Azt gondoltam, hogy ez a második osztályosoknak írt képlet megválaszolása, egy nagyon egyszerű feladat lesz. Nem az! A nyilvánvaló eredménytől a megoldás nagyon messze áll.
A történet nem olyan messzibe nyúló eredetére térve, csak foszlányok maradtak meg bennem. "Megint próba? Megint próba! Megint próba. Most ezért, most azért, most ti gyertek, most ti ne gyertek. Hol vagytok? Meguntam. Mindig kiabálnak! Nem akarom... Most zenekari próba. Most ruha próba!..."
A szűnni nem akaró próbákból gálaműsor lett. Két alkalomra szóló jeggyel sikerült némi jótékonykodást is bele csempészni a hétköznapokba.
25+2=...
Karakas lenne az eredmény? Ilyen egyszerűen, ahogy a bukovinai táncokat...nyomattátok? Vagy Bengecseg...kik nagy nemzetből valók? Nem gondolnám, hogy sikerült a helyes válasz!
25+2...
Csípd meg bolha a térgyit...somogyi lókötők lenne a megoldás?! Betyárokat faragott belőletek egy másik somogyi betyár?!
Vagy a megoldás a Gyöngyök lennének, igaz gyöngyök a tenger mélyéről, kik épp a Kánai menyegzőn vannak?! Vagy Gyöngyöcskék lenne?! Kik kútba estek! Szemük fénye tele ragyogással...kis kopogós papucsokba?!
Vagy egy mesemondó lenne a válasz a képletre? Olyan mesével amit mindenki tátott szájjal hallgatott?! Egy randa "gedáról"?!
25+2 egyszerűen csak az Árvácska lenne? Nem hiszem! Árvák nem vagytok semmiképp!
Hiszen Norbi megmondta a tutit a végén!
25+2...
Nők vagytok, anyák, lányok és leányok. Kendővel a kezetekben, rakott szoknyában. Sok - sok szoknyában.
Férfiak vagytok, legények és fiúk...akár van rajtatok csizma akár nincs.
Képesek vagytok elhúzni bármit, mert energia az van bőven! Megmutattátok egy szűkre szabott világnak hogy mi az ami igazán számít.
...és amikor a csizmákon lévő sarkanytúk egyszerre kezdtek csengésbe, mindenki elhallgatott kicsit. Az árvalányhajak lágy hullámzásnak indultak, ahogy a zenekar belecsapott a lecsóba.
25+2...
Közösség formálás lenne?! Igen. Határozottan az, közösség formálás a javából. Mintha testvérek lennének. Nevelik egymást, örülnek egymás sikerének, együtt nevetnek, akár egymáson is. Egymás gyerekit terelgetve haladnak előre.
Ahogy a hátam mögött tapsoló és fütyülő tömeget hallgattam, nem csak közösség formálásról van szó hanem közönség formálásról is!
Azt jelentené hogy hősök lennétek?!
Ahogy a 7 mesterlövész színre lép, úgy jöttek fel a színpadra a férfiak. Letáncolták a molinót a földre.
Hős nők és hős leányok akik puszta akarattal képesek Vizet igézni! Olajozott egyszerűséggel.
A gála, ahonnan én láttam, tele volt élettel, erővel. Tele vidámsággal. Sírással. Mosollyal. Mindenkinek csurgott az izzadtság a homlokán, legyen fiatal vagy kevésbé fiatal. Az addigi próbák kicsúcsosodtak egy nagyszerű előadás sorozatban.
Egyik táncot a másiktól egy konferansz választotta el, viszont a huncut dolog az volt hogy a ruha sűrűn változott. Amikor megtörtént a felkonf és színre léptek a szereplők, amikor a világítást még épp nem kapcsolták fel, rengeteg intimitást, fenséget és csodát sugalltak azok a pillanatok. Talán nem is tudok mindent szavakba önteni.
Hősök lettetek, mindannyian. Beírtátok a neveiteket a szívünk történelmébe. Csillagok, akik a zivatarokkal tarkított világban, megmutattátok hogy a zene, a tánc, a barátság, hogyan képes összetartani egy csomó embert. Látva ahogy a tudást az idősebbek átadva a kicsinek, mindenki szemében pont ugyanaz a kíváncsiság csillog.
Összetáncoltatok itt vagy negyed századot. Megfertőzve egymást, egymás családjait, gyerekeket, felnőtteket.
Hogy mit mondott Norbi?
"Család vagyunk!"
Üzenem innen a monitor túloldaláról, nektek, hogy néptáncosok vagytok! Legyetek fiatalok, idősek, anyák, lányok, leányok, férfiak, és fiúk, aki egyszer néptáncos, az az is marad!
Üzenem ezt Berekfürdőbe is! ;-)
Ezek a felvételek csak töredékét képezik annak a fantasztikumnak amibe csöppentünk!
