2014. január 31., péntek

Vigyázz...kész...élesíts

Már egy jó ideje tervezem ezt a bejegyzést. Sokan azt tartják, hogy egy kép elkészítése nem ér véget az exponáló gomb megnyomásával. Én is ezt vallom. Bár nem vagyok a híve a képszerkesztő programok túlzott használatának, de hát ez van. Gyakorlatilag a digitális képfosás világában élünk, emberek, ahol a képek számát a memóriakártya, a számítógépek teljesítménye, és a fantáziánk határozza meg. Olyan világ ez, ahol az ember a képek előhívásánál, nagyításánál, már nem feltétlenül a pénztárcájára gondol. Emlékszem még azokra az időkre, amikor az egy tekercs filmet akkor is el kellett használni, ha nem volt jól megítélve a fényviszony. A legnagyobb bukta, az volt, ha ráadásul a film nem 24 képkockás volt, hanem több. Arról nem is beszélve, hogy a fotóapparátok egy része még parallaxis jelenséggel dolgozott, vagyis a látott és a fotózott kép szöge nem volt azonos, ami a közeli fotóknál okozott egy kevés bajt. De ezeknek a dolgoknak, a digitális világ beköszöntével egy csapásra vége szakadt.
A bejegyzésben próbálom csak azokat az élesítési technikákat megjeleníteni, amit használok, vagy használtam.
Egy képet hívok segítségül ez ügyben. RAW-ban készült. Ha úgy ítélem meg, hogy a nyers változat nem elég éles, akkor megy a levesbe. Vágással kezdődik, külön zajszűrés, mint noise ninja, vagy a topas denoise nincs használva. Camera raw-ban van kibontva, és PS CS5 segítségével van tovább bütykölve.

A dolog ezektől függetlenül ízlés kérdése. Ezzel kapcsolatban el kell mesélnem egy rövid történetet:
Egy vidéki városka polgármesteri hivatala előtt történt, egy fagyos januári délelőttön.
Egy fazon odalép az épület melletti kukához, és kivesz belőle egy kávé automatából származó poharat. Amit nem ő tett oda. Fellép a lépcsőre, behúzódva a szél elől, és békésen bekortyolja a pohár tartalmát. Megkávézott. Miután a pohár már másodszorra is kiürült, odalépett a kukához és kidobta azt. A kuka már másodszorra fogadta magába poharat. Emberünk ennyit szólt:
 - Szar kávé volt! - fintorgott egyet és tovább állt.

A fekete humor ellenére, amit szeretek, mi játszódhat le egy emberben, amikor olyan életet él amit kiharcolt magának?! Akár jót, akár rosszat! Olyan dolgokat cselekszik amilyeneket az élete kíván?! Milyen jövőkép világít egy megfáradt fejben, miközben ott áll egy épület mellett és valaki más kávéját kortyolja?!
Nem tudom, hiszen nem vagyok "zigmund frojd"!
De az utolsó mondatból, talán kivehető egy elfeledett múlt, ahol volt egy színvonalasabb élet, finomabb kávéval.
Egy biztos, az ízlés nem sokat változott!

Nosza:

Völgyi Sanyi által közzétett, és szerintem sokak által használt képélesítés, amit a BirdPhotography.hu  oldalon is meg lehet találni. És nagy köszönettel tartozunk érte!



Kevés guglizás után ráakadtam egy hasonlóra, mint az első technika. Ami egy másféle eredménnyel használható.
Az automatizált programban az intelligens élesítés a következőképpen alakul:
Mérték - Sugár
110         1
100         0,8
90           0,6
80           0,4
60           0,3
40           0,2
Az élesítések között 500 pixeles kicsinyítés, ami 3500 kiinduló pixelről indul, és 800 pixel hosszabb oldallal ér véget. Az eredmény:



Intelligens élesítés: képméret csökkentés 800 pixel hosszabb oldalra, mérték 200%; sugár 0,4. Az eredmény:


Az "életlen maszk": a kiindulás hasonló mint az előzőnél. Mérték: 200%; sugár: 0,7; határérték: 2. Az eredmény:



Szegélyek élesítése: képméret csökkentés az előbb leírtak alapján. Élkiemelés a kiválasztása a szűrők közül. Sugár: 1,4. A réteg átfedésre kapcsolva a jobb oldali navigációs panelen, rétegek másolása, ezt annyiszor másolgatja az ember amennyiszer csak akarja. A réteg melletti kicsi szem ki-be kapcsolásával látható a változás. Itt két rétegmásolat készült, a többi már a minőség rovására ment volna. Az eredmény:



Asszem ennyi egyenlőre. Mindenki vonja le a következtetéseit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...