2022. március 28., hétfő

Az elmúlt hetek margójára

 Ahogy az aszályos tél lassan átkúszott aszályos tavaszba, én is lassan magam mögött hagytam a téli lest. Be kell vallani, hogy elegem lett belőle. Lelombozó látvány a talpig leégett semmilyen színű fű, ami nagyjából október óta nem változott és nem változtatott semmin. A madarak jöttek, mentek. Azt is be kell vallani, hogy voltak izgalmas pillanatok. Például, most sem láttam rókát. Ami szörnyű, hogy a nyomát sem. De nem láttam sakált sem, nem úgy mint Sa, a másik oldalán a világnak. De láttam, gatyásölyvet, karvalyokat, szajkókat, rigókat, egerészölyveket, a marha messzi távolban kékes rétihéját, libákat hajkurászó sasokat...jó volt. 

Aztán azok kaptam magam, hogy újra daru krúgatástól hangos a kék ég. Ezek most vagy visszafelé jönnek, vagy odafelé, vagy csak simán kóvályognak, vagy nem tudom. Szeretem a darut. 

Valahogy becsúsztak a képbe az első seregélyek, fenyőrigókkal múlatták az időt. Egy cigánycsuk, egy sordély, pár bíbic. A leengedett halastavak alján gémek álldogáltak az üres vízben. A liba csapatok jobb dolguk nem lévén, nagyokat hasítottak ki az éppen megerősödő őszi vetésekből. Nem jól néznek ki ezek a vetések. Kicsik, nem bokrosodtak sem ősszel sem tavasszal. Eső nulla...emberek dagasszatok kenyeret a konyhában...az lesz a jó. 

Seregély


Vörös vércse




Barna rétihéja helyett...mert a moderátor kisegített...kékes rétihéja tojó!


A tavaszi élőhelyek renovációja rohamléptekben folyik. Minden napra jut valami. A próbálkozások is benne vannak a mindennapokban. 

Őz


Vörös vércse

Telihold! 

Kanalas réce



Böjtiréce

Bütykös hattyú. 

Kanalas réce

Nyílfarkú réce

Böjti réce





Csörgő réce


Böjti réce...megint. Bár lehet ugyanaz.


Csörgőréce...

...meg a tojó

Kis vöcsök...a trillagép

Ennyi...és netovább! 

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...