2017. február 1., szerda

Húsok őrzője III/ 11: Déjá vu

Több szempontból is "dézsavüm" volt. Az egyik, hogy nem volt melegem. A másik, hogy nem történt semmi. A harmadik, hogy ami mégis történt nem sokban különbözik a többitől. A negyedik, hogy amikor mindezek történtek, addigra már karikára voltam fagyva. Az ötödik, hogy a varázs nem tartott sokáig. A hatodik dolog az volt, hogy megint volt egy csomó madár, szám szerint 8, de kettőnél több nem esett le az égből. A hetedik, hogy most is úgy jöttem el, hogy még mindig vissza fogok ide jönni. Szerintem ez pont elég dolog, hogy miért volt dejá vu érzésem. A nyolc madár fáról ára kergette egymást, és amikor meg volt az első kör, ami nagyjából egy órát vett igénybe, elkezdték a második kört. Dél előtt 10-től, délután 3-ig semmi nem történt. Három óra után megdermedt ujjakkal, és inkább vicsorral, sem mint vigyorral a fagyott arcomon, nyomtam meg az exponáló gombot, mikor megtörtént aminek már órákkal előbb kellett volna. Egyáltalán nem éreztem, hogy mi történik, csak hallottam, amint a masina dolgozik.
Nem születtek sem jobb, sem izgalmasabb képek mint eddig. Szerintem ugyanaz a két- három madár volt itt megint. Bár volt egy érdekesen furcsa jelenet, miszerint egy ölyv azért zavarta el a többit, hogy haverja nyugodtan tudjon zabálni. Milyen rendes volt. Szidtam mint a bokrot. Persze nem sokáig, mert egy másik ölyv sutyiba leverte madarunkat a kajáról, ami okozott némi izgalmat. És továbbra is voltak szembenézős pillanatok. Az ilyen helyzetekben mindig megdermed (még jobban) az ereimben a vér. Üveg nélküli lesben ülve, 10-11 méterről nézni ezeket a madarakat, úgy, hogy a lencse napellenzője kilóg a lesből, mindig kockázatos dolog. Persze egyben fantasztikus látvány is. Továbbra is meg kell állapítanom, hogy ilyen távolságról két ekkor madár, nyitott szárnyakkal, egyszerre nem fér bele a keresőbe. Ezért is kell újra és újra visszamennem. Látni kell!
Szajkó nyitotta a sort:

Egerészölyv, mert szezonja van:



Eseménytelen csöndes zabálás.





Konkurencia beleverése a földbe,




...és harcias elzavarás.



Majd a még inkább diadalittas tetemre állás!

Gigász méretű falat letuszkolása. Gondolom kevés az idő!

...és a drámaibb hatás miatt, naplemente után készült felvételek.













A szürkebegy eltűnt. Azt bántam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...