2020. május 24., vasárnap

Puszták nomádjai - 2020/4

Nehezen gyűlnek a lehetőségek, és még nehezebben a lehetőségek. Mindig van jó csomó dolog ami képes eltéríteni az embert, de erről itt nem nyitnék nyílt vitát. 
Az elmúlt bejegyzést után csillapodni látszott a roham. A szomszédok valahogy megbékéltek egymással. Úgy tűnik, hogy az anyai ösztönök és az anyai ösztönök elég erősek egymás ellen, még akkor is ha a szóban forgó anyák nem ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. És bizony ez akár még gondot is okozhat a későbbiekben
Hogy nem mérgesedjen el az amúgy is éppen egyensúlyban lévő, fura állapot, hirtelen ültettem egy oszlopot, és legalább olyan gyorsan raktam rá egy ládát. 
Az éjjeli vadászok nagyot nőttek, azt nem tudom megmondani, hogy milyen gyorsan, mert ilyet még nem láttam.
A nomádok érája, úgy tűnik nem csak időben hanem térben is bővülni látszik.

Vörös vércse. Egy másik tojó jött kíváncsiskodni. Gondolom a lakhatási támogatás miatt.


Seregély. Érdekes, hogy a fiókanevelés alatt is hurcolászik fészekanyagot. Vagy bármit csinálhat, amit egyáltalán nem tudok. Egy kedves ismerősöm mondta egyszer, hogy marha jól néznek ki ezek a madarak, amint ezekkel a hosszú fűszálakkal bajlódnak! Igaza volt.












Európai sün. A táguló éra jegyében... Egy kicsi mentőakció is szorult a dologba.


A következő alkalom már a délután jegyében telt. Nem sok sikerrel.



Seregély. Bigyóval a csőrében. Nem rossz dolog, hogy az unalmas perceket legalább ez a seregély színesíti meg!



Szintén a táguló éra jegyében...hazafelé menet. Fából készült karón ücsörgött ez a szerkő. El sem repült. Gyakorlatilag mellette álltam meg. Az sem zavarta, hogy 3 méterről mellette nyitottam ki az ajtót, és pakoltam ki a cuccomat. Nem is értem miért csinálta. Kellenek ilyen képek is.

Fattyúszerkő




Lassan kellene néhány következtetés is levonni! Talán legközelebb sikerülni is fog!

2020. május 19., kedd

Ami az itatóból látszik - újabb fajok

Próbálkoztam már elég sok mindennel,ami az itató illeti, de arra kellett rájönnöm, hogy nem én irányítom ezeket a jelenségeket. Ha van víz, akkor majd lesz valami. Nappal madár, éjjel meg egyebek. Macskák, nyulak, őzek. Van valakinek ötlete, hogy mivel lehet helyben tartani egy denevért?
Újabb fajok jelentek meg a víz körül. A közelben lévő nádas, a gyümölcsfák, a gondozott udvarok sok mindent vonzzanak. 
A délután záporozó seregélyek mindig nagy fürdéseket rendeznek. A fajok szépen gyülekeznek. Cigánycsuk, ráadásul kettő. Vagy fülemüle. Gyönyörű madár. Annak ellenére, hogy nem valami színpompás. De minél egyhangúbb, annál szebben szól. 
Fülemüle

Cigánycsuk. A délutáni, homályos ellenfényben


Ketten hajtottak a csaj szívére. Az egyik láthatóan nem olyan szép mint a másik, de valahogy megtalálta a számítását ebben a fura világban...még nyitott csőrrel is. 




Seregély


Azé', a légykapónál felkaptam a fejem.



Meglepetés mindig van. 

Puszták nomádjai - 2020/3 - 7 után

A hajnal szépen lassan átkúszott a reggelbe. Egyre közeledő, kevés dologgal összetéveszthető vartyogás vegyült a madárdal közepébe. Amelyik madárnak ez a vartyogás konkurenciát jelentett, halkabbra vette a reggeli nótaszót, és persze voltak olyanok is amelyek nem tették. Azt nem tudom honnan, talán a semmiből, de az biztos, hogy nagyon gyorsan előkerült a két kék. Egy pár kékbe öltözött, agresszív, tollas madár-gerilla. Gyorsan rendet tettek a környéken. Elzavarták a parlagi galambokat, a seregélyeket és a közelben ólálkodó szarkákat. A vércsékkel is vívtak egy rövidke csatát. Nem utolsó látvány a pusztában látni ilyen kék madarakat, amint felfelé csapó röptükkel képesek összezavarni mindenkit. Nagyon gyorsak, és mindent szemmel tartanak. 
Így lépett színre 7 után, a két szalakóta. 
Szalakóta












Egy tétova seregély a végére



Hogy miért volt ez a nagy felfordulás?! Ez egy jó kérdés!

2020. május 14., csütörtök

Puszták nomádjai - 2020/3

Nomádok...vándorolnak, kóborolnak. Nem lehet tudni, hol hajtják álomra fejüket. És ha már az alvásnál tartunk, az nekem sem megy. 
Ahogy a hajnali baktatás révbe ért, rá kellett jönnöm, hogy rossz ruházatot választottam. Hideg szél fújt, és a nadrágom a cipőmmel együtt elázott. Összeszedtem egy kullancsot is, bár csak a nadrágom száráig jutott. Mielőtt egy határozott pöcköléssel útjára indítottam volna, még megvizsgáltam. Nem volt szép! 
Nem számítottam sok mindenre. A tojásokat melegíteni kell, mozgás nélkül. Vércsééknél, a tojó ül, a hím pedig valljuk be őszintén nem tudom hogy hol van. Pedig a kocsmák is zárva vannak! Sztereotípia ide, vagy oda! 
A kékekről nem sok hír van. Az egyik valahol itt lébecol...de a másik?
Az viszont mindenképp érdekes, hogy a ládát mindenki elkerüli! Nem igazán tudom hova tenni. A vércse ha el is hagyja a ládát, azt nagyjából 5-10 percre teszi. Ahogy elrepül, azonnal fejest ugrik vissza a ládába. Egy szarka járt arra, nyilván azért tette. A közelben fészkelő seregély, hím tagja,  énekrepertoárt adott elő. Világlátott madár. Kozmopolita. Volt az énekben szajkó, ölyv, csóka, autó riasztó, vércse, sárgarigó, nyári lúd, sordély hang. Igazi kakofónikus remekmű. A vércsét egyáltalán nem zavarta. Gondolom aludt. Én is majdnem. A hátam mögött, a téglarakás közepén a banka jó szokásának megfelelően, élte egyszerűnek alig mondható életét. A hajnali madárdalnál aligha van szebb.
Bízom benne, hogy előbb utóbb mindenre fény derül!
Vörös vércse, a tojó.

Házi rozsdafarkú, mint Urbánus Nomád!


 A seregélyek is csinálnak valamit. Nem tudnám megmondani, hogy mit.











Próbáltam minél többet kihozni abból a minimális mozgásból, amit a vércse művelt.









 
 

Nagyjából ennyi történt reggel 7-ig.
Jogos a kérdés...és mi volt utána?! 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...