2021 március - Nyikorogva nyíló ajtók

A március általában magával hozz egy fura, lebegéshez hasonlító állapotot. A tél már véget ért, időjárás ide, vagy oda. Mindenki valahogy megpróbálja a kabátokat vékonyabbra cserélni. A nappalok nyúlnak. Ez jó dolog.
Valahogy én is megpróbáltam összeszedegetni magam, az elképzeléseimet, az ötleteimet. Számolgattam a lehetőségeimmel. Amikor leltár szerűen mindent összeírtam egy papírra, belecsaptam a lecsóba. Matekozni kezdtem. Persze csak a magam unalmas módján.         
Újra odúkat kezdtem készíteni, ami már hagyománynak minősül. Tavaly nem tudtam begyűjteni a kirakott ládákat. Egyrészt mert a nyár végére egyik másikba darazsak költöztek, vagy mert a nagy mennyiségű esőzések miatt a területek megközelíthetetlenek lettek, vagy lusta voltam, vagy tudtam hogy úgy is újakat kell helyettük csinálni. 

Amikor viszont márciusban lehetőségem nyílt és ki tudtam menni, begyűjtöttem a ládákat. Már azokat amiket nem loptak el. Viszont azok a ládák amik megmaradtak, jó szolgálatot fognak tenni amikor szalonnát sütünk az udvarom. Festés és ragasztás ide, vagy oda, egyik másik a megsemmisülés határára sodródott. 

Az ártérben az úszóles a csodával határos módon túlélte a több mint egy méteres vízszint emelkedést. Végül is úszóles! Elszabadulva céltalanul hánykolódott a vízen, fújogatta a szél ide, oda. Aztán meg jól megfeneklett. Kicsit viharvert állapotban találtam rá, de meglett. 

 Ott van az az "X"! :-)

Felújításra szorult, de az meg nem baj.

Egy nagyon rövid, ám annál izgalmasabb pillanat erejéig, megcsapott annak a lehetősége, hogy tudok  toronylest telepíteni. De a pillanat jó gyorsan elsuhant mellettem, így erre a lehetőségre mindenképp várnom kell. 

A tavaszi lecsapolások is tartogattak egy kicsi izgalmat, de az esti kijárási tilalom miatt ez meghiúsult. 

Ragadozók lábnyomai valahol az iszapban.

A vércse láda és a közelben lévő les, tele van megint bagolyköpettel. Két alkalommal láttam gyöngybaglyot. 

Szerencsém volt hogy láttam egy gólyát megérkezni, és a rozsdafarkúakat is...és volt hogy szembe jött velem egy búbos kemence.

Nemrég kaptam egy Schmidt Egon  - Madarakról mindenkinek című könyvet. Örültem, mert a könyvben repülő fecskéről készült képet én készítettem. Szomszédfecske a szomszédból, Rózsi mama és Misi papa jóvoltából. 

Egy kedves ismerősöm felhívott, hogy nagyjából egy oldalban próbáljam összefoglalni, a múlt évi vércseköltést. Sérült szemű hím, egészséges tojó, képekkel illusztrálva. 

Próbáltam a közelben lébecoló darvakat megcsípni, de nem sikerült! Amin persze nem is csodálkoztam. A daru bonyolult. Mivel az első csapat nem oda rakott le, ahol én feküdtem, így nem lett szerencsém!

Mezei nyúl viszont lett.

Amikor a dolgok nagy részével végeztem, tatarozás, felújítás, építés...Kipróbáltam. 

Kis vöcskök, hol a lélekhatáron, hol azon belül!

Szárcsa                                                                                                       

...egy rohanva-bőgő liba

Lett egy 16. helyezés a VM-en. Rosszabbra számítottam. 

Valahogy így kezdtek el kinyílni az ajtók. Nyikorogva és lassan...

Búbos bűvöletben

A természet szabta törvényeket, szerencsére nem tudjuk megszegni. Ahogy a családtagok nőnek, egyre nagyobbak, tollasodnak és hatalmas erővel követelik a zamatos falatokat. Mióta a bűvölet, lila ködként maga alá temette a szürkeállományomat, készül jó pár werk felvétel az üreg lakóiról, amit egyszer, remélhetőleg, dátum helyesen feltöltök. 

A parkőrök lelkes tagjai meggyűrűzték az odú lakóit. Pár nappal a művelet előtt, már láttam, hogy nem minden kölyöknek sikerült a továbbjutás. A természetes szelekció rendet vágott a sorok között. 

Hatan maradtak bent.

Búbos banka
Reggeli órákban készültek a felvételek, a szülők folyamatosan befelé telefonálnak az odúba.
Búbos banka

...és magam is meglepődtem, hogy délutáni fényben, nem is biztos, hogy ugyanazokat a madarakat látom, mint reggel. Délutánra, felszáradva, ahogy a fű is, kisimulva, szépen rendezett tollakkal. Fantasztikus látvány néhány méterről látni, szinte érezni.

Na ez a nyúl meglepett.
Mezei nyúl

A levágott rétek állandó felügyelőjeként, egy gólya sétált be a keresőbe, keresgélt a rövid fűben. Komótosan. Mint a legszelídebb gázló madarunk.

Fehér gólya

Búbos banka

Had idézzem egyik ismerősömet: "Talán ma volt a legjobb napom!"

A hátteret az éppen túlérett állapotban, felsülőben lévő csenkesz adja. Varázsos színeket kölcsönözve ennek a nem feltétlenül jó illatú madárnak.

Továbbra sem...

... kecsegtet a természet jó szerencsével. Dehogynem! (ezt az után szúrtam ide, hogy készült pár jó felvétel is) A lefotózhatatlanok társasága inkább növekszik semmint csökkenne. Pedig, ha jól belegondolok, már minden összetevő megadatott egy olyan rendesebb kétfogásos "búbos bankás" ebédhez. 

Van banka, megy még egy.

Van üreg, benne a bankagyerekek.

Van reggel mozgás - nem sok de van. Örülni kell mindennek ami szembe jön. Ki tudja mitől hízik az ember, ugyebár.

Van öröm is, nem utolsó sorban.

Sőt, van napsütés is, az nagyon kell, hogy hajnalonta melegítse a hátamat. 

És mindezek elérhető közelségben, mint a...

Hogy mi az min nincs?! Szerintem ebből van több. Két-három naponta egy- másfél óránál nincs több idő. Statisztikai adatok lettünk! Néha még ennél is kevesebb. Nincs szerencse, mert a beülő ágakon nincs például, banka. Jelzem erre menne ki az egész mulatság!  Olyan légies, könnyed, szép, elegáns mozdulatokkal kerülik az ágakat, hogy legszívesebben lemodellezném, és egy red-bull repülőversenyen, vagy egy légi jártassági vizsgán simán betenném feladatnak. 

Persze öröm is vegyül ám az ürömbe. Nem kevés! Megjegyzem az ilyesmi mindig nézőpont kérdése. Mint az is, hogy ki van bezárva egy állatkertben, akkor mikor egy fazon, pont olyan mozdulatokkal fogja a majomketrec rácsait, ahogy a majmok szokták, és az emberszabásúak, olyan unott arccal bámulják a pacákot ahogy az viszont szokott történni. 

Statisztika:  - 7 alkalom

                  - 14 óra

                  - 17 perc akció

Igen, ennyi és nem több. Magam is meglepődtem mikor az exifet megnéztem. Pedig, csak úgy repül az idő mikor az ember egy kicsit beleéli magát a dologba. Természetesen a képek nagy része vagy egyforma, vagy egyformán s'ar, vagy kuka. De volt olyan is mikor csak ültem és néztem ahogy a tojó a költés után végre kiszabadult szándékos, önként vállalt száműzetéséből, és körülöttem szondázta végig hosszú csőrével a talajt. Koszosan, csapzott, kopott tollal, a világosbarna tollak a hátán inkább piszkos szürkék, az evezők fehér csíkjai gyakorlatilag beleolvadnak a fekete alapba. Búbja ritkás, hiányos. Mégis ott pislákol bogárszemeiben, és az enyémben is az öröm. Mindketten a jövőnket kutatjuk, míg a banka a talajt is. Mindketten várunk valamire. A banka, hogy találjon finomabbnál finomabb falatokat, én pedig, hogy ezekkel a finom falatokkal elidőzzön kicsit egy közeli napsütésben fürdő fatuskón. Mindkettőnknek összejön, így vagy úgy de sikerül. Hogy ki jár jobban?! Erre a kérdésre nehéz lenne azonnal, és egyértelműen válaszolni. Mindenkinek kell, hogy legyen szerencséje ebben a világban...és van is!
Ez a Lefotózhatatlan mégis adott pár percnyi betekintést az életébe. Gazdagabb lettem ez nem is vitás. Megfigyelés, tapasztalás, a zár zakatolása. A képekből próbáltam minél többet megmenteni, még akkor is ha egyforma, vagy közel hasonló. A legközelebbi ilyen lehetőség ki tudja mikor lesz!
Rock'n'roll! 

Búbos banka - Upupa epops

Mezei veréb - Passer montanus

Látogatóban.

 Fehér gólya - Ciconia ciconia
Reggeli tollászkodás közepette, libellaként vágták ketté a látóhatárt.