2020. február 3., hétfő

Még egy mumus

Mondanám, hogy sikerült egy újabb madár-mumust bestrigulázni, a láthatatlan gyűjteményebe, de nem inkább nem mondom. Az etető ütőereinek mozgását mostanában ragadozók is figyelemmel kísérik. Folyamatos megfigyelés alatt tartva mindent.  Szerettem erdőben ölyvet fotózni. Megvan a maga különlegessége. Egy csomó zavaró dolgot kell tudni kiszűrni. Például a közelben pöfögő traktort, vagy az erdőben kószáló kutyákat a gazdáikkal, akik a kidőlt fákat gyűjtik, melegebb ételek reményében.
A több napon keresztüli hideg és a köd, vastag zúzmarába burkol mindent. A vastag zúzmara elnyeli a hangokat. Jó dolog ilyenkor kint kószálni.

Az etető körül ölyvek is lebzselnek, nem csak szajkók. Kapóra is jött egy példány.











Az etetőre járó szajkók mindig nagy zűrt csapnak. Nagy lendülettel jönnek, és még nagyobb lendülettel mennek. Szép gömbölyű hangokat adnak ki magukból, amikor épp nem riasztanak valami miatt. Érdekes hallgatni.





Fakopáncsot sosem szabad kihagyni!



Széncinke. 




Egy karvaly. Nagyon szép.  Sosem láttam még ilyen madarat közelről. Többször is végig suhant az éterben. Na akkor volt zűr. A történet röviden: a szajkó épp magával volt elfoglalva, amikor a karvaly leverte az ágról, a madár a közeli csipkebokor alá menekült, a többi szajkó elszelet. A cinkék és zöldikék azonnal elszublimáltak. Ahogy a karvaly is. Eltelt egy kis idő mire rájöttem, hogy a les fölötti ágon ücsörög. Még egy kis idő eltelt mire sikerült megtalálni a keresőben...és ahogy ilyenkor lenni szokott, pár kattintás után már ment is. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...