2018. június 17., vasárnap

2018. június 14., csütörtök

A gyurgyalag - II.

2. alkalom
Megint fűben fekvés, csak épp lázas voltam. 
Mókás madár a gyurgyalag. Könnyen fotózható, és pont e miatt nehéz újat mutatni. Pláne ha az ember az egyszerű utat választja. Napkelte, az is a szokásos helyen...keletről.



































Bőven ment a vita a legjobb pihenő helyekért, ahonnan szinte minden látható. Ment a harc a szívekért, melyek tovább örökítik a géneket.


2018. június 13., szerda

A gyurgylalag

Az úgy kezdődik, hogy egy komplett memória kártya anyagot sikerült kitörölnöm, még mielőtt a számítógépre került volna. Volt azon egy kevés ellenfényes gólyatöcs, és legnagyobb meglepetésemre egy nyaktekercs, ami valamilyen tök véletlen folytán beleköltött az egyik odúmba. Na mindegy!
A bankák kirepülése után jött a nagy gondolkozás, hogy most mi is legyen...lett például térburkolás, festés, és lébecolás. A fecskék is kirepültek időközben, amit bántam is meg nem is. Azért bántam, mert szeretem azt a kismadarat, másrészt nem bántam, mert nem tudtam volna kihozni belőle többet mint amit valamelyik évbe tettem. Talán a második félidőre kifundálok valamit.
...és elmentem gyurgyalagra vadászni. Nem volt nehéz, bár mondhatnám, hogy első bálozó vagyok, mert legutóbb mikor voltam...mikor is...2012-ben. Lehet, hogy az már pár évvel ez előtt volt.
Nem is emlékszem már azokra az időkre, szépek voltak és...lehet felejthetőek is talán!
...most meg hirtelen, ott fekszek a fűben, ahogy szoktam, hason. Hallgatom a bugyborékolást, és félig szundikálok. Színes madarak röpködnek fölöttem, fürtökben csüngnek a fán. Az élőhely lassan de biztosan átalakulóban van, nagyon fásodik. Az akác, minden teret benő, ami rendelkezésére áll. Talán ráférne egy őszi vagy téli ritkítás, legalább azokat kivágni, amelyek betegek. Nem tudom, nem értek hozzá.
De addig is: gyurgyalag
A vonulás nem rég ért véget, a költőüregeket nagy takarítást kívánnak. Nem vártam túlzottan sokat ezektől a felvételektől. 
1. alkalom






















2018. május 22., kedd

A rét idei titka - II.

Ahogy az az elmúlt években volt, most sincs másképp. A csipogó fiókák cseperedésével, a szülők egyre nagyobb lendülettel jönnek-mennek.
Áldozatos munkájuknak köszönhetően, a fészekalj egyre hangosabb. E miatt ezek a nagyon rendes madarak nem nagyon ülnek le. Fejest ugranak az üregbe és már el is illannak. Így van ez rendjén!
Már most nem tudom igazán megmondani, hogy mennyi alkalom is szaladt össze gyorsan, de ennek aligha van bármilyen jelentősége.

Búbos banka






















...és persze vannak olyan alkalmak is amikor összesen kettő felvétel készül.













Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...