2021 március - Nyikorogva nyíló ajtók

A március általában magával hozz egy fura, lebegéshez hasonlító állapotot. A tél már véget ért, időjárás ide, vagy oda. Mindenki valahogy megpróbálja a kabátokat vékonyabbra cserélni. A nappalok nyúlnak. Ez jó dolog.
Valahogy én is megpróbáltam összeszedegetni magam, az elképzeléseimet, az ötleteimet. Számolgattam a lehetőségeimmel. Amikor leltár szerűen mindent összeírtam egy papírra, belecsaptam a lecsóba. Matekozni kezdtem. Persze csak a magam unalmas módján.         
Újra odúkat kezdtem készíteni, ami már hagyománynak minősül. Tavaly nem tudtam begyűjteni a kirakott ládákat. Egyrészt mert a nyár végére egyik másikba darazsak költöztek, vagy mert a nagy mennyiségű esőzések miatt a területek megközelíthetetlenek lettek, vagy lusta voltam, vagy tudtam hogy úgy is újakat kell helyettük csinálni. 

Amikor viszont márciusban lehetőségem nyílt és ki tudtam menni, begyűjtöttem a ládákat. Már azokat amiket nem loptak el. Viszont azok a ládák amik megmaradtak, jó szolgálatot fognak tenni amikor szalonnát sütünk az udvarom. Festés és ragasztás ide, vagy oda, egyik másik a megsemmisülés határára sodródott. 

Az ártérben az úszóles a csodával határos módon túlélte a több mint egy méteres vízszint emelkedést. Végül is úszóles! Elszabadulva céltalanul hánykolódott a vízen, fújogatta a szél ide, oda. Aztán meg jól megfeneklett. Kicsit viharvert állapotban találtam rá, de meglett. 

 Ott van az az "X"! :-)

Felújításra szorult, de az meg nem baj.

Egy nagyon rövid, ám annál izgalmasabb pillanat erejéig, megcsapott annak a lehetősége, hogy tudok  toronylest telepíteni. De a pillanat jó gyorsan elsuhant mellettem, így erre a lehetőségre mindenképp várnom kell. 

A tavaszi lecsapolások is tartogattak egy kicsi izgalmat, de az esti kijárási tilalom miatt ez meghiúsult. 

Ragadozók lábnyomai valahol az iszapban.

A vércse láda és a közelben lévő les, tele van megint bagolyköpettel. Két alkalommal láttam gyöngybaglyot. 

Szerencsém volt hogy láttam egy gólyát megérkezni, és a rozsdafarkúakat is...és volt hogy szembe jött velem egy búbos kemence.

Nemrég kaptam egy Schmidt Egon  - Madarakról mindenkinek című könyvet. Örültem, mert a könyvben repülő fecskéről készült képet én készítettem. Szomszédfecske a szomszédból, Rózsi mama és Misi papa jóvoltából. 

Egy kedves ismerősöm felhívott, hogy nagyjából egy oldalban próbáljam összefoglalni, a múlt évi vércseköltést. Sérült szemű hím, egészséges tojó, képekkel illusztrálva. 

Próbáltam a közelben lébecoló darvakat megcsípni, de nem sikerült! Amin persze nem is csodálkoztam. A daru bonyolult. Mivel az első csapat nem oda rakott le, ahol én feküdtem, így nem lett szerencsém!

Mezei nyúl viszont lett.

Amikor a dolgok nagy részével végeztem, tatarozás, felújítás, építés...Kipróbáltam. 

Kis vöcskök, hol a lélekhatáron, hol azon belül!

Szárcsa                                                                                                       

...egy rohanva-bőgő liba

Lett egy 16. helyezés a VM-en. Rosszabbra számítottam. 

Valahogy így kezdtek el kinyílni az ajtók. Nyikorogva és lassan...

2020-as tél...egy sima hétvége

Péntek 

Hideget jósolt a meteo. Valljuk be, igaza lett. Nem is késlekedett...az egyik ismerősöm. Fogta magát, kiment, még pénteken...várt...és még várt...erre mit csinált?! Na mit? Soha nem találtam volna ki! Fényképezett egy nádi farkast! Persze egy tök másik megyében. 

