2015. augusztus 18., kedd

Régi iskola, újra gondolva IV.

Áttettem a székhelyem. A víz veszettül fogyott már, újabb és újabb gyomok kerültek elő, újabb és újabb madarak tűntek el a látóhatár fölött, újabb és újabb helyeket keresve, ahol megtalálják boldogulásukat, a lehalászásokig. Bevallom azt már én is várom.
Egy olyan helyre tettem le, magam, amit napközben szívesen látogatnak parti madarak. Ilyenek is, olyanok is! Napközben néztem ki a helyet, kicsit alakítottam rajta, mert sok volt a gyékény, és akkor jöttem rá, hogy ez bizony szúnyogriasztás nélkül nem fog menni. Nád, sás, gyékény, meleg víz, mocsárszag, ott még napközben is volt szúnyog. Óhh, mi lesz itt hajnalban?!
A soron következő reggel, mondjuk, hogy ne szakítsam meg a sort, másnap. Mindenki izgult! Működik? A riasztó is? Megtalálom sötétben? Lesz mozgás?
Volt, a szúnyogok, csak úgy döngicséltek, de nem támadtak meg! Egy III. folrgalmi kategóriás készítményt találtam a boltban, dietil-tuloamid van benne, hatékonyan riaszt két óráig, de annyi pont elég.
Eredmény:
Sárszalonka. Ilyenkor már elkezdik kis vándorlásukat, és csapatokba verődve jelennek meg. Őrült gyorsan repülnek, állandóan figyelnek, csodásak, orrnehezek.















Réti cankó

Kis lile

Sárszalonka

Réti cankó

Temminck partfutó

Sárszalonka, talpig rajtra készen




2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...