2018. szeptember 7., péntek

Pillanatok egy mocsárból

2018/08/18

Nem úgy van, az mint régen volt...hogy a környező rizstelepere csak úgy engedik a vizet számolatlanul...meg hogy el tudják vetni időben...nagy francot. A vetés csúszott, így a virágzás is. A termesztéstechnológia megváltozott. Víztakarékos lett. Inkább szomjaztatják a növényeket, hogy a gyökereik ne csak a felső 10 centibe legyenek, hanem lentebbre is hatoljanak a talajban. Augusztusban még repülővel megy a műtrágyázás. A folyók, csatornák vizei rohamosan apadnak, mindenhol azt lehet hallani, hogy nagy a szárazság, nagy a vízhiány, hogy a mezőgazdaság így, meg úgy, meg ilyen termés csökkenés, meg amolyan tejhiány. 
És mind az időjárás, a felmelegedés, a kiszámíthatatlanság miatt van. Az tuti, hogy nem lehet kiszámítani. Az egyik nap még tele a mocsár gémekkel, gólyákkal, parti madarakkal, libákkal...
...és nagyjából ennyi. Kiszámíthatatlan. Nincs benne stabilitás, mint tavaly. Nincsenek madarak, mint tavaly. Csak kérdőjelek. 
A víz természetesen teljesen jó, récék úszkálnak rajta, gémek szedegetnek a vízben, legelésznek. 
Bele csúszott eddig pár hajnal, pár délután, áttörések nélkül. Nem sok dolog lehet, vagy nem lesz holtpont, vagy most van a holtpont. Ha nem lesz holtpont akkor szomorú leszek, ha most van a tetőzés akkor már szomorú vagyok. 
Egy kedves, mellesleg hozzá értő ismerősöm tette fel hangosan a költői kérdést, hol van az a rengeted nagy, szürke, kis kócsag ami a környező halastavakon kelt ki nemrég?!
Nem tudom a választ! Illetve tudom, bocs, egy sokkal jobb helyen, ahol a körülmények...hogy is fogalmazzak..."szuper optimálisak"!
Ez van.
Csörgő récék a napkeltében.













Lopott pillanatok csupán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...