Az egy fajra alapozott szezon érája

 A semmibe bámulva ülök a monitor előtt. Nem jár az agyam, nehéz írni bármit. Adott az egerészölyv mint madár...és nagyjából ennyi. A kezem csak kattog az 'Ó' billentyűn. az egyik ujjam a sok közül, épp csak kopogtatja. Elektromos impulzus csak az ujjam végéig jut. Csak olyan erővel nyomja le a billentyűt, hogy az elektromos impulzus csak addig jusson.  A klaviatúrától már nem továbbítódik a processzorok sorozatán keresztül, hogy a monitoron láthatóvá váljon bármi is. 

Egerészölyvek az új évből. Azért baj, ha egy fajra van alapozva egy egész szezon, mert alig lesz mit írni. Ráadásul mindig ugyanazt csinálják. 

Szajkó. Azért nem fényképeznek madarakat szemből...mert hülyén néznek ki. 

Egerészölyvek. Gondolkozok. Az ujjam újabb betűt kezd kopogtatni. 

Nem volt egyszerű kiszámolni, hogy milyen messzire kell menni hogy beleférjenek, minimális vágással. 

Nem tudtam kitalálni, hogy ki, ki után következik a hierarchiában. 

Ez következő alkalommal, amikor épp nem a 'P' betűt kopogtattam. Egy másikat. Másik kézzel.

Zöldikével van tele a kismadár etető. 

Ahol pedig van kicsi, ám annál hangosabb énekes csapat, ott valamikor megjelenik a vámszedő is. 

Nem megy ez az írás. Egerészölyvek járnak a fejemben, semmi több. 

Karvaly. Csodaszép....ahogy megállt kb 17 másodpercre. 

Egy harmadik alkalom. Nem tudtam kihagyni az instant havazást. Kimentem hátha látok egerészölyveket. Ha már csak ez az egy faj jár ide. 

Remélem mindenki végig nézte aki akarta. Lassan kuriózum a hóesés.  Aznapra ennyi jutott. 

Na de másnap. Továbbra sem nagyon tudok milyen történetet keríteni a készült képek köré. Ez van. Üresen kattog az ujjam a billentyűzeten. Talán már a harmadik rosszul kezdett mondatot is visszatöröltem. 

Örültem a szarkának amikor megjelent. Bár vallom, hogy a digitális technika egyik zsákutcájának tartom a fényképezőgép részéről, hogy egy fekete-fehér jószágra kell fényt mérnie napsütésben a szikrázó hóban. Tudhatott valamit, mert vagy poénból vagy direkt a hó alól kiásta a füvet, a fű alól pedig egy gilisztát. 

Odébb állt. 

Eszembe jutott, mi lenne ha valahogy az egerészölyvekről írnék. Ha már csak egy faj jár ide. 

Valahonnan előkerült egy pár meggyvágó is. Fiúk-lányok vegyesen. 

Ez már a szinkron első napja.  

Mindig van újabb meghódításra váró földrész. 

Réti sasok...marha messze. 

Meggyvágó

Egerészölyv. Egerészölyv. Egerészölyv. Egerészölyv. 

Ritkán van olyan nap, amikor minden stimmel, és ez nem is a mai volt. Bár volt még valamennyi a hóból, és nagyon nagy volt a köd. De cserébe volt zúzmara. De más nem. Ja igen, voltak még ölyvek is.

Nagyon jól nézett ki, ahogy rá volt fagyva a dér. 

Seregély. Télen. Téli ruhában nyilván. Elég kemények hogy megpróbálják átvészelni a hideg napokat.  Meg vannak ezek bolondulva. 

Néha beesik 2-3 szajkó is. 

Egerészölyv. És mivel, csak ez az egy faj jár ide, lassan el kellene neveznem őket. 

 Nem tudok mit írni, abba hagyom a billentyűzet nyomkodását. Jöhet egy enter.