2016. június 27., hétfő

Félfarok és Kócostorok

  Fekete István, Kele című könyvét olvasva az ember, nem csak a falusi élet, háziállatok által élt rejtett zugaiba nyerhet betekintést, hanem megtudhatja azt is, többek között, hogy mitől Kele egy gólya, vagy mitől Csí egy fecske. Vagy ha csak néhány művét nézem, mint a Lutra, a Hú és persze, ott van még a nagy Vuk is, ugyan, ki ne ismerné?!
Csí...
  Azt mondják egy fecske nem csinál nyarat. Meteorológiai szempontból nyilván nem. Ám mikor tavasszal megérkeznek, akkor már lehet sejteni, hogy itt komoly változások vannak kialakulóban. A talajhőmérséklet melegszik annyira, hogy a rovarok előbújnak, a nap ereje melegíti annyira a levegőt, hogy a fecskék találnak maguknak táplálékot.
Aztán egy nap az ember fura hangokat hall a levegőben. Hangos csivitelés, ösztönösen a villanydrót felé néz. Nem hiába, hiszem a szíve mélyén tudja, ahol egy fecske van, ott előbb-utóbb nyár lesz!

  "...ám hirtelen beborul, árnyék hull a földre..."
Jött a hír, hogy az egyik fecske, ami oszlopos tagja egy merész családnak, egy macska áldozatává vált. A fészek majdnem kész, már lehetne tojásokkal betelepíteni, de bizony egyedül nehéz. Legalább olyan nehéz mint egy fecskét nem villanydróton elcsípni, és pixelekbe önteni. 

  Több helyen is próbálkoztam, az egyik fészek amit egy csodacsapat épített a vízbe zuhant mielőtt kész lett volna, mert nem tapadt meg a lakkozott deszkákon, a másik fészek szintén lezuhant, mert nem tapadt meg a simára glettelt falon. Ez így nem mehet tovább. Addig guberáltam elhagyott, romos épületekben, míg nem találtam leesett, elhagyott fészkeket. Töröttek voltak, hiányosak, hazavittem, és felújítottam. Tartót és hátfalat eszkábáltam, megtámasztottam, hogy ne essen ki. Sarat gyúrtam és kevertem össze száraz fűvel, és műtős csipesszel rakosgattam az anyagot és egészítettem ki a hiányosságokat. 

  E közben, egy lakott baromfiólban, a csirkefiak fölött, a család újra kiegészült. Örömteli csiviteléssel üdvözölték egymást minden alkalommal, mikor találkoztak.  Befejezték a fészek építését, és lázas családalapításba kezdtek. A program legalább 10 napot csúszott. 

Sejtettem én, miközben a sarat dagasztottam, hogy késő van már ehhez a művelethez, de nem lehet megállni a taposott ösvényen. Mindig vannak meghiúsult költések, és leesett fészkek, talán ez a kettő renovált fél-műfészek segít. Pár nap alatt ki is száradt, most mindkettő üresen áll egy-egy párkány alatt, de legalább ott van, és ha kell bárki, bármikor birtokba veheti.

  Ahogy a csirkefiak felnőttek a fecskék sem tétlenkedtek. Csak én voltam suta. Lehet késő. A költés vége felé, mikor még a fiókák épp nem repülnek, de csak azért mert lusták, a szülők már nem nagyon hoznak kaját. Miközben a felvételeket készítettem, Rózsikával, Misi bácsival, és Misivel beszélgettem. Jó társaságban csak úgy szalad az idő! :-) A hím fecskének csak az egyik farktolla van meg teljes egészében, lehet a macskatámadás az oka. A tojónak a csőre alatti rész kicsit ritkásan fedett tollal, viszont annál inkább összeillenek!
Fecskék pedig, lesznek legközelebb is!

A Folt előbb utóbb, de talál magának egy Zsákot! Vagy hogy helyes sorrendbe téve a szavakat a közmondás valós legyen: Egy fecske is tud nyarat csinálni egy ember szívében!


Igazam van, NagyDé?


Füsti fecske
Angolról magyarra fordítva 'fészer fecske', nem is értem miért! ;-)

 

 















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...