2018. szeptember 18., kedd

Pillanatok egy mocsárból - VIII.

Szeptember 3.

Lapot húztam. 19-re. Mi ez, ha nem hazardírozás. Egy újabb hajnal, tele reménységgel. Illúziók nélkül. Több dolgot fölösleges lett volna magammal vinni. Lehet már ez is sok volt. Az alkalmak száma meghaladja a tízet, a sikeres alkalmak száma öt alatt van. De persze az is kérdés, hogy mit nevezünk sikeres alkalomnak.
Ez is az volt. Akárhogy nézem. 

Nagy kócsag. A bíbor beáramlás, napkelte előtt, amikor a levegő megtelik a visszaverődő sugarakkal.











Kis kócsag













Kanalas réce






Fekete gólya










Nagy kócsag










Nem igazán akcióban gazdag felvételek. Nem is a fekete gólyákról szólt. Inkább lecke volt, nekem. Minden nap tartogat valami újat. Minden napkelte bíborban üdvözli a reggelt. 

Lopott pillanatok csupán!

2018. szeptember 13., csütörtök

Pillanatok egy mocsárból - VII.

Egy újabb lehetőség...illetve kettő, aminek valamilyen eredménye természetesen lett.
A soron következő délután, a szemközti parton szomját oltó őz kivételével a víz meg sem mozdult.


Mivel az orrom még nem lógott eléggé, és komoly potenciált láttam a víz vonzásában, próbára tettem az idegeimet, a következő hajnalon. Nem lehet elég korán kezdeni..az őrültségeket. Egy valami biztos volt, amikor elindultam, az ég csillagos volt, a déli féltekén pedig, épp búcsút intett valaki a lemenő napnak. Az északi féltekén viszont első sebességi fokozatba tettem a masinámat, és kigördültem az aszfaltcsíkra. A nap előbb vagy utóbb fel fog kelni, ez volt a biztos pont. Mi baj lehet?! Legrosszabb esetben végig nézek egy napkeltét. 
Beékelődött néhány madár a nagy kócsagok közé. Ha eddig nem esetleg nem tűnt volna fel saját magamnak, akkor talán most. Ez a kócsagokról fog szólni.












Dankasirályok


Nagy kócsag













Kanalas réce, ahogy kotorászik a hínárba.



Nagy kócsag












Nem lehet mindig könyékig kotorászni a gólyákban és kanalas gémekben. A hajnal bíbor szeletében nem sok minden történt. Valahogy azt a részt mindannyian csodálattal bámultuk.

Lopott pillanatok csupán!

2018. szeptember 11., kedd

Pillanatok egy mocsárból - VI.

Ez volt az a pillanat - egy újabb fájdalmasan korán kezdődő hajnalon -, amikor megtört a jég. Legalábbis azt hittem, hogy így lesz. 
Ahogy a tök-vak sötétben botorkáltam a mocsár felé, messziről hallottam, hogy a madarak már ott vannak. Nehéz lett volna megmondani, hogy ott éjszakáztak, vagy korán érkeztek. Végül is tök mindegy. Ott voltak. 
Persze egy részük riadtan ugrott fel a vízről, még mielőtt odaértem volna. Ami persze nem baj, legalább nyugodtan be tudtam esni könyékig az iszapba. 
Gőzpárában úszott a vízfelszín. Ez akármit is jelenthet még.
Aztán szépen óvatosan a madarak elkezdtek visszafelé szivárogni. Java részt még sötétben. Meg ráadásul még ott volt a pára is. Ami egyáltalán nem esett rosszul.

Nagy kócsagok a homályban.


Ez volt az a pillanat, mikor azt hittem, hogy megtörik a jég. Nem úgy lett, inkább vastagabbra hízott.
Egy gólya sétált elő a nádasból. Nem tudom, hogy mennyire örültem egy 10-es skálán mérve a jelenséget. Egyrészt nagyon örültem, mert szeretem ezt a madarat, másrészt a napkelte előtti félhomály és a víz felett lebegő pára miatt, a képek nem lettek jók.

Fekete gólya







Nagy kócsag, a felvételek készítésének sorrendjében, amint egy jól megtermett, és kevésbé emészthető falatot, ügyesen-rutinosan eldug a víz alá.











Szürke gém. Szintén onnan jött ahonnan a gólya, viszont nagyon közel.



Barna rétihéja, a nádasok királynője... a királlyal.











Kékbegy, amint épp nem egy "billegős video"-ban énekel, ahogy azt Balics Gabi barátom megörökítette. Itt csak simán figyel, amint épp a kelő naptól "meggyullad" körülötte a hínár. 




...ekkor vált világossá számomra, hogy a jég biztos hogy nem fog megtörni. Sem ma sem holnap. Ebben az évben legalábbis biztos nem. A gólyák, még véletlenül sem voltak közlékenyek, nem voltak hajlandók közelebb jönni. A víz mélysége teljesen jó, tele halakkal, békákkal, piócákkal, csigákkal és még egy csomó finom falattal. Talán egy szűkre szabott család lehetett. Óvatosan vadászgattak, inkább csak turizták a vizet, nem a napi betevőre hajtottak.



Lopott pillanatok, csupán!

2018. szeptember 9., vasárnap

Pillanatok egy mocsárból - V.


...avagy a semmi közepére helyezett dupla délután.

Az első délután, az első semmi! 
Szitakötővel ütöttem el az időt.

Barna rétihéja, amint a nádas fölött cirkálva riogatná a madarakat a vízen, ha lennének.


Halálfejes lepke hernyója. Ez ugyan az udvarról van, de ott is szépen mutatott. Azért nem színes, az interneten keringő társaival szemben, mert ez nem tenyésztett példány. Néhány kép után elsomfordált.











A második délután, amikor az gém érkezését sikerült átaludnom. Valahogy elszundítottam. Gondolom a hajnali mutatványok, a szúnyogok megnyugtató zümmögése, a meleg, a víz ringatózása...
Szürke gém



Ahogy a gém eltűzött a vörösszárnyú keszeggel a begyében, utána hosszan semmi...a szalonkáig. Szeretem ezt a kismadarat. Jó gyors. Nagyon gyors. Nagyon szép. És okos a szeme. És persze büdösül tud figyelni.

Sárszalonka











A közeli fáról egy seregély csapat zümmögése törte meg a csendet. Jó helyen pihentem.
Seregély













Ettől a szalonka is kedvet kapott!















Ahogy a szalonka eltűzött, úgy én is!

Lopott pillanatok csupán.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...