A minap beszéltem egy kedves ismerősömmel, aki megjegyezte, hogy megnézte a blogot, de nem nagyon lát rajta változást. Teljesen igaza volt. Jó sok oka van ám annak, hogy alig-alig értékelhető kép. A langyos tél miatt, nagyon kevés a mozgás. Áttelelő darvak vannak a határban...na nem itt, hanem a Hortobágyon. A kismadaras etetőre csak én járok. A ragadozók is csak döcögnek. Minden csupa sár. Mindenhol.
Nagy fakopp.
Karvaly, még hajnalban. Örültem, mert a színek legalább stimmeltek.
A távolban kóborló emlősök egyike. Őz.
Vagy a lencse előtt bolyongó rovarok, kellemes délutáni napsütésben.
Karvaly
Szarka. Jönnek, mennek.
Talán a legnagyobb tutiság az nem egészen 25 másodperc volt, amikor egy karvaly beült a les elé. Azóta már bizonyossá vált, hogy nem egyedül jár oda. Lágyan meghajtotta a cinkéket.
Zöldike
Széncinke
Nagy fakopp..a keretes szerkezet miatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése