2015. március 31., kedd

"Little less conversation"

...hogy is lehetne összefoglalni, az elmúlt időszak eseményeit? Nem is tudom hol kellene kezdeni. A húsok őrzőinél? Több sikertelenség vegyült a hideggel "fertőzött" időszakba, mint kellett volna. Kevesebb fény volt, mint az időjárás engedte, pedig nem is volt tél. Hó is csak egyszer, na de akkor...sem tartott tovább három óránál. Mire is számíthat az ember mikor, december végén átlavírozik a látómezőbe egy zsákra való bíbic. A les, ami arra hivatott, hogy ragadozókat éltessen, nem nagyon tette. Ami beesett az ajtón, csak kíváncsiságból volt. "Rossz helyen van a kocsi." Vagy rossz a tájolása?! A nap járásából ítélve nem hiszem. Talán a vidék, amúgy is bőséges, természetes táplálék-tömege miatt volt olyan kevés érdeklődő. Lehet. Nem tudom, és akármennyit is gondolkozok rajta, asszem sosem fogom megtudni. Már el is felejtettem, hogy milyen lehet az élet az osb lapon kívül. Pedig van. Az erdei etető szépen üzemelt. Csöndben. Nyugodtan. Nem volt ott egy kicsi összetűzés sem. A harkályok, szinte óramű pontossággal érkeztek, külön, külön. A cinkék rendes módon sorba állva eszegettek. Ne barátkoztak, de nem is harcoltak. A háj, és a gesztenyepüré mindig rendben elfogyott. A dió és a mogyoró szintén, kibelezve, végezte a földön, két darabban, akkurátusan. A szajkók, óvatosságukat félre téve, szó szerinte beestek az ajtón, összekuszálva mindent. Néha egy-egy szétszerelt énekes tollait lehetett látni a közeli ágakon, jeles bizonyítékként, hogy kistestű ragadozó is van itt valahol. De hogy, hol, és mikor, arra nem sikerült rájönni. A közeli halastó mágnesként vonzotta a vízi madarakat. Nyugodtnak alig mondható mindennapjaikba, sas madarak kavartak bele. Messziről lehetett hallani, hogy mikor érkeznek, hiszen a récék, és ludak széles szárnysuhogással, gágogással, krákogással, hápogással, és még ki tudja milyen hangokkal mutatták ki elégedetlenségüket. Ilyenkor nem csak a sasok, hanem az ölyvek is segítettek kivenni a csapatból a beteg, fáradt madarakat. A tó nádasában barkós cinegék csilingeltek. 
Talán ennyi. Nyilván lehetne még írni két sort, vagy két oldalt vagy két órát, de lehet, hogy az a két sor tartana két óráig.
A tölgyes kisebb-nagyobb vízállásaiban ölyvek fürdőznek, szépítik magukat, háborúznak, hogy egy nő oltárán könnyed ölelésben elveszve, újra esélyt adjanak génjeik tovább örökítésének. Fekete harkályok járnak egymás után, néha-néha az ébredő erdő zajába belevegyül egy-egy átutazó kis harkály, csuszka hangja. Megállnak pár percre aztán tova suhannak.
Az etető lassan kiürül, a cinkék, pintyek, zöldikék, a harkályok egymást kergetik. Boldogan ugrálnak egymás után, nem nagyon szegi kedvüket, hogy reggelente még csípős hidegek vannak. Békák kuruttyolása lengedezik az erdőben. A bátrabbja előbújt, és rég nem látott barátokat próbál előcsalni az avar alól.
Arccal a tavasz irányába.
Alighanem ezekkel a képekkel fogom lezárni a téli mulatságaimat.

































1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...