Ahogy a tavasz halad a saját jósok éve kitaposott medrében, és ahogy ez ilyenkor nagyjából lenni szokott, jósok éve minden gyorsan változik. A rendelkezésre álló szabadidőhöz viszonyítva mindenképp gyorsan. A rendelkezésre álló szabadidő teljes hiányában kizárólag a fej ide-oda kapkodása maradt. Két ide-oda kapkodás között próbáltam az exponáló gombot is megkeresni, inkább kevesebb sikerrel semmint több sikerrel.
Egy alkalommal az úszólesben aludtam. Egy másik alkalommal a mezőn. Hátvanezígy.
Abban viszont szerencsés vagyok, hogy időnként a bloggerkedés mellé vegyül egy kis népzene is, mint aláfestés.
A hegedű mögött: Kiss Gergő
A brácsa, nagybőgő mögött: Kiss Zsigmond
A cimbalom mögött: Szabó Levente
A tavaszi néhány rövid hónap, amíg nem csap át néhány óra alatt nyárba, igyekezni kell, nehogy lemaradj, arról, ami talán el sem jön. Mert ilyen egy rendes tavasz.
Amikor épp nem aludtam a vízen.
Szárcsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése