A 2020-as tél...következik...majd valamikor

 A minap beszéltem egy kedves ismerősömmel, aki megjegyezte, hogy megnézte a blogot, de nem nagyon lát rajta változást. Teljesen igaza volt. Jó sok oka van ám annak, hogy alig-alig értékelhető kép. A langyos tél miatt, nagyon kevés a mozgás. Áttelelő darvak vannak a határban...na nem itt, hanem a Hortobágyon. A kismadaras etetőre csak én járok. A ragadozók is csak döcögnek. Minden csupa sár. Mindenhol.

Nagy fakopp.

Karvaly, még hajnalban. Örültem, mert a színek legalább stimmeltek.

A távolban kóborló emlősök egyike. Őz.

Vagy a lencse előtt bolyongó rovarok, kellemes délutáni napsütésben.

Karvaly

Szarka. Jönnek, mennek. 

        

Talán a legnagyobb tutiság az nem egészen 25 másodperc volt, amikor egy karvaly beült a les elé. Azóta már bizonyossá vált, hogy nem egyedül jár oda. Lágyan meghajtotta a cinkéket.

Zöldike

Széncinke

Nagy fakopp..a keretes szerkezet miatt!

Még egy mumus

Mondanám, hogy sikerült egy újabb madár-mumust bestrigulázni, a láthatatlan gyűjteményebe, de nem inkább nem mondom. Az etető ütőereinek mozgását mostanában ragadozók is figyelemmel kísérik. Folyamatos megfigyelés alatt tartva mindent.  Szerettem erdőben ölyvet fotózni. Megvan a maga különlegessége. Egy csomó zavaró dolgot kell tudni kiszűrni. Például a közelben pöfögő traktort, vagy az erdőben kószáló kutyákat a gazdáikkal, akik a kidőlt fákat gyűjtik, melegebb ételek reményében.
A több napon keresztüli hideg és a köd, vastag zúzmarába burkol mindent. A vastag zúzmara elnyeli a hangokat. Jó dolog ilyenkor kint kószálni.

Az etető körül ölyvek is lebzselnek, nem csak szajkók. Kapóra is jött egy példány.

Az etetőre járó szajkók mindig nagy zűrt csapnak. Nagy lendülettel jönnek, és még nagyobb lendülettel mennek. Szép gömbölyű hangokat adnak ki magukból, amikor épp nem riasztanak valami miatt. Érdekes hallgatni.

Fakopáncsot sosem szabad kihagyni!

Széncinke. 

Egy karvaly. Nagyon szép.  Sosem láttam még ilyen madarat közelről. Többször is végig suhant az éterben. Na akkor volt zűr. A történet röviden: a szajkó épp magával volt elfoglalva, amikor a karvaly leverte az ágról, a madár a közeli csipkebokor alá menekült, a többi szajkó elszelet. A cinkék és zöldikék azonnal elszublimáltak. Ahogy a karvaly is. Eltelt egy kis idő mire rájöttem, hogy a les fölötti ágon ücsörög. Még egy kis idő eltelt mire sikerült megtalálni a keresőben...és ahogy ilyenkor lenni szokott, pár kattintás után már ment is. 

A kert gerádja...és még egy kis plusz

Lassan kénytelen vagyok több bejegyzést is összekötni, hogy az egyik se legyen unalmas magában. Így legalább egyszerre lesznek unalmasak.

A kerti itató mellé került egy madáretető is, csak hogy nagyobb forgalmat generáljon. Egyenlőre nem nagyon generál az ott semmit.
Egy ideges széncinke

Házi rozsdafarkú

Mezei veréb

Balkáni fakopáncs

Kékcinke

Haveroktól kaptam egy mikroszkópot. Leporoltam a közdarabokat, a makro fordítót. Előkerestem a tárgylemezeket, és próbáltam okosítani magam. Nem nagyon jött össze. Mivel semmi sem megy simán, így ebbe is lett buktató. A közdarab, ami a vázat és a mikroszkópot összeköti, csak úgy üzemel, ha van benne egy 20 szoros nagyítású objektív. Így a legkisebb nagyítás is 80 szoros, mert a mikroszkóp revolver fejében a legkisebb objektív 4 szeres nagyítást tud. Így az éppen jónak mondható minták sem férnek bele a képbe. Hozzá tartozik, hogy nagyon tisztán kell dolgozni, mert a szemét is benne van a képben. a legjobbnak talán a vízes közegben található minták a legjobbak. Sokat kell játszani a színekkel, hogy ne csak fekete-fehér képek legyenek a monitoron. Aztán persze vannak olyan dolgok, amik úgy mozognak, hogy nem lehet követni. Sejtes szerveződések, egysejtűek, növények, állatok, gombák, hifa fonalak.

Téli szezon V.

2018-01-10
...ártatlanul fehér hóvirágok nyílnak a kertben, téltemető virágzik, rovarok röpködnek a levegőben...
...fellegek gyűlnek, feketék, nagyon sötétek. Zivatar közeleg...a szívemben mindenképp...villámok csapkodnak bele a Földbe céltalanul...látszólag.
...épp egy autóban ülök egy rázós ősgyepen, nyár van, Asimovról beszélgetünk, nem rég kötöttünk barátságot egymással...
...szösszeneteket irkálunk egy lejárt határidőnaplóba...
...egy esős hajnalon bokáig állok a sárban, és csak egy kérdés hangzik a fülemben..."Ragad?!"...
...őrültségeket művelünk...nagyokat...sokat...
...fellegek gyűlnek, feketék, nagyon sötétek...lehajtott fejjel, ökölbe szorított kézzel állok a szakadó esőben...értetlenül!
...Isten veled Miklós!

...hogy jön ide a fényképezés?! Most sehogy!

Nagy fakopáncs

Széncinke

Zöldike

Egy másik alkalom.
Egy karvaly és két egerészölyv tartotta rajta karmait az etető ütőerén. Állandó készültség uralkodott a madarak között. A jó idő miatt a napraforgó amúgy is csak táplálék kiegészítő volt. Nem volt csapatos etető látogatás. Inkább csak egyesével jöttek.
Nagy fakopáncs

Zöldike

Télvégi tavaszváró

Ahogy a szezon elején ez a jelenség várható volt, úgy be is következett! Lejárt lemez lett a tél. Volt hideg, és hideg is volt, volt havazás, volt didergés, vacogás, cipekedés. Voltak kellemes pillanatok, voltak izgalmas jelenetek, de elég is volt ennyi belőle.
A közeli tó jege lassan, de biztosan elolvadt. A szántók, rétek talaja kiengedett. A húsok őrzőit egyre inkább a friss hús kezdte érdekelni. Ugyan mindig akad egy-egy visszajáró vendég, de már másfajta aktivitást sodor a szél magával.
Bizony, így jár az aki fejébe veszi, hogy segít a szabadok népének túlélni egy kemény telet. Ezzel a képpel elbúcsúzok a húsok őrzőitől egy jó pár hónapra. Repüljetek, rakjatok fészket, költsetek, neveljetek fiókákat.
Egerészölyv

Fácán

Ahogy az ölyveket elengedtem, az erdei etető irányába fordult a figyelmem. Az etetőt alig lehetett megközelíteni, mert mindenhol állt a víz. Így az itató-installáció megint csak egy csúnya giccses foltként mutatta magát az erdőben. Volt még pár liternyi napraforgóm. Kivittem. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően kiültem pár órára.
Ritkás havazás vette kezdetét. Nagy pelyhek hullottak az égből. Hol sűrűbben, hol ritkábban. Nem mutatkozott tartósnak, a meteorológia ugyan jelezte, de a hőmérsékleti tartomány miatt nem maradt meg.
Néhány órával később, egyszerűen elszublimált a havazás. És ahogy eltűnt, elvitte magával a telet. Biztos vagyok benne, hogy fog még beletaposni a lelki világunkba ez a tél, hiszen szokott.

Kékcinke

Széncinke

Nagy fakopáncs

Zöldike

Ahogy kibújtam a lesből, és magamra vettem a hátizsákot, már nem a fakopáncson járt az eszem. Nem a havazáson, és nem azon, hogy mikor kell újra húst vinnem az ölyveknek.
Az erdő kora tavaszi zenéjét hallgattam. Zöld küllő, fekete harkály, egy ölyv. Már nem úgy szóltak, mint egy hónappal ez előtt.
Szaladj hát tél, fuss és vissza se nézz! Köszi, hogy itt voltál. Megbarackoltad a fejünket, többször is. Keress magadnak más játszó pajtásokat!
Hogy, mi sem mutatja jobban a közelgő tavaszt?! A megfigyelési naplómba újabb bejegyzések kerültek. Barázda billegető, mezei pacsirta, bíbicek. Daru krúgatás hasítja a levegőt. Nyílfarkú récék, barátrécék, búbos pacsirták szaladgálnak egymás után. Egy tollát tépett libatojó, aki már fészket rakott...
Elkezdődött a Nagy Tavaszi Madárvonulás.
Barna rétihéja hasítja a levegőt, miután lábával összeakaszkodott párjával a levegőben, és zuhanásba kezdtek.

Nem vagyok nagy tőkésréce rajongó, de nem hagytam ki.

Barátréce.

Libák vegyesen. Hol többen, hol kevesebben úsztak be e képbe. Hol szólóban, hol párban. Jól esett kint feküdni a parton.

Poros szürke állományom, gyors zakatolásba kezdett.