Akármit is csinál az ember fia vagy épp lánya, a napok telnek. Ez egészen odáig is képes eljutni, hogy egy egész év eltelik. Az idő nagyvonalú múlásával aligha lehet bármit is kezdeni. Harcolni lehet ellene, időhúzásnak bármi jó lehet, de az is csak ámítás. Én is csak a vállamat rángatom nagyvonalúan, legalább olyan nagyvonalúan, ahogy az idő múlik. Ha telik akkor telik. Ezen apróságoknak tűnő dolgok fényében eljött a szilveszter, természetesen volt zene, tánc, konfetti, pezsgő...kevés alvás, aztán az egész újévi forgatag egy sima vasárnappá szelídült. Éreztem amint a nyugalom elönti fáradt tagjaimat, amint a reggeli kávé lassan eláztatja a nyelőcsövemet. Visszafogott, szelíd reggeli és egy kis délelőtti zsebre dugott kézzel történő téblábolás után, a sima vasárnap pörgésnek indult. Három nadrág, öt pulóver, egy táska, egy pokróc, két zokni, egy állvány és mire felöltöztem jól el is fáradtam. Kellemes séta a lapos késő délelőtti napsütésben, és kezdetét vette a hagyományosnak tűnő ünnepi első fotózás. Akárhogy is itt márpedig lesz valami...bizony...amint odaértem, el is riasztottam vagy három madarat! Innye, a mindenségit!
Márpedig innen vissza nem fordulok, legfeljebb ücsörgök egy kicsit a kijózanító hidegben. Ugyan, csak pár órányi gubbasztás. A szokásosnak is mondható két órás üresjárat és egy csomó tök fölösleges szuggerálás után...mi más is lehetett volna a végeredmény mint néhány ölyv.
Bárhogy is, szépek, méltóság teljesek, óvatosak, gyávák, alattomosak és még sorolhatnám a jelzőket. Próbálok minél több bőrt lehúzni a rókáról, ki tudja meddig tart a varázs.
Most ugyan nem voltak olyan önfeledtek, viszont rettentő óvatosak.
Egerészölyv
Tisztes távolban falatoztak, volt hirtelen kirobbanó, heves vita, melyről születtek szép képek, amivel nem tudok mit kezdeni, mert van a képen pár fölösleges dolog is. Ez van. Az ünnepi első fotózást ettől függetlenül sikeresnek minősítettem.
Bevallom nagyon kedvelem azokat a képeket amikor egy madár ül egy száraz ágon. Ez fura, mert sokan mondják, hogy nem nagy szám. Segítek, nagy szám! Pláne üveg nélkül elkövetni egy olyan madárral szemben amelyik képes belátni az ember bőre alá, na akkor legyen mindenki vagány. Kérdezzétek csak meg Lacit! Centinként mozdítani egy masinát, és azon izgulni, hogy észre ne vegyen! Segítek, észre veszi, és attól a pillanattól kezdve már nem az ember irányít. Pusztán szerencsés alanya lehet egy fotózásnak.
Viszont két madarat látni egyszerre, az is nagyszerű dolog!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése