"Megcsíptük, Oszi!" - olvastam a telefonomon az üzenetet. Mosolyra húztam a számat, és dünnyögtem magamban egy "Meg, Dezső bátyám!"-ot, közben jutott is eszembe Sztankay, Bujtor, Koncz Gábor a Bors Máté sorozatból.
A fiú megcsinálta. Jó pár évig kergette ezeket a madarakat, ám most sikerült neki megállásra bírni őket. Hogy hol? Hát természetesen a város határán túl. Messze a forgalmas utaktól, az emberektől. Közel a természet lágy öléhez. Közel a legelő állatokhoz, ott ahol nyulak, őzek szaladgálnak, ott ahol madarak repkednek.
Nekem is volt lehetőségem elcsípni néhány alkalmat amikor a madarak is rendesek voltak, és hajlandóak voltak pózolni.
...és persze olyan is volt amikor nem voltak rendesek, és olyan is volt hogy reggel a kellemes séta közben úgy eláztam, hogy öröm volt nézni.
Szépek ezek a jószágok, gyönyörű színben pompáznak, ám ennek ellenére képesek bármit kinyírni amit be tudnak tuszkolni az üreg nyílásán. Az üregben négy alig tollas fióka várta hogy a kedves ám meglehetősen morózus szülők hozzanak valami ennivalót.
A történetnek adott egy finom pikantériát, hogy nem csak egy pár madár volt a környéken, hanem kettő. Okos madarak nem mutatták meg másoknak, hogy hol van az odú, és minden olyan próbálkozást elfojtottak, ami az odú felfedezésére utalt.
Mellékesen megjegyzem hogy olyan madárról van szó, ami képes mozdulatlanul ülni egy ágon, valahol az ürge közelében, és csak figyel. Azt viszont képes akár több órán keresztül megtenni!
Nagyon izgalmas volt, még akkor is amikor csak várni kellett. Amikor viszont voltak madarak, akkor meg pláne izgalmas volt! :-)
Kis őrgébics
Szalakóta, a Kék
Ez nem panoráma felvétel. Saroktól sarokig három madár van rajta, nincs vágás a képen. Mázlim volt!
A következő alkalomra csak egy gébics jutott. Ez a mokány kismadár viszont állandó vendégnek minősült.
A fiókák szemmel láthatóan növekedtek. Szerintem fénnyel és levegővel is táplálkoztak.
Gyönyörű madár. Ilyen színeket aligha lehet keverni, csak úgy...bár Ateliernek lehet sikerülne!
Reménykedem benne, hogy lesz még lehetőségem fényképezni a Kéket!
Ezek mennek a város határán túl. Köszi HL.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése