Még sokan nyögik a Kunsági Fi versenyt. Ki ezért, ki azért. Azóta szinte semmit sem csökkent a tempó. Sőt ha lehet mondani, akkor csak átkapcsoltak egy másik sebbeségbe. Ami nem csak gyorsabb, de meredekebben is ível felfelé.
A próbák kizárólag zárt ajtók mögött zajlott. Szó szerint zárt ajtók mögött. Otthon persze mindenki kérdezte a résztvevőket, hogy ki mit csinál és mikor és hogyan...és hogyan?! De vagy nem kapott rendes választ, vagy a választ is csak olyan bohókás dolognak fogta fel mint az addigi összes választ.
A csoportok külön-külön próbáltak. Voltak almák, meg kenyerek...meg persze egy csomó gyerek beteg is lett. Na nem azért mert bezabált kenyérből és almából, hanem mert most ilyen idők járnak.
Aztán ott volt a ruha-jelmez-viselet beszerzés. Öcsém, amikor a sapka színe nem volt jó, megkérdeztem magamtól félhangosan, hogy a sál, annak a szövése jó lesz-e?! Hát nem lett jó. Szerezni kellett másikat!
Vagy ott volt a zoknis sztori! Az nagyon izgalmas volt, leginkább Nórinak! Magára vette a hódlást - szép szó - hogy beszerez vagy 60 pár zoknit, mert úgy olcsóbb a kiszállítás. Amikor megérkezett, csak annyit mondott, hogy reméli hogy nem kell zokni boltot nyitnia, és a művház folyosóján elkezde a csíkos zoknikat árulni egy papírdobozból, mit a lengyel piacon az árusok kb 25 évvel ez előtt.
Aztán december 01-lett. Délután. Azon a héten is sok volt a beteg gyerek. Egyik beteg gyerek szerepét töltötte be a másik beteg gyerek.
Besurrantam a próbára. Csak úgy, tök merő véletlenül!
Sorrendben: a vokál-kórus-mesemondó jányok, a zenész tutiság, a nagy Bakator, kiegészülve egy faja csellistával Kui Benedekkel.
Meglátjuk mi lesz holnap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése