Csiga
Szitakötő
Sakktáblalepke
Csiga
2016. szeptember 13., kedd
2016. szeptember 5., hétfő
Itató...
...megint
És mivel nem csak én járok oda, tök egyedül (jelzem a madarak elkerülik), viszont egy fürge gyík szeret mászkálni a les oldalán, így megtartom neki!
Csak nem tudom, hogy megéri e egyáltalán. Az itató renoválásra került, kicsit nagyobb lett, és kicsit több víz kell bele, és kicsit odább kellett rakni, a lessel együtt, és erősen szitkozódtam, miközben egyedül kínlódtam mindennel.
A legnagyobb fejtörést a víz jelentette. Utána meg az, hogy egy héttel később az egyik lába megsüllyedt. A víz az itatóból elkezdett lecsöpögni, és még jobban eláztatta a földet a láb alatt, így elcsavarodott.
Neki futottam még egyszer. Víz, szerszámok, pihenés gyanánt cipekedés. Azt hittem elsőre, hogy kilyukadt a fólia. Leültem a földre és gondolkoztam...mi a francot keresek itt!
Mivel a fólia nem volt lyukas, így a tök fölöslegesen odacipelt vizet a les szárazon marad lábai alá öntöttem. föllazítottam a földet, és kikapartam annyit, hogy szép vízszintes legyem, immáron megint.
És mivel vízszintes lett, több víz kellett bele, és így már nem is annyira fölöslegesen cipeltem a vizet. A lábakhoz mélységhatárolókat csavaroztam, így remélhetőleg szintben is marad.
És mivel nem csak én járok oda, tök egyedül (jelzem a madarak elkerülik), viszont egy fürge gyík szeret mászkálni a les oldalán, így megtartom neki!
2016. augusztus 22., hétfő
"A tűz inspirációja"
Gondoltam, ha már vendégségben voltam, miért ne mennék el arra a kiállításra is!? Nem tettem rosszul. Egész más dolog látni egy képet, vagy mondjuk harmincat. Ahogy ott lógnak a falon, egymás mellett, a hideg fénnyel égő lámpák sora alatt. Szépek lettek!
A tűz inspirációja! Hőterhelés alatt életre kelt képek, a teljesség igénye nélkül:
Béke
A tűz inspirációja! Hőterhelés alatt életre kelt képek, a teljesség igénye nélkül:
Béke
2016. augusztus 18., csütörtök
Vendégségben
Asszem el kellett ennek is jönnie. Ez a bejegyzés nem a fényről vagy annak a mozgásáról fog szólni...hanem a tűzről!
A fény és a tűz már ősidők óta össze vannak fonódva. Ehhez a két jelenséghez szorosan kapcsolódik a hő. Nem is kevés. Inkább hőterhelésnek nevezném, semmit melegnek. Olyan forróság ami, nem csak a bőrt képes összerántani az izmokon, hanem az izmokat képes lerántani a csontokról. Izzás ez, átható és száraz. Amint a levegő molekulái remegnek, forrnak önmaguk körül. A molekulapályákon olyan hihetetlen sebességgel mozognak, melyet nyomon követni aligha lehet.
820 Celsius fok. Kimondani is borzasztó. Oly száraz forróság sugárzott, hogy a szemüvegemet le kellett vennem. Izzadság csurgott a halántékomon.
Nem is tudtam pontosan hogy mit csinálok, de nem is nekem kellett tudnom. A kemence tulajdonosa, akivel szerencsére volt alkalmam többet beszélgetni, egy szál pólóban, kesztyűvel a kezében, futónadrágban, csípőre tett kézzel nézte a kemence kijelzőjét. A digitális számok lassan kúsztak fölfelé, ahogy közeledtek a 800-hoz, éreztem hogy hátrébb kell lépnem. Egy fémlapot tett egy fém villára, óvatosan bánt vele, nehogy leessen. Kinyitotta a kemence ajtaját, belül izzott a samott, a fémtüskék, amik a kemencében arra hivatottak, hogy a fémlapot tartsák, büszkén állták a forróságot. A fémlapot rátette a tüskére, becsukta az ajtót, a hőmérséklet visszaesett 750 fokra. Benézett a kémlelőn, ami nagyjából egy 5 centi vastag tűzálló üveglap. Benéztem én is a kemencébe, de semmit nem láttam. A hőmérséklet egyre csak emelkedett, megint közeledett a 800-hoz.
