Az elmúlt időszakban - ami nem csak rajtam hagyott nyomot, hanem a mocsáron is - nagyon kiszáradásnak indult. Legutóbb még telis-tele volt madárral, ami most is tele van. A víz nagyon apad, és ezzel együtt nagyon melegszik is. Ha már viszont melegszik, akkor gyomosodik is. De nem kicsit. Térdig ér. Ahogy gázolok a vízben, még csak nem is hideg. Volt már hasonlóban részem. Van az úgy hogy elgyomosodik egy ilyen mocsár, eltűnnek belőle...az élet.
Az elmúlt hónapokban jó csomószor volt tűzgyújtási tilalom az országban, nem véletlenül! Ennek szellemében kicsit katasztrófa turistáskodtam is, amit nem annyira szeretek, de nem tudtam kihagyni. A falu szélében leégett egy rekultivált szeméttelep. Az a hely, ahol jó csomó évvel ez előtt még vígan úszkáltak a gulipánok, ahol gólyatöcsök repkedtek a levegőben, és lilék szaladoztak a parton, ahol augusztusban szalonkát és partfutót lehetett fényképezni. Néhány év alatt a hely, elgyomosodott, tele lett náddal és sással. A madarak eltűztek, a víz teljesen eltűnt. És idén a tavasszal leégett. Semmi nem maradt benne, csak korom és hamu. Egy liter víz nem volt benne. Nyilván ki fog hajtani, zöldülni, hiszen a tűz sosem volt idegen a természettől, de ez nem fogja visszahozni sem a vizet, sem a vízzel járó madárvilágot. Ahol eddig nád volt, ott most is az lesz.
Naszóval...
Paraszt gyerek megy az úton...ez másik történet...a nádon keresztül, sutty, madarak el. Mindig így van. Nem vagyok benne biztos, hogy a fények ideálisak, a napszak megfelelő, viszont csak most van rá idő.
A látvány, ami fogadott meglepett. A víz nagyon elgyomosodott. A keserűfű, ahogy ilyenkor lenni szokott, a les előtt burjánzott a legjobban. Egy kedves ismerősöm szerint nem biztos, hogy olyan rossz, csak bele kell komponálni a képbe. Na de mindet?!
Egy másik kedves ismerősöm szerint a múlt évben amikor a keserűfű virágzott, és magot érlelt volt iszap amiben meg tudott telepedni, a következő évben viszont nem volt elég mély a víz, hogy a magok elpusztuljanak! A magnyugalom (dormancia) megszakadt, kicsírázott, kinőtt!
Pár üres negyedóra után a madarak lassan egyik táplálkozó helyről átvonultak a másik irányba. A közeli kis vöcsköket teljesen feleslegesen szuggeráltam...semmi! A nagy fehér madarak viszont engem nem érdekeltek!
Maradt a többi! :-)
Récék, kanállal a csőrük helyén, amin a salátát zabálták. Hol egyedül, hol ketten, hol csendben, hol nyekegve!
Szárcsa - pár
Kanalas réce
Bence! Próbáltam megcsinálni a "Kacsalábat", de nem jött szárcsa, csak egy kacsa, abból is csak kacsasegg lett! ;-)
A tojó is szép.
Kis vöcsök
Böjti réce...a végére. Amint a salátát zabálja!
Pár nappal később, újra kísérletet tettem. A víz felforrt, csupa zöld egyrészt a gyomoktól, másrészt a békanyáltól. Ennyi volt! Nem lett búbos vöcsök...most sem.
