2021. március 31., szerda

2021 március - Nyikorogva nyíló ajtók

A március általában magával hozz egy fura, lebegéshez hasonlító állapotot. A tél már véget ért, időjárás ide, vagy oda. Mindenki valahogy megpróbálja a kabátokat vékonyabbra cserélni. A nappalok nyúlnak. Ez jó dolog.
Valahogy én is megpróbáltam összeszedegetni magam, az elképzeléseimet, az ötleteimet. Számolgattam a lehetőségeimmel. Amikor leltár szerűen mindent összeírtam egy papírra, belecsaptam a lecsóba. Matekozni kezdtem. Persze csak a magam unalmas módján.         
Újra odúkat kezdtem készíteni, ami már hagyománynak minősül. Tavaly nem tudtam begyűjteni a kirakott ládákat. Egyrészt mert a nyár végére egyik másikba darazsak költöztek, vagy mert a nagy mennyiségű esőzések miatt a területek megközelíthetetlenek lettek, vagy lusta voltam, vagy tudtam hogy úgy is újakat kell helyettük csinálni. 




Amikor viszont márciusban lehetőségem nyílt és ki tudtam menni, begyűjtöttem a ládákat. Már azokat amiket nem loptak el. Viszont azok a ládák amik megmaradtak, jó szolgálatot fognak tenni amikor szalonnát sütünk az udvarom. Festés és ragasztás ide, vagy oda, egyik másik a megsemmisülés határára sodródott. 
Az ártérben az úszóles a csodával határos módon túlélte a több mint egy méteres vízszint emelkedést. Végül is úszóles! Elszabadulva céltalanul hánykolódott a vízen, fújogatta a szél ide, oda. Aztán meg jól megfeneklett. Kicsit viharvert állapotban találtam rá, de meglett. 


 Ott van az az "X"! :-)

Felújításra szorult, de az meg nem baj.

Egy nagyon rövid, ám annál izgalmasabb pillanat erejéig, megcsapott annak a lehetősége, hogy tudok  toronylest telepíteni. De a pillanat jó gyorsan elsuhant mellettem, így erre a lehetőségre mindenképp várnom kell. 

A tavaszi lecsapolások is tartogattak egy kicsi izgalmat, de az esti kijárási tilalom miatt ez meghiúsult. 
Ragadozók lábnyomai valahol az iszapban.





A vércse láda és a közelben lévő les, tele van megint bagolyköpettel. Két alkalommal láttam gyöngybaglyot. 


Szerencsém volt hogy láttam egy gólyát megérkezni, és a rozsdafarkúakat is...és volt hogy szembe jött velem egy búbos kemence.








Nemrég kaptam egy Schmidt Egon  - Madarakról mindenkinek című könyvet. Örültem, mert a könyvben repülő fecskéről készült képet én készítettem. Szomszédfecske a szomszédból, Rózsi mama és Misi papa jóvoltából. 
Egy kedves ismerősöm felhívott, hogy nagyjából egy oldalban próbáljam összefoglalni, a múlt évi vércseköltést. Sérült szemű hím, egészséges tojó, képekkel illusztrálva. 

Próbáltam a közelben lébecoló darvakat megcsípni, de nem sikerült! Amin persze nem is csodálkoztam. A daru bonyolult. Mivel az első csapat nem oda rakott le, ahol én feküdtem, így nem lett szerencsém!


Mezei nyúl viszont lett.








Amikor a dolgok nagy részével végeztem, tatarozás, felújítás, építés...Kipróbáltam. 


Kis vöcskök, hol a lélekhatáron, hol azon belül!




Szárcsa                                                                                                       

...egy rohanva-bőgő liba


Lett egy 16. helyezés a VM-en. Rosszabbra számítottam. 

Valahogy így kezdtek el kinyílni az ajtók. Nyikorogva és lassan...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...