TVSZ: 4. - a populáris szerelemhónap

 Ahogy a tavasz halad a saját jósok éve kitaposott medrében, és ahogy ez ilyenkor nagyjából lenni szokott, jósok éve minden gyorsan változik. A rendelkezésre álló szabadidőhöz viszonyítva mindenképp gyorsan. A rendelkezésre álló szabadidő teljes hiányában kizárólag a fej ide-oda kapkodása maradt. Két ide-oda kapkodás között próbáltam az exponáló gombot is megkeresni, inkább kevesebb sikerrel semmint több sikerrel. 

Egy alkalommal az úszólesben aludtam. Egy másik alkalommal a mezőn. Hátvanezígy. 

Abban viszont szerencsés vagyok, hogy időnként a bloggerkedés mellé vegyül egy kis népzene is, mint aláfestés.

A hegedű mögött: Kiss Gergő

A brácsa, nagybőgő mögött: Kiss Zsigmond

A cimbalom mögött: Szabó Levente

A tavaszi néhány rövid hónap, amíg nem csap át néhány óra alatt nyárba, igyekezni kell, nehogy lemaradj, arról, ami talán el sem jön. Mert ilyen egy rendes tavasz.

Amikor épp nem aludtam a vízen. 

Szárcsa

Búbosbanka - tojó...megamásik...felváltva.

A szerelem - rendes módon

Szemből...de ugye nem röhögsz, mert tojó! És ezzel mindent elmondtam.

Egy másik les előtt, egy másik banka, egy másik pillanatban. 

Ha már az év madaraáról van szó, olvasta valaki az Állatvilág március - áprilisi számát? Abban is vannak ilyen madarak. Mázlim van, mert azokat a felvételeket én készítettem. 

Böjti réce

Búbosbanka

Huppogás közepette

A mindenhová bekíváncsiskodó seregély.

...és a nap, a hét, vagy a hónap csúcsa. Egy réti fülesbagoly...csak néhány pillanatra állt meg. Nem igazán autentikus a környezet...de most őszintén, ugyan kit érdekel?!

TaVaSz: 3.

 Marha szerencsés vagyok a folyamatos lemaradással, mert lehetőségem van eldönteni, hogy mennyi mindent akarok besuvasztani egy bejegyzésbe. Vagy az is lehet, hogy csak simán marha vagyok!

A minap olvastam Gódor Miki blogját, amiben egy csomó érdekes dolog van, ami megfogott, leginkább az, hogy majd öregkorunkban milyen jó lesz visszaolvasni ezeket a sorokat, és elgondolkozni, hogy mennyi állatságot követtünk el. Majd széles mozdulattal legyintünk, hogy - ejjj, fiatalság, bolondság!

Már csak azt kellene valahogy megneszelni, hogy ugyan mi lesz majd öregkorunkban, vagy éppen mi az ami nem lesz? Internet? Tudás az olvasáshoz? Vagy öregkor? 

Nadehamánittvagyunk! A tavaszi zsongásra visszakanyarodva egy picit. Eső, eső, kihagyott lehetőségek tömkelege - szinte minden fronton. Szirénhangok csábítása, vagy épp szirén-kórusok csontig hatoló, zsibbasztó, idegekkel játszó éneke mellett kell valahogy megtalálni azt a vékony mezsgyét, ahol mindannyian elférünk. Ahol megfér egymás mellett a viseltes, több ezer éves állatias ösztön, a modern, sok mindent nélkülöző jelen, és Gódor Miki által belengetett öregkori visszaemlékezés szentimentalista mivolta. 

Vörös vércse

Sosem kedveltem az üveg mögül készített felvételeket, de ha eccer máshogy nem lehet, akkor nem lehet. 

Letépett fej, kihúzott bél és belsőségek.

Szintén nagyanyátok lekvárját akarják elérni, a kamara legfelső pócán! 

Sikerült nekik! 

Persze a kompetíció mindig jelen van.

Az esőtől kizöldül, szinte üde gyep mellett maradva. 

Sokverebekmindenhol.

Búbos banka, vegyes felhozatalban, egy hím és egy tojó.

És persze egy csomó olyan dolog jön szembe az emberrel, amire nem is számít. 

Cigáncsuk - jelen esetben. Szintén vegyes felhozatalban, tojó és a morcosabb kinézetű a másik, az a hím

"Innen szép győzni!"