Az elmúlt három hónapról

Ami nem is három, mert még decemberben kezdődött. Vagy legalábbis azt hiszem. Sokat gondolkoztam, hogy miből lehetne valami újat varázsolni, vagy újat mutatni. A természetfotózásban már mindenki mindent látott, és elméletben mindenki minden képet el is készített, helytől, időtől és technikától függetlenül. Vagy legalábbis ezt mondják. Mint mindenki, én is eljutottam arra pontra, amikor a tettvágy kifulladt a hozzá nem értésben! :-)

Valahogy így indult:

Szélesebb látószögre fogtam.

Bírtam volna ha bejön...de nem jött be.

Irány a másik szál.

Mivel nem tanultam elektronikát, és az interneten fellelhető leírások vagy mindenre jók, vagy semmire, így magam izzadtam ki a megoldást. De a rendszer működik. Passzív infra szenzor, fényképezőgép, vaku. Mozgásra aktivál, segédfénnyel fókuszál tök sötétben, és villan. Még egyszer aligha menne. Ezzel még nem lett vége.

Ezek a selejtes dobozokról készült felvételek. A másik három sem sikerült jobban! 

Most valahogy így néz ki. 

Az internet azt is írja, hogy már előtted egy csomóan kipróbálták már ezt a technikát, és a járt utat ne cseréld járatlan útra. Na ebben igazuk van!

A köpetek száma a megfigyelt időszakban folyamatosan növekedett. Ennek ellenére, a madár éjjelente csak egy alkalommal látogatta a helyet. 

Nem adom fel!

Aztán kezdetét vette a költőalkalmatosságok készítése, hurcolászása, telepítése.

Próbálkozok.

...és kellett egy állvány is.

Találtam pár mocsarat és néhány kotorékot.

...néhány levélváltás után a Madártávlat idei első száma így néz ki. 

Csöndes imádattal az elején. Egy nagy köszönettel Petrának!

Uborkaszezon

Eleje - közepe - vége.

Ahogy a gyurgyalagok utáni vágy alább hagyott, fellobbant a lehetőség, hogy legyenek szalakóták. Ez a lehetőség egészen addig világított míg azok ki nem repültek. Nem jutottam odáig. 

Búbos banka másodköltésének lehetősége is fellobbant, és ez is pont addig világított míg azok ki nem repültek. Ez nem múlt el nyomtalanul, mert két felvételt készítettem. Azokat is mobillal. Persze a madarak másodjára máshol találtak maguknak lehetőséget a költésre, és csak akkor tudtam lefülelni őket mikor már tollasodtak. Bár jövőre ezt a lehetőséget is figyelemmel kell kísérni. Közben kisütöttem néhány tervet a jövőre nézve.

Találtam egy fasort, ahol a varjak mellett, szarkák, kék galambok és vörös vércsék költenek. Ez sem tűnik rossznak. 

Az egyik lesemben annyi darázs lett, hogy rendesen kell várni egy jó hideg reggelt, mire én is beköltözhetek, ők meg ki.

Egy kialakított tavi lesemet elöntötte a nád.

Az egyik odúba, amit tavasszal raktam ki, beleköltözött egy nyaktekercs...és mivel erre speciel nem gondoltam, így a les és odú távolsága ehhez a kicsi madárhoz nem jó. Csináltam pár felvételt a barátság kedvéért.

Volt pár alkalom, amikor gólyatöcs fiókákat fényképeztem hajnali ellenfényben, de ezek a képek, a nyaktekerccsel együtt nem kerültek pc-re, mert formatáltam a kártyát. Ugye milyen okos vagyok?! Ja, persze! Na ezért nem volt érdemes tanulni!

Hasaltam egy leeresztett halastóban, nem feltétlen madarak inkább rókák miatt, de ahogy a róka, úgy a madarak sem jöttek össze. Pedig az ott hagyott hal tetemek elfogytak. Nem maradt más csak néhány barázda billegető, és pár ízeltlábú

Orrszarvúbogár

Barázda billegető

Csüngőlepke

Egy ideálisnak tűnő helyen, búbos vöcskök neveltek fiókákat, már anyányiak voltak, mikor elhurcolkodtak, mert a szárazság miatt apadni kezdett a víz.

A tavasszal épített madáritatóra, a kamerafelvételek szerint csak ketten jártunk. Egy galamb, és néha én, amikor töltöm az itatót vízzel. 

Ezek közben felnőtt két fészekaljnyi fecske. Próbálkoztam nem keveset, elcsípni belőle. Amikor a fészekhez érkeznek. Milyen szépen hangzik, ugye. Szétfeszített szárnyakkal, és farok tollakkal, lassan fékezve. Ellenfényben.

A helységben én már nem férek el, így kell egy jó hosszú vezetékes távkioldó, mert a digitális sokat késik. A háttér nem egészen autentikus, így azzal is kell kezdeni valamit. Sehogy nem jó. Ha befelé jön akkor a háttér nem stimmel, ha kifelé megy akkor meg menekül. A DOF nem több mint 3-4 centi. Nagyon ritkán születtek éles, szép képek. pláne hogy a madarak szemből jönnek.
Mire rájöttem, hogy mi is kellett volna csinálni, addigra elrepültek. Így van ez rendjén!

Füstifecske

Ez szép jelenet volt. Egyszerre érkeztek, elhúztak egymás mellett, majd visszanéztek. Mindketten.

Kínlódtam előtérrel, háttérrel, vakuval, lámpával, pozíciókkal...aztán kirepültek. Na akkor nyugodtam meg, hogy nem kell többet bénáznom fecskével ebben az évben.

Az uborka szezon kierőszakolt végére pedig, egy úszóles és mellcsizma kombináció maradt. Egy mocsárban - ahol akár még madárparadicsom is lehetne -, olyan hirtelen csökkenésnek indult a víz, hogy mire észbe kaptam, és az úszólest megcsináltam, kivittem, és még én is ott lehettem, a víz lett vagy 50 fokos, tök fekete, büdös. Persze ez a madarakat mit sem zavarja, csakhogy egy 10 ha-os területről van szó, ahol a vízmélység nem haladja meg a 7 cm-t. Tele parti madárral, gémekkel, libákkal. Egy őz baktatott végig a vízben a madarak között.

Csak pár werk fotó maradt, emlék gyanánt.