Szombat

Ilyen hátránnyal indultam neki a hétvégének. De az már biztos, hogy bírni kell a sikertelenséget és a hideget is. Azt nem mondom, hogy az erdőben lévő víz annyira megfagyott, hogy elbírta a súlyomat, de a délutáni nulla foka alatti hőmérséklet, és a pár centi hó nem múlt el nyomtalanul. 

A szombat napsütéssel indult. A délelőtt csavargással telt, és egy kis szójátékkal. Az ebéd szűkös volt. Amúgy is felér egy kínzással tele hassal ülni a földön. Bevallom nem bíztam nagy sikerben. Napsütés, a hóval alig borított területen sok jóval nem kecsegtetett. Mindegy, valami csak lesz.

Egerészölyv. Napsütésben. A lapos napsütésben. Volt, hogy nem is nyúltam a géphez. Nehéz ilyenkor balanszírozni. Világos? Sötét? Árnyákos? Súrlófény? Vagy...? Mind egyben. 

 

Egy kedves ismerősöm mesélt arról, hogy pár évvel ez előtt Horvátország volt a darvak téli áttelelő helye, és az időjárás miatt ez egyre északabbra tolódik. Hogy ez most véletlen, vagy van ebben valami tök tudományos, azt nem tudom, de a daru krúgatást mindig élvezettel hallgatom. És imádom hogy a hátamon a szőrszálak táncot járnak a krúgatás dallamára! 

Épp komoly beszélgetésben voltam egy másik hasonszőrű ismerősömmel, aki egy másik határban, egy másik lesben didergett, amikor egy madár landolt  les tetején, utána pedig előtte. Akkor derült csak ki amikor leugrott a les elé. 

Fácán. Szerintem focizott a les tetején.

A dolog akkor kezdett izgalmas lenni, amikor a nap elkezdett alábukni a horizonton. A jóval a lélekhatáron túl mozgó őzek valahogy közelebb húzódtak...valamihez. Ezt sosem fogom megtudni, hogy mihez, viszont bitang jó orruk van. Egy zárt lesben ülök. legalábbis azt hiszem, de nem. Ezek kiszúrják. Ennek ellenére ha nem mozog semmi, a redőnyzáron kívül, közel tudnak jönni. A lemenő nap, surló fényében fürödve.

 Európai őz.

Egerészölyv. Csak hogy ne múljon el a nap vége, e madár nélkül. 

       

Vasárnap

Reggel felkeltem, jó korán, mert a szombat este sokáig tartott, és kinéztem az ablakon. Esett a hó! Nem tudtam hirtelen hogy mit mondjak. Szerettem, nem szerettem. De elhatároztam, hogy ebéd után megyek. Csak az volt a kérdés, hogy mikor lesz az ebéd után?! Előkerítettem a gumival borított, bélelt bakancsomat. Kinéztem egy olyan csapást az erdőben, ahol nincs víz, és uccu neki. Borult idő. A havazás elállt. Viszont a közeli erdőt elkezdte a tulaj rendbe szedni. Felgallyalja. Mennyire király...mármint, hogy van egy erdője. Igaz hogy telepített, de legalább erdő. 

A természetet fotózod. Sosem tudod mibe akadsz bele. Sosem tudod mivel találkozol. Néhány napja észre vettem , hogy van az egerészölyvek hevenyészett csapatában van egy sánta madár. Borítékolni tudtam volna, hogy ez a madár lesz az első amelyik megérkezik. Ha egy sánta madár túléli, már megérte. 

Csodálkoztam, amikor a szarkák megérkeztek. Lehet a megunták a pofámat, és eddig nem mutatkoztak. 

Egerészölyvek a ritkás hóesésben. Laza egymásnak feszülések, ellentétek, rangsorok újra és újra értékelése. Könnyed háborúzás a túlélésért. 

...és van úgy hogy közel jönnek.

Talán ez volt a nap csúcsa. Az a három kép, ami a nap végén készült erről a barkás őzről, amikor a fókusz már alig fogott, amikor a hó esett, amikor épp belenézett  a kamerába, és mindketten éreztük, hogy a másik ott van és lát. 

Európai őz.

Nem lett más! Ennyi!