"Nem fogja elfújni a pixeleket a szél?"
"Nem! Nem tudom!"
Az idő eljött elindultam. Felpakoltam magamra, és hajrá.
1.
Nagyjából másfél órát bírtam. Az objektív fölött olyan kicsire szűkítettem a rést, hogy már alig lehetett kilátni. Ennek az lett az eredménye, hogy kicsi résen jött be az fagyos északi szép, és ledermedtek az ujjaim, az arcom, az orrom, a fülem. A kaja nagyjából egy óra alatt keményre fagyott, ami nem lett volna baj, de az alanyok a nagy szélben nem repültek. Elhaló hangon kiabáltak egymásnak. Őrizték a húst! Irány haza.
2.
Ez valamivel biztatóbbnak tűnt, pár fokkal melegebb volt az idő, de a szél mit sem csökkent. És mivel van kevés zűr az irányító toronyban, újra próbát tettem. A hús keményre fagyott, kalapácsolni lehetett volna vele. A szél miatt a madarak nem találták el a leszállóhelyet. Amelyiknek véletlenül sikerült közel kerülnie, azt a madarat másik kettő tuti elzavarta. Őrizték a húst!
Egerészölyv
Meguntam, és remegő végtagokkal elindultam haza.
Ritkán lát az ember porvihart télen. A közelben lévő tómederből a szél fújta az iszapot. Aszály van, így nem csoda, hogy a nagy szél meg tudta kezdeni a medret. Bizony, nem csak nyáron lehet aszály, télen is!A látótávolság alig lehetett több 50-60 méternél. Éreztem az orromban az állott iszap szagát, és a nyelvemen az ízét.
3.
Egy furcsa véletlennek köszönhetően, szembe jött velem még egy lehetőség. Majdnem minden passzolt. Az idő jónak tűnt, a szél nem bömbölt, inkább csak kellemesen lengedezett. Ki tudja, talán most. Ahogy baktatok a gáton, és azon gondolkozok, hogy mennyi ideig tart még ez a mulatság, keréknyomokat fedezek fel a keményre fagyott fűben. Friss nyomok. Arra tartanak amerre én is. Az ilyesmiből általában nem szokott jó dolog kisülni, de már megnézem. Lehet eddig tartott a mulatság?! Célegyenesbe fordulok a nyomok után és...gyors számolás, nehogy valamelyik madár kétszer legyen megolvasva...12. Nem rossz! 12 madár...ebből vajon mennyi fog visszajönni?! Nem csoda, hogy így összeverődtek. A hideg nagy úr, nem szabad lebecsülni. Az ingyen kaja mindig jól jön, még akkor is, ha keményre van fagyva. Ahogy közelebb érek, akkor látom csak a keréknyomok valódi okát. Óh, barátok! Lőttek egy vaddisznót, aminek a bőrét kivitték! Rendes arcok!
Sátorba be, várakozás. De mivel hideg van, így nem volt akkor üresjárat. Nagyjából fél óra elteltével, szépen lassan kezdek visszaszivárogni a madarak. Az éhség nagy úr. Valószínűleg azok jöttek vissza, akik addig még keveset ettek. Nem voltak annyian, amennyien elrepültek, de legalább voltak.
Pop és rock zenék dudorászásával múlattam az időt. Táncolni is kedvem lett volna talán, de ezt meghagytam a többieknek!
Egerészölyv
A hogy a tánc véget ért, lassan de biztosan lekezdődött a csöndes zabálás. A lestől 11 méterre. Imádtam. Dúdoltam tovább, Elvis-t, Tom Jones-t, Iggy Pop-ot, U2-t. És közben gyönyörködtem a látványban.
...és hogy az egyik kedves ismerősömet idézzem, minden "nézőpont kérdése"!
Valahol Van Halen, Jump-ja közben újra indult a mulatozás. Dúdoltam, és közben láttam a fejemben amint Tim Roth, a tupírozott hajával, a színes feszülős rucijában épp a mikrofont ölelgeti egy gyengén világított színpadon, és ugrál. Jump!
A sátortól 11 méterre a két madár néma táncba kezdett. Nem csoda, hiszen mindkettőjüknek van mit félteni. Az életüket. Legalább még 60 napkeltét kell kibírniuk és legalább ugyanennyi naplementét. És ki tudja azt megmondani, hogy ez alatt az idő alatt hányszor kell szárnyra kelni?! Mennyit kell repülni, míg jobb nem lesz az idő. Addig viszont enni kell, minden áron.
Némán verték egymást. Szavak nélkül. 11 méterre a sátortól. A fejemben Van Halen szólt. A gép zakatolt. Az ujjaim odadermedtek az állványhoz. Fémből van, könnyen hűl. Az arcom fájt a hidegtől. Csak bámultam.
Két ekkora madár, hatalmas szárnyakkal, lendületben és egy prédának tekinthető nyúl a keresőbe már nem fért bele. Hogy ki is lett valójában a győztes?! Nem tudnám megmondani! Csak abban vagyok biztos, hogy ezek a madarak a mai napot könnyebben vészelték át!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése