Puszták nomádjai IV.

Lassan asszem kezdetét veszi egy fura szabadságban végződő végjáték. Illetve már kezdetét is vette. 11-én este felé megcsörrent a telefonom. Egy repülőgép szerelő barátom hívott fel, hogy a bankák kirepültek. Bevallom földbe gyökerezett a lábam. Kicsit megint kiürült valami bennem. Felírtam a naptáramba, csak azért, hogy tudjam számolni a napokat...matek és a statisztika miatt. Egy ismerősöm erre csak ennyit mondott...Karácsonyig nem etetheti őket! Ebben is igaza volt. 

A bankák nagy örömök közepette kirepültek, amikor az evezőik kifejlődtek. 

Snitt.

Hétvégén egy ismerősöm - http://hargitailaszlo.hu/ - épp szemtanúja volt, amikor a szalakóták kirepültek a ládájából. Ja, Karácsonyig nem etethetik őket! :-)

Snitt.

Az én hétvégém: Hajnali kelés, irány a les. Autózás, gát, séta, tetőre fel, kipakoltam...és...elkezdett esni. Vissza az egész. Összepakoltam, tetőről le, séta, kocsiba be, eláztam, szakadt  az eső. Irány kifelé, a gát csúszott, a kocsi húzta a hátsó kerekeit. Többször megálltam és kivéstem a vályogot a kerék mellől. Amint leértem a gátról, az eső elállt. Irány vissza, gyalog. Felhős ég, fedett idő. Teljesen vizesen, nagyjából fél órás séta a gáton. 

Fél hétre, ázottan, izzadtan újra ott ültem a tetőn, a lesben, dideregve. Nomádok vagyunk!

Elég jól telt az idő. Hideg szél fújta a hátam. Vacogtam. Egy fazon vágtatott át a gyepen, gyalogosan egy - és ez itt legyen a reklám helye - Pingvin patikás szatyorral a hátán. Ő is nomád.

Vártam a madarakat. Jöttek, nagyon, nagyon ritkán, de akkor legalább kétszer megpróbáltak bejutni az odúba. Rendszerint sikerrel. Három szalakóta kergette egymást. Nem igazán értem, én alig látok ilyen madarat, ezek meg egyből megtalálják egymást. 

Arra is rájöttem, hogy a repülős képekhez közel van a les. Az álló fotókhoz viszont kevés a 300 mm. Ahhh, francokat. Apukám, lehetőségen volt követni egy szalakóta költést. Megfigyelni a viselkedést, és talán pár következtetést is sikerült levonni, vagy sikerülni fog. 

Több dolgot is sikerült teljesítenem. Kicsiny hazánk trópusi színezetű madarai - mint a jégmadár, a gyurgyalag, a búbos banka, és a szalakóta - szépen bejöttek a csőbe. Kellett is hozzá vagy 5-6 év, mire önerőből lencsevégre tudtam kapni őket. 

A másik, hogy a 4 bejegyzésben meg lett említve 4 kedves ismerősöm elektronikus felületének az elérhetősége. Ne legyetek restek, kattintsatok rá azokra az elérhetőségere, nézzétek, olvassátok...nagyon jók. Nomádok vagyunk! 

Legyen hát, szalakóta.

A képek három alkalmat ölelnek fel. Volt hogy konkrétan semmit nem sikerült fényképeznem. 

Fakopáncs, ő is benézett a lukba.

Szalakóta