A népmese szerint a háborúból haza térő katona, faluról falura járva, amikor éhes lesz, bekéreczkedik egy nénihez és főzni kezd. Ezt a tudományt, simán megirígyelheti bármelyik főzős műsor. Semmi faxni, és flancos halpucolás...vagy tönkretett, és kukába dobott alapanyagok...remélem lassan lekeverik a műsorról az ilyen tartalmakat...
Visszakanyarodva, a mese hűen tükrözi a magyar ember állhatatosságát, és találékonyságát, bár ez szinte mindenkire elmondható.
A mondás szerint egy tisztességes magyar embernél, három dolognak kell lennie:
- egy bicska
- 3 méter zsinór
- egy félig kész hazugság
Ezekből az utolsó bármikor készen áll. A mese teljesen jó, van benne mindenféle finomság, étel, ital, találékonyság...és a végén fizetség is.
Szerencsére nem vagyok geológus és a dolgok mai állása szerint nem is leszek. Főzni sem tudok, és nem is akarok megtanulni. A zárt csomagolásban található kész ételeket nekem találták ki.
Viszont egy kedves ismerősöm pár évvel ez előtt kitalálta, hogy keressünk a kőleveshez alapanyagot. Követ. Kerestünk. Közben ment a túra, a beszélgetés, a fagyoskodás, a csúszkálás, pár megfázás....de találtunk.
A dolog odáig fajult, hogy a kövek lassan ásványokká lényegültek. A kövek azok amivel az udvarra betévedő macskát lehet dobálni, az ásvány pedig az amit vagy vitrinbe lehet rakni, vagy az asztal közepére, vagy a kőlevesbe.
Mielőtt valaki megkérdezné, nem adtam fel a madarak utáni rohangászást, de az idei év nem csak a mezőgazdaságnak szar, hanem az általam hajkurászott madaraknak is. A kudarcok sorozatával végződő tavasz után, jött egy csúfos vereségekkel teli nyár. De nem panaszkodok, volt vércse, banka, egy seregély költés, amit kirámolt egy kuvik, amit viszont egy szalakóta rámolt ki.
Kőleves. Kiderült az is, hogy mi az hogy telér.
Az ásványok szeletelése közben új értelmet nyert az a "Te is gyűjtesz valami régit?" kérdés! Ja, gyűjtök, régi pénz, vagy lámpa, óra, bélyeg az 1920-as évekből...
...régebbi dolgokat. 5-250 millió évvel ezelőttről. Elég nagy a szórás be kell látnom.
Álljon, hát néhány kép, ami a kőleves alapanyagát képezheti.
Kristályokkal borított halmazok. Összepréselődött millió évek.
Achát csíkok. Nagyon nehéz elvágni. Ám annál izgalmasabb.
Kívülről ezek nem is annyira jellemzőek. Amikor február végén a sárba tapicsklova gémberedett ujjakkal a sarat kaparászod, és próbálsz meglátni valamit a sár alatt, ami nem is biztos, hogy ott van .
A kristályos részek sok esetben héjként borítják be a kőzetet, amin kifejlődtek...ki tudja mikor, mennyi idő alatt, milyen nyomáson, és hőmérsékleten.
Szennyeződtek egy csomó, számomra ismeretlen anyaggal, amitől sokféle színben játszanak.
Alighanem ezeknek a belsejében is achát csíkok, sávok vagy a vágás irányától függően, körök lehetnek, de nehéz rávenni magam, hogy elszeleteljem. Nem a szeletelés és az utána következő néhány órányi polírozás nehézsége miatt, hanem mert nem sokat találtunk ezekből.
Ha már a kőlevesed kész, tegyél egy virágot az asztalra. Mondjuk egy rózsát. Ami gipsz. "A meg nem értett ásvány!" A sokféle megjelenés közül ez csak az egyik. Nem itthonról való, és csak úgy 'szereztük', az utcából.
Izlandi lávakő. Tele pici lukakkal.
Kovásodott fa. Pár millió évvel ez előttről, mészkőbe ágyazva. Ha szerencsétek van, talán még az évgyűrűket is meg lehet számolni. Minden millimétere teljesen más arcot mutat.
Faopál. Mintha egy felhős eget kémelnél.
Az ág belső része. Az ásványi anyagokkal dúsított folyadék belefolyt a fa szöveteibe, és megkövesedett.
Májopál. Erős szúrófénnyel világítva hátulról, a mély vöröstől az egészen halovány pirosig minden színben játszik.
Hasonlít a leopárd jáspishoz, de nyilván nem az. Nagyon könnyű, annak ellenére, hogy szintén ásvány.
Tejopál - talán.
Ennyit a kőleves alapanyagokról. Az ember nem is hinné, hogy mennyi utána járás van benne. Lassan az autómat is ki tudom polírozni, annyit kell nyüstölni egy szelet ásványt, hogy visszatükrözze az ... 50 millió évet.
