Nem is csodatavasz, hanem inkább csoda számba menő évszak...
Az időjárást azt hagyjuk, mert a csapból is az folyik, illetve egyre nehezebben.
A bejegyzés 9/11-én készült. 25 évvel ez előtt, a munka keresés gyötrelmeivel a hátam közepén, frissen megszerzett mittudoménmivel a zsebemben...2001 szeptember 11-én, épp a televízió előtt ültem, amikor a szalagcímben megjelent, hogy a két torony...New York...és támadás...és terror...és emberek menekülnek...és káosz...és lelket örlő borzalom. Akiben pici jóérzés lapul, nézzen fel az égre, morzsoljon el egy imát, azokért a lelkekért akik 25 éve bolyonganak a semmiben.
A nyár nagyjából elmúlt, mert a helyét átvette egy mások égöv időjárása, valahonnan délebből...jóval délebbről. Aki véletlenül lemaradt volna: nincs víz sehol. "Kiszáradt a tóbul, mind a víz, mind a sár..." - a hagyományos magyar népdal szerint, ez nagyjából be is következett.
Ám a bejegyzéshez hűen a felvételek hónapokkal ez előtt ragadtak a kártyán. Abból az időből, amikor a költőládák körüli helyfoglalás nagyjából lecsitult. A seregélyek miatt nem lett banka, ám seregély sem lett a szalakóta miatt. Az egyik láda üresen maradt. A szalakóta ládába, össze vissza lettek tojások, néha egy, utána kettő...azok elfogytak...aztán újra kezdődött a kör. Mégis lett néhány madár. Oly annyira, hogy a tokos madarakkal teli ládára fúrtam lukakat, mert bent nagyjából 65 fok lehetett. A vércsék is elvoltak magukkal. Hol kettő, hol három pár. Az a láda amit rendszerint használni szoktak, az üres maradt. Amit nem, az meg tele lett. A banka is talált magának valahol egy üreget, amit a szalakóta, ugyan próbált lekövetni, de nem annyira sikerült neki. Vagyis mindenről lemaradtam.
Amikor a füstifecskék szolgáltatják a legkomolyabb programot. A rutinos öreg tojó, nem hagyta magát rábeszélni a...viszont a fiatal hím nem adta fel. Mondom, nem adta fel!
A banka ugyan telehuppogta a harárt...de elmaradtak a csodatavasz csodabanka képei...pedig a lehető legszarabb időpontban mentem ki.
