2016. december 7., szerda

A karaván halad

Azt nem lehet mondani, hogy sokat unatkoztam mostanában, bár legkevesebb időt a fotózással töltöttem, de mindegy. Sakkoztam, matekoztam, cipekedtem, etettem. Volt idő mikor azt gondoltam, hogy csak werk fotók készítéséből fog állni ez a téli szezon. Egy alkalommal még egy kedves üzenetet is kénytelen voltam hagyni az arra ténfergő embereknek.
Élet az etetőben! Jól meglepődtem, mikor benéztem, hogy hogy is állunk napraforgóval, és egy erdei egér pislogott rám vissza. Békésen megvártam míg kimászik és egy csinos ugrással eltűnik az erdő rejtekében. Egerünk egy kicsit nyűttes volt, a farka el volt törve, és a jobb szeme nem állt jól.
Erdei egér




Akkor is meglepődtem, mikor hosszú és unalmasnak tűnő csönd után egy őzbak agancsával futottam össze az itató mellett. Valami történik az biztos.


Egy másik vonalon, tök véletlenül volt lehetőségem kézben tartani egy karvalyt. A Gólyák című rajzfilmből is megtudtuk, hogy a madarak üvegvakok, és ezt a karvaly is megtudta. Nagy sebességgel csapódott egy ablaknak, rajta hagyva a lenyomatát, amiről egy ETF kép jutott eszembe...de ennek a megközelítését inkább hagyjuk most. Apám, hogy milyen kecses madár a karvaly, pille könnyű, szinte nincs is súlya, és nagy. Pihegett, nem vágta mi történt, de pár perc ocsúdás után elrepült. Nem hittem volna, hogy mobillal fogok karvalyt fényképezni.

Karvaly


Persze a kiállítás is jól sikerült...legalábbis mások mondták!
Itt épp egy félkész állapot látható.




Nem is hittem volna, hogy mennyit el lehet szöszölni a képek falra rakásával.
Persze ezek mellett próbáltam pár kocka erejéig kiülni, ide is oda is, és volt egy kevés cserkelés is.
Minden több-kevesebb sikerrel zajlott. Mindenhol fogy a kitett elemózsia, szépen óvatosan. A fényképezőgép nélkül tett látogatások alkalmával mindig sikerült megállapítanom, hogy lesz még itt ölyv, és fácán és talán még róka is. 

Őz suta. 
Rendesen kerülgetett, és a les nem takart el minden szagot, bár, ha lehet így fogalmazni, szerencsére szélárnyékban voltam, így jutott pár kocka.



Széncinke



Nagy fakopáncs (ok)
Tavaly a dióra voltak rágyorsulva, ebben az évben úgy tűnik inkább a cinkegolyó jön be. Szeretem a harkályokat. 



Erre a jelenségre egyáltalán nem számítottam. Általában nem szeretik egymást elviselni és mindig van egy kicsi összetűzés. Most nem volt.









Kékcinke

Kipróbáltam, hogy mennyire kényelmetlen valójában a les. Elég kényelmetlen. De ez a fácánokat úgy tűnik nem zavarja.
Vadászidőszak lévén nehéz olyan hétvégét kinézni, amikor nem hallatszik puskaropogás. Hallatszott. Így az állatok csak száz felé szaladtak és repültek a határban.

Fácán kakas





A cserkelés eredményekén készült pár felvétel barkós cinegéről, Szeretem ezeket a kis mókás figurákat. Szépek, csak a téma nehézkes egy kicsit, mert valahogy ki kell csalni a nádasból.

Barkós cinege


A napokban a hideg és köd miatt keletkezett zúzmara szerintem nem csak engem fogott meg. Készítettem pár felvételt. Nem hiszem, hogy a "hűdecsúcs" kategóriába tartoznak, de mindenképp érdekes volt sétálni ilyen időben, csöndben.










Mondanám hogy jobbat várok, de eddig sem unatkoztam! De az les melletti fákon ücsörgő ölyvek mindenképp biztatóak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...