Augusztusi Tulipánok

  Azt állítják, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet bele lépni! Gondolom a rohanó víz miatt, ami folyamatosan változatja a medret, és képes a tájat is átformálni. Az viszont biztos, hogy a víz folyamatosan formálja a tájat. Elemi erővel bír és magában hordozza az életet. 

Hogy jön ez ide?!

Ha eddig elolvastad, akkor most ne hagyd abba. 

Kicsi történelem a Nagykunság táncoló tulipánjairól. Egy hímzésminta, ami nem csúnya, viszont bizonyára nehéz elkészíteni, általában szűrön, ingen, ruhán, nadrágon, újabban akár párnahuzaton is előfordul. Valahogy ezt álmodta színpadra egy Kata nevű csaj. Ennek a megvalósításában segített egy Edit és egy Emese nevű csaj és egy Peti nevű fickó. Ezek megint megkoreografálták ezt a folyót, hogy a mederbe visszatérve, újabb homokpadokat építsen és újabb falakat romboljon le, újabb közönséget árasszon el élményekkel. Ez sikerült.

Ám hogy mi zajlott a színfalak mögött?! Egy csomó időnek kellett eltelni, hogy a Nagykun Táncegyüttes felléphessen kicsiny államunk megszületésének napja alkalmából rendezett ünnepségen. 

Ez is eljött, azzal a kevés, előre be nem tervezett aprósággal, hogy a folyó, amit most épp a mederbe vissza kellett terelni, nem olyan széles mint általában szokott lenni. Sok gyerek még nyaral, vagy nem tudom. Betegek is vannak bőven. Vagyis a tökre szokásos problémákkal kellett megküzdeni a koreográfusoknak!

Szülők részéről, mindenki szembesült azzal, hogy a ruhák kicsik lettek, a cipők szorítanak.

Szerencsére mindenkinek sikerült a rászabott akadályokat megugrani. 

Az előadás nem olyan volt mint legutóbb. Újra álmodott pillanatok, újabb lendületes arcok, új elemek...újult erővel simára csiszolt, fényes kavicsok csillognak a rohanó vízfelszín alatt. 

A mondás, ahonnan indultunk...csak félig igaz. A folyam hasonló, az erőviszonyok emlékezetesek, a víz ugyanúgy rohan. 

Bele léptem a hűs folyamba, hagytam hogy újra magával ragadjon és elvigyen oda, ahol már egyszer jártam...

A Tulipánok partjára! 

Képekben:

Két szégyellős pár...

Osztály..sorakozó

A nagy Nó! 

Indul a körhinta, kérek mindenkit beszállni..jövő héten már másik városban leszünk! 

Az ázott libaszar...ahogy az eső elveri az udvart. 

Sós Kati szállj el...

A soha meg nem unható szeret - nem szeret játék, aláhulló virágszirmai. 

Nem csoda hogy a tanárok kivannak! A diákok megbuggyantak!

A Legelső. 

A vőfi, nevéhez méltóam, gatyába rázott egy lagzit. A Papnővel megy épp a diskurzus. 

Persze, hogy feleségül akarom venni. Persze! 

Hihetetlenül tud mulatni a násznép. 

Megismerni a kanászt...

Egy legény van csak a gáton...de most épp nam látom! 

Héhopp! 

Újabb akció: széklovaglás, Hajdú-széken! ;-)

Ha már lovaglás van, miért ne lenne lovon táncolás is?! 

Lánybuli van, Hatalmas nótázással! 

Innen a folyóból nézve, rengeteget csiszolódtak.

Egy kis erőfitogtatás. 

Szóló

Újabb menet. A széken ülő csávó figyelése! Mint a KPM! 

Két liba búzába...

Színpadrengés várható! Volt is!

Letáncolták a csillagoakt is! 

Vastaps mellet! 

Ilyen az amikor a lehetetlennek tűnő dolog, mégsem annyira az! 

A zenekar keringőt játszik. A tanoncok népviseletben keringőznek! 

Lányok, Szűcs István társaságában! 

..és a fiúk! 

Tessék, tessék! 

Az ázott libaszarra vigyázz! 

A keringőhöz nagyon menő dús árvalányhaj! 

..ám a mosoly...mindent feledtet.

Nagyon lányok! 

Aki éjszaka úr...

Az legyen nappal is úr! 

Naggyon legények! 

Két szégyellős pár...

Kerekre táncolt, repülő szoknyák.

Legények. 

A Bakator

...és köszi