Varázsszőnyegek

 Ahogy a napok teltek és egyre közelebb került a kirepülések ideje, úgy nekem is egyre kevesebb időm volt kiülni a lesbe. Látnivaló biztos volt. 

Amikor viszont szakítani tudtam pár órát, akkor néhány megfigyeléssel okosabb lettem. Rá kellett jönnöm...megint...hogy egyáltalán nem értek az egészből semmit, és minden egyes esztendő újabb és újabb titkokat rejteget.

Vércse tavaly: A hím bejárást kapott a ládába. Idén nem történt ilyesmi. A hím szépen kereste a kaját, és talált is. Minden alkalommal a tojó volt az aki bevitte. Tavaly, csak annyi volt, hogy a rágcsálókat lefejezték és ennyi. 

Vércse idén: abban az időben, amikor a fiókák még pelyhesek voltak, a hím megfogta az egeret/ pockot, a tojó konyhakészre nyúzta. Kibelezte, meghámozta, lefejezte. Kizárólag a húst hagyta meg. Nem tudom mennyi szálkás hús marad egy egéren de biztosan nem sok. 

Banka tavaly: egészen addig, míg valami meg nem fojtotta a komplett bankákat, addig csak a tojónak volt bejárása a ládába. A hím, a szerzett bogarakat, a tojónak átadta...és már rohant is tovább. 

Banka idén: a hímnek legalább annyi bejárása volt a ládába mint a tojónak. Amikor épp találkoztak, légies mozdulatokkal kerülték ki egymást, és szinte semmi családi összetartást nem mutattak egymás iránt. Nyilván ezt csak én gondolom. 

Vörös vércse

Búbos banka

Európai őz

Mezei nyúl

Búbos banka

A költés végére egész jól kisimult a hím. A fején lébú búbot alkotó tollak újra kinőttek, mert valami csak megszorongatta a csapatot még május elején. 

Vörös vércse

Banka

Vörös vércse

...és ennyi! 

2021 március - Nyikorogva nyíló ajtók

A március általában magával hozz egy fura, lebegéshez hasonlító állapotot. A tél már véget ért, időjárás ide, vagy oda. Mindenki valahogy megpróbálja a kabátokat vékonyabbra cserélni. A nappalok nyúlnak. Ez jó dolog.
Valahogy én is megpróbáltam összeszedegetni magam, az elképzeléseimet, az ötleteimet. Számolgattam a lehetőségeimmel. Amikor leltár szerűen mindent összeírtam egy papírra, belecsaptam a lecsóba. Matekozni kezdtem. Persze csak a magam unalmas módján.         
Újra odúkat kezdtem készíteni, ami már hagyománynak minősül. Tavaly nem tudtam begyűjteni a kirakott ládákat. Egyrészt mert a nyár végére egyik másikba darazsak költöztek, vagy mert a nagy mennyiségű esőzések miatt a területek megközelíthetetlenek lettek, vagy lusta voltam, vagy tudtam hogy úgy is újakat kell helyettük csinálni. 

Amikor viszont márciusban lehetőségem nyílt és ki tudtam menni, begyűjtöttem a ládákat. Már azokat amiket nem loptak el. Viszont azok a ládák amik megmaradtak, jó szolgálatot fognak tenni amikor szalonnát sütünk az udvarom. Festés és ragasztás ide, vagy oda, egyik másik a megsemmisülés határára sodródott. 

Az ártérben az úszóles a csodával határos módon túlélte a több mint egy méteres vízszint emelkedést. Végül is úszóles! Elszabadulva céltalanul hánykolódott a vízen, fújogatta a szél ide, oda. Aztán meg jól megfeneklett. Kicsit viharvert állapotban találtam rá, de meglett. 

 Ott van az az "X"! :-)

Felújításra szorult, de az meg nem baj.

Egy nagyon rövid, ám annál izgalmasabb pillanat erejéig, megcsapott annak a lehetősége, hogy tudok  toronylest telepíteni. De a pillanat jó gyorsan elsuhant mellettem, így erre a lehetőségre mindenképp várnom kell. 

A tavaszi lecsapolások is tartogattak egy kicsi izgalmat, de az esti kijárási tilalom miatt ez meghiúsult. 

Ragadozók lábnyomai valahol az iszapban.

A vércse láda és a közelben lévő les, tele van megint bagolyköpettel. Két alkalommal láttam gyöngybaglyot. 

Szerencsém volt hogy láttam egy gólyát megérkezni, és a rozsdafarkúakat is...és volt hogy szembe jött velem egy búbos kemence.

Nemrég kaptam egy Schmidt Egon  - Madarakról mindenkinek című könyvet. Örültem, mert a könyvben repülő fecskéről készült képet én készítettem. Szomszédfecske a szomszédból, Rózsi mama és Misi papa jóvoltából. 

Egy kedves ismerősöm felhívott, hogy nagyjából egy oldalban próbáljam összefoglalni, a múlt évi vércseköltést. Sérült szemű hím, egészséges tojó, képekkel illusztrálva. 

Próbáltam a közelben lébecoló darvakat megcsípni, de nem sikerült! Amin persze nem is csodálkoztam. A daru bonyolult. Mivel az első csapat nem oda rakott le, ahol én feküdtem, így nem lett szerencsém!

Mezei nyúl viszont lett.

Amikor a dolgok nagy részével végeztem, tatarozás, felújítás, építés...Kipróbáltam. 

Kis vöcskök, hol a lélekhatáron, hol azon belül!

Szárcsa                                                                                                       

...egy rohanva-bőgő liba

Lett egy 16. helyezés a VM-en. Rosszabbra számítottam. 

Valahogy így kezdtek el kinyílni az ajtók. Nyikorogva és lassan...