek belenéznek a keresőbe, a léghólyagok lassan engedik ki a levegőt. Kattogás!
Na ez meglepetés!
Ekkora madárhoz sok a 300 mm. Nem fér bele. Kikukucskálok balra, ha a 300 mm sok, akkor a 400 mm is!
Darázssölyv - Pernis apivorus, legalábbis így határoztuk meg.
Ekkora madarat ilyen közelről, ilyenkor látni?!
Kicsivel később miután ivott, lubickolt, elrepült, helyét betöltötte egy szajkó hangja. Nézelődés, hogy honnan, merre? Semmi. Egészen addig míg bele nem szállt az itató melletti fa koronájába. Egyismeretlenes egyenlet következett. Fáról, itató szélére, onnan vízbe, ott ivás, onnan távozás. Nem hittem volna, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyi minden megfordul ott. Ehhez a méretű madárhoz, viszont a 300 mm teljesen jó. Legjobb tudomásom szerint azóta a fajok száma jócskán megszaporodott, a hidegfrontok vonuló madarakat hoznak, és persze esőt is. Ami nem biztos, hogy kedvez egy erdei itatónak, de "örökké nem eshet"!
Szajkó - Garrulus glandarius
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése