Ahogy a napok teltek és egyre közelebb került a kirepülések ideje, úgy nekem is egyre kevesebb időm volt kiülni a lesbe. Látnivaló biztos volt.
Amikor viszont szakítani tudtam pár órát, akkor néhány megfigyeléssel okosabb lettem. Rá kellett jönnöm...megint...hogy egyáltalán nem értek az egészből semmit, és minden egyes esztendő újabb és újabb titkokat rejteget.
Vércse tavaly: A hím bejárást kapott a ládába. Idén nem történt ilyesmi. A hím szépen kereste a kaját, és talált is. Minden alkalommal a tojó volt az aki bevitte. Tavaly, csak annyi volt, hogy a rágcsálókat lefejezték és ennyi.
Vércse idén: abban az időben, amikor a fiókák még pelyhesek voltak, a hím megfogta az egeret/ pockot, a tojó konyhakészre nyúzta. Kibelezte, meghámozta, lefejezte. Kizárólag a húst hagyta meg. Nem tudom mennyi szálkás hús marad egy egéren de biztosan nem sok.
Banka tavaly: egészen addig, míg valami meg nem fojtotta a komplett bankákat, addig csak a tojónak volt bejárása a ládába. A hím, a szerzett bogarakat, a tojónak átadta...és már rohant is tovább.
Banka idén: a hímnek legalább annyi bejárása volt a ládába mint a tojónak. Amikor épp találkoztak, légies mozdulatokkal kerülték ki egymást, és szinte semmi családi összetartást nem mutattak egymás iránt. Nyilván ezt csak én gondolom.
Vörös vércse
Búbos banka
A költés végére egész jól kisimult a hím. A fején lébú búbot alkotó tollak újra kinőttek, mert valami csak megszorongatta a csapatot még május elején.
Vörös vércse
Banka
...és ennyi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése