Szilveszteri mese

 Megpróbálom utoljára ebben az évben...mondtam magamban, és egy rövid ám annál korábban elfogyasztott ebéd után "lóra kaptam", és néhány 10 perccel később már azon kaptam magam, hogy mindenféle zenét dúdolok a fejemben...

"Nem tudom levenni rólad a szemem...", na nem azt amit Munkácsi Sándor adott elő, egy száraz füsttel borított, diszkófényekben tündöklő színpadon, hanem az amit Franky Valli and The 4 Seasons énekelt még...marha régen. Ahogy a lépések egyre bentebb vittek a zenében, a szöveg elhalkult a fejemben és egy másik kezdett szólni "Talán talán talán"...mostanában a heineken reklámban lehet hallni, de ez előtt is feldolgozták páran...ott volt pl Daniel Boaventura. Mondjuk az mást is feldolgozott. Nem rossz szám, egyszerű szöveg, fülbeszászó dallam...A million times  I ask you, And then I aks you over again, You only answer, Perhaps, Perhaps, Perhaps...". Amnit újult erővel kaptattam az úton, valahonnan előbújt a Blue Sweden: Hooked on a feeling-je. Jeeeeee! Ez bejött! Aki látta a klippet emelje fel a kezét! Nagyon állat! "lips as sweet as candy, It's taste on my mind..."

Ekkor értem oda. Bár volt még a zsebemben pár zene, egyik sem idén született. 

Még belekezdtem Adrienne Valerie: Lucky, lucky lucky számába, és magamra csuktam az ajtót.

Nem számítottam nagy dolgokra. De azt is be kell vallni, hogy amikor az ember egy fajra alapoz egy egész téli szezont, akkor nagy meglepetésekben nem biztos hogy része lesz. Most sem volt ez másképp!

Frankó lágy képek is tudnak készülni. 

Szajkó. 

Mondanám, hogy lassan elég lesz a verekdeős egerészölyvekből, de ezt nem lehet csak úgy megunni!  

A szemben lévő kökény bokor elég jól megnőtt, sokat kitakar. Onnan érkeznek. Laposan, lassan, sumákul rontanak rá a talajon lévőkre. 

Vannak jobb és rosszabb kondiban lévő madarak. Az egyik nagyon kicsi. Egy harc során egyszerűen átszalad a másik kitárt szárnya alatt. És már tömte is magába a töltött káposztát! 

Valahogy eddig tartottak az egyszerűbb dolgok! Már többször is átsuhant a fejek fölött egy egy nagyobb sziluett, de az akármi is lehet, egy pizza, vagy egy mákos bejgli. Akkor mindenki húzta a nyakát. Én is. Ahogy egy újabb ölyv érkezett, minden megáll a levegőben. A tűzijáték kanóca lassabban égett. A madár minden egyes ölyvnek nekiugrott, szépen sorban. Mindet elverte, pont olyan sorrendben is. Csak úgy szelte a szárnya a virslit.

A gatyásölyv már csak ilyen. Néha megvillantotta hatalmas szárnyát, amit aztán szépen lassan csukott össze. Nem volt neki egyszerű, mert tényleg nagy szárnya van. 

A többiek szégyellősen álldogáltak. 

A felhők ide-oda lobogtak az égen, hol elbújtatták a Napot, hol kevésbé.  Be kell vallani, tisztességesen, hogy a határozásban nem voltam biztos, de utólag, Kirják Sanyi is többek között sokat segített. Gatyásölyv. Mérges fejjel. Nagy szárnyakkal. Gatyában, amit a magas aljnövényzet miatt nem nagyon lehetett látni.  

A készült videók:

Aztán egyszer csak odébb állt. Ennyit a szilveszteri menüről!