Puszták nomádjai - 2020/3

Nomádok...vándorolnak, kóborolnak. Nem lehet tudni, hol hajtják álomra fejüket. És ha már az alvásnál tartunk, az nekem sem megy. 

Ahogy a hajnali baktatás révbe ért, rá kellett jönnöm, hogy rossz ruházatot választottam. Hideg szél fújt, és a nadrágom a cipőmmel együtt elázott. Összeszedtem egy kullancsot is, bár csak a nadrágom száráig jutott. Mielőtt egy határozott pöcköléssel útjára indítottam volna, még megvizsgáltam. Nem volt szép! 

Nem számítottam sok mindenre. A tojásokat melegíteni kell, mozgás nélkül. Vércsééknél, a tojó ül, a hím pedig valljuk be őszintén nem tudom hogy hol van. Pedig a kocsmák is zárva vannak! Sztereotípia ide, vagy oda! 

A kékekről nem sok hír van. Az egyik valahol itt lébecol...de a másik?

Az viszont mindenképp érdekes, hogy a ládát mindenki elkerüli! Nem igazán tudom hova tenni. A vércse ha el is hagyja a ládát, azt nagyjából 5-10 percre teszi. Ahogy elrepül, azonnal fejest ugrik vissza a ládába. Egy szarka járt arra, nyilván azért tette. A közelben fészkelő seregély, hím tagja,  énekrepertoárt adott elő. Világlátott madár. Kozmopolita. Volt az énekben szajkó, ölyv, csóka, autó riasztó, vércse, sárgarigó, nyári lúd, sordély hang. Igazi kakofónikus remekmű. A vércsét egyáltalán nem zavarta. Gondolom aludt. Én is majdnem. A hátam mögött, a téglarakás közepén a banka jó szokásának megfelelően, élte egyszerűnek alig mondható életét. A hajnali madárdalnál aligha van szebb.
Bízom benne, hogy előbb utóbb mindenre fény derül!
Vörös vércse, a tojó.

Házi rozsdafarkú, mint Urbánus Nomád!

 A seregélyek is csinálnak valamit. Nem tudnám megmondani, hogy mit.

Próbáltam minél többet kihozni abból a minimális mozgásból, amit a vércse művelt.

 

 

Nagyjából ennyi történt reggel 7-ig.
Jogos a kérdés...és mi volt utána?!