- "Látod, hogy ered a festék? 820 körül van az eredési pont." - mondta.
- "Mi történik bent? Alig lehet látni!" - kérdeztem
- "Most kezd ráégni! Izzik! Ki kell venni! Menj odébb!"
Elléptem a kemence mellől, kinyitotta az ajtót, kivette a lapot. Vörösen izzott, a levegő vibrált, ahogy letette egy másféle tüskére, és még mindig vörösen izzott.
- "Meg ne fogd!"
Csak bámultam. Én aki a fény és árnyék játékát próbálom valamilyen formában pixelekbe önteni, kicsinek éreztem magam. Itt van egy barna, pólóban...és úgy játszadozik az elemekkel ahogy én sosem fogok! Egy pólóban zabolázta meg az átható forróságot!
Új lapot tett a kemencébe. Megint benézett. Álltam, és csak bámultam. Bámultam, mert szemeim nehezen hittek. Ahogy a fémlap folyamatosan hűlt a földön, úgy hívódtak elő a színek. Nem tudom milyen forró lehetett, de még mindig 200 fok fölött volt.
- "Mondtam, hogy ne nyúlj hozzá! Majd csak utánam!"
Csak bámultam. Én aki digitális sötétkamrában próbálok minél többet kihozni a képeimből kicsinek éreztem magam. A barna, egy 800 fokon égő kemence segítségével csinálja mindezt.
Próbáltam memorizálni, hogy milyen egy kép mielőtt bekerül a kemencébe. Matt, a porózus festéktől. Színes, de csak visszafogottan. Nem lehet bárhogy hozzá érni, mert a festék lepereg róla. A kazetták, bár lehet nem mondtam helyesen, mintha nem is egy képet alkotnának. Olyan mint egy félátalakulás. Szép, persze, de mintha fátyol lenne előtte.
Amint bekerül a kemencébe, a vére felpezsdül a képnek, lélegezni, élni, énekelni kezd a hőterhelés hatására. Ez egy olyan, nem genetikához kötött mutáció, melyet én még nem láttam.
Egy szépen, rendezett hamvakból föltámadó főnixmadár!
- "Neked is furcsa hobbid van!" - mondtam.
- "Látod, ahogy hűl egyre keményebb rajta a festék!"
Bizony főnix. Amint a tűzzománc képek kihűltek, fényesek lettek. Csillogóak. Színben kicsit sem hasonlítottak izzás előtti életükhöz. Hidegen is lángoltak, valahogy mintha megőriztek volna egy kevéske hőterhelést a kemencében töltött időből.
Néztem a barna arcát, magyarázott, ez nem jó, ez jó, ez ilyen, ez olyan, ez lehet vastag. Ő látta hogy mit kell nézni, én semmit. Én a képeket láttam, simogattam a zománcot, és éreztem az ujjaimon, hogy a lélek, mely vezette az ecsetet festés közben, most ott vibrál mellettem. Izzik, mint a kemence belseje! Megzabolázhatatlanul száguld a szabadság felé!
Vendégségeben voltam! Egy olyan világban ahol a fény csak másodlagos. Olyan világban jártam, ahol a mindent elsöprő izzás ad életet egy képnek. Olyan világba nyerhettem betekintést, melyet aligha fogok feledni!
Nem is tudtam pontosan hogy mit csinálok, de nem is nekem kellett tudnom. A kemence tulajdonosa, akivel szerencsére volt alkalmam többet beszélgetni, egy szál pólóban, kesztyűvel a kezében, futónadrágban, csípőre tett kézzel nézte a kemence kijelzőjét. A digitális számok lassan kúsztak fölfelé, ahogy közeledtek a 800-hoz, éreztem hogy hátrébb kell lépnem. Egy fémlapot tett egy fém villára, óvatosan bánt vele, nehogy leessen. Kinyitotta a kemence ajtaját, belül izzott a samott, a fémtüskék, amik a kemencében arra hivatottak, hogy a fémlapot tartsák, büszkén állták a forróságot. A fémlapot rátette a tüskére, becsukta az ajtót, a hőmérséklet visszaesett 750 fokra. Benézett a kémlelőn, ami nagyjából egy 5 centi vastag tűzálló üveglap. Benéztem én is a kemencébe, de semmit nem láttam. A hőmérséklet egyre csak emelkedett, megint közeledett a 800-hoz.
- "Látod, hogy ered a festék? 820 körül van az eredési pont." - mondta.
- "Mi történik bent? Alig lehet látni!" - kérdeztem
- "Most kezd ráégni! Izzik! Ki kell venni! Menj odébb!"
Elléptem a kemence mellől, kinyitotta az ajtót, kivette a lapot. Vörösen izzott, a levegő vibrált, ahogy letette egy másféle tüskére, és még mindig vörösen izzott.
- "Meg ne fogd!"
Csak bámultam. Én aki a fény és árnyék játékát próbálom valamilyen formában pixelekbe önteni, kicsinek éreztem magam. Itt van egy barna, pólóban...és úgy játszadozik az elemekkel ahogy én sosem fogok! Egy pólóban zabolázta meg az átható forróságot!
Új lapot tett a kemencébe. Megint benézett. Álltam, és csak bámultam. Bámultam, mert szemeim nehezen hittek. Ahogy a fémlap folyamatosan hűlt a földön, úgy hívódtak elő a színek. Nem tudom milyen forró lehetett, de még mindig 200 fok fölött volt.
- "Mondtam, hogy ne nyúlj hozzá! Majd csak utánam!"
Csak bámultam. Én aki digitális sötétkamrában próbálok minél többet kihozni a képeimből kicsinek éreztem magam. A barna, egy 800 fokon égő kemence segítségével csinálja mindezt.
Próbáltam memorizálni, hogy milyen egy kép mielőtt bekerül a kemencébe. Matt, a porózus festéktől. Színes, de csak visszafogottan. Nem lehet bárhogy hozzá érni, mert a festék lepereg róla. A kazetták, bár lehet nem mondtam helyesen, mintha nem is egy képet alkotnának. Olyan mint egy félátalakulás. Szép, persze, de mintha fátyol lenne előtte.
Amint bekerül a kemencébe, a vére felpezsdül a képnek, lélegezni, élni, énekelni kezd a hőterhelés hatására. Ez egy olyan, nem genetikához kötött mutáció, melyet én még nem láttam.
Egy szépen, rendezett hamvakból föltámadó főnixmadár!
- "Neked is furcsa hobbid van!" - mondtam.
- "Látod, ahogy hűl egyre keményebb rajta a festék!"
Bizony főnix. Amint a tűzzománc képek kihűltek, fényesek lettek. Csillogóak. Színben kicsit sem hasonlítottak izzás előtti életükhöz. Hidegen is lángoltak, valahogy mintha megőriztek volna egy kevéske hőterhelést a kemencében töltött időből.
Néztem a barna arcát, magyarázott, ez nem jó, ez jó, ez ilyen, ez olyan, ez lehet vastag. Ő látta hogy mit kell nézni, én semmit. Én a képeket láttam, simogattam a zománcot, és éreztem az ujjaimon, hogy a lélek, mely vezette az ecsetet festés közben, most ott vibrál mellettem. Izzik, mint a kemence belseje! Megzabolázhatatlanul száguld a szabadság felé!
Vendégségeben voltam! Egy olyan világban ahol a fény csak másodlagos. Olyan világban jártam, ahol a mindent elsöprő izzás ad életet egy képnek. Olyan világba nyerhettem betekintést, melyet aligha fogok feledni!
2016. július 18., hétfő
Vizes poszt: a soron következő akárhányadik...
...a hetedik
Volt pár ilyen kezdetű mű.
1932: József Attila írt egy verset 'A hetedik' címmel.
1995: Morgan Freeman és Brad Pitt kergetett egy rossz embert NYC utcáin. A film cím a Hetedik "Se7ven" volt.
1998: 'A hetedik' című verset egy 1978-ban, Földes László 'Hobo' által alapított formáció feldolgozta. Az együttes neve a Hobo Blues Band volt.
Ha értékelnem, vagy sorrendet kellene felállítanom akkor a film mindenképp a végére kerülne.
Eddig nem nagyon voltam kibékülve a szürke gémmel. Kicsi a madár feje, a többi részéhez képest, és általában olyan lehetetlen pózokat vett fel, hogy nem tudtam vele mit kezdeni.
Úgy fest a dolog, hogy egy APS-C szenzorméretű masinával, 300 mm-es gyutávú lencsével, 50%-nál kevesebb vágással, 18 méterről, ilyen vagy inkább jobb képek készülnek.
A szél büdösül fújt, az idő nem volt olyan jó, és pláne kevés.
Szürke gém
Volt pár ilyen kezdetű mű.
1932: József Attila írt egy verset 'A hetedik' címmel.
1995: Morgan Freeman és Brad Pitt kergetett egy rossz embert NYC utcáin. A film cím a Hetedik "Se7ven" volt.
1998: 'A hetedik' című verset egy 1978-ban, Földes László 'Hobo' által alapított formáció feldolgozta. Az együttes neve a Hobo Blues Band volt.
Ha értékelnem, vagy sorrendet kellene felállítanom akkor a film mindenképp a végére kerülne.
Eddig nem nagyon voltam kibékülve a szürke gémmel. Kicsi a madár feje, a többi részéhez képest, és általában olyan lehetetlen pózokat vett fel, hogy nem tudtam vele mit kezdeni.
Úgy fest a dolog, hogy egy APS-C szenzorméretű masinával, 300 mm-es gyutávú lencsével, 50%-nál kevesebb vágással, 18 méterről, ilyen vagy inkább jobb képek készülnek.
A szél büdösül fújt, az idő nem volt olyan jó, és pláne kevés.
Szürke gém
...és ahogy a versnek is vége van egyszer, úgy a madár is elrepült.
2016. július 11., hétfő
2016. július 3., vasárnap
Vizes poszt VI. : Háromból semmi
A fecskék elmentek. Fantasztikus volt látni, és talán okosabb is lettem. A kirepülés előtt pár nappal már csiviteltek a fészekben. A szájzug már rég nem volt fehér, de addig nem mentek el míg nem tanultak meg csivitelni. Aztán egyszer csak, hipp-hopp, jött apu, Félfarok, és csak úgy elvitt két csemetét, azok meg nem ám az, hogy bukdácsoltak a levegőben, fenét, egyből repültek, nem is akár hogy! A másik kettőt anyu, Kócostorok vitte el hasonló technikával. Csomagoltam, én is mentem. Ez van.
Irány a tó, legutóbb kárókatonák szárítkóztak, hárman, a negyedik halászott, a stégtől nem messze. Ebből még akármi is lehet.
Kiérek, egy szürke. Francoskrumpli. Becuccolok, az meg se szó se beszéd fejjel beleugrik a vízbe. Laza lábtempóval, és üres csőrrel visszamászik a helyére. Alig láttam az egészből valamit, azon gondolkoztam, hogy a gyenge aksi miatt alig fog fókuszt a masina. Gém elrepül, mert jött egy másik, elzavarta. Ez meg nem hagyta magát, visszajött. kicsi tollászkodás után, se szó se beszéd megint fejest ugrott. Mi van már, ezzel?! Nem fogott semmit. Elrepült, jó messze a keresőben láttam amit megint fejest ugrott! Megint nem fogott semmit! Hova ez a kapkodás?!
Szürke gém
